A legújabb Laryngoscope-ban - mely a fül- orr- gégészet talán legrelevánsabb újságja - megjelent az eddigi legnagyobb esetszámot felvonultató cikk a néma, panaszokat nem okozó, orrmelléküregekben elhelyezkedő jóindulatú csontdaganatról, az osteomáról. Az osteoma a leggyakoribb csontdaganat a fej-nyaki régióban. Legtöbbször a melléküregekben fejlődik ki, de elhelyezkedhet az állkapocsban, a felső állcsontban, vagy akár a fül mögötti csecsnyúlványban is. Az osteomák nagyon lassan nőnek, évek alatt érik csak el a centiméteres nagyságot. Emiatt legtöbbször panaszt nem okoznak, mellékleletként találjuk meg őket. Bár azért előfordul, hogy ha rossz helyen találhatóak, például a homloküreg szájadékában, akkor azt elzárva homloküreg gyulladást okoznak, vagy a nagy osteoma deformitás formájában nagyon ritkán akár kívülről is láthatóvá válik. A kezelése műtéti eltávolítást jelent, de máig vita tárgyát képezi, hogy megelőzésképpen a panaszt nem okozó, néma osteomát is kivegyük-e, vagy csak azt, ami ténylegesen már panaszt okoz.

Az alábbi, koronális síkú CT felvételen egy meglehetősen nagy, a szemtől befelé található melléküregekben, az úgynevezett rostasejtekben található osteoma látszik. Az osteoma a nagy fehér paca jobb oldalon (azaz a beteg bal oldalán):

 

(forrás: http://www.ispub.com)

Lassan két hónappal ezelőtt kristályosodott ki bennem az ENT House Budapest rendelő közösségi online megjelenési stratégiája, melyről akkor írtam is. Két okból vettem elő most ismét ezt a témát. Az egyik, hogy lassan készen van az előadásom a Kreatív által rendezett E-PATIENT, E-DOCTOR konferenciára, mely előadás megtartására pár hete Szigeti Péter kért fel, látva az interneten a rendelőnk nevében, folytatólagosan, aljas indokból elkövetett csetlés-botlásaimat. Másrészt ma este, a rendelésem végén volt alkalmam kicsit elbeszélgetni az egyik betegemmel, aki az interneten talált minket. Próbáltam faggatni őt, hogy szerinte mivel tudnánk javítani a webes megjelenésünket. Most nem akarok senkit sem untatni, hogy ő miket mondott, de a beszélgetés konklúziója számomra a facebook oldalunk előrébb tolása volt.

Valójában ez a bejegyzés ennek a beszélgetésnek lehetne a folytatása, csak ezúttal a blog olvasóit szeretném megkérni arra, hogy ugyan mondják már el a véleményüket ők is. Hiszen most már átlag napi 60 feletti látogató jár erre. Tudom, ez nem sok, de egy ennyire speciális, új bloghoz képest talán nem annyira rossz, és biztos a látogatóknak is van javaslatuk, sőt, nagy eséllyel ők még jobban értenek az internethez, mint én. Mindenesetre én most leírom, hogy egész konkrétan milyen vízióm van az ENT House Budapest rendelő internetes megjelenését illetően, aztán nagyon várom az építő jellegű kritikákat!

 

 

Alapvetően a rendelő internetes megjelenését 5 alappilléren képzelem el, és ennek mentén dolgozom rajta.

 

Ezek pedig:

 

- honlap

 

- közösségi oldal (facebook)

 

- blog

 

- mikroblog (twitter)

 

- közösségi könyvjelző (del.icio.us)

 

Ezek a platformok grafikus ábrázolásban az alábbiakban láthatók, két szempontot figyelembe véve, nevezetesen a dinamizmust, valamint hogy kihez szól: orvoskollégához, vagy beteghez. Elnézést a képminőségért, egy óra farigcsálás után sem tudtam szebb minőségűre feltornázni a képet.

 

 

Természetesen az origo a honlap, azonban ez a legstatikusabb, legalábbis jelenleg. Per pillanat nem is terveznék bele olyan jellegű fejlesztést, mint blogmotor, vagy fórum, de később majd nem kizárt egy ilyen jellegű integráció sem. A honlap mellett a betegekkel való kommunikációban a második számú szerep holtversenyben a blog és a rendelői facebook oldal (lenne). Mindkettő egyformán dinamikus, de míg a facebook oldal szinte kizárólag a rendelővel kapcsolatos friss információk és képanyagok miatt jött létre, addig a blog csak szakmai híreknek, újdonságoknak, gyakran feltett kérdések miatt, és fül- orr- gégészeti, valamint határterületi tudástárnak készül. A blog írása elég nehéz néha. Hiszen a fejlődés molekuláris szinten történik a tudományban, de azt meg a nagy többség nem érti. Ez viszont azzal jár, hogy a molekulákat érthetővé kell tenni, márpedig emiatt sokszor az ágytól kell elindulni, hogy elmagyarázzak valamit. De azért remélem sikerül... Muszáj megosztani az információt, hiszen alapvetően kétfajta ember él a földön: az egyik, akinek volt fül- orr- gégészeti betegsége, a másik, akinek majd lesz.

 

 

 

A másik vonal, a facebook oldal követettsége, ha van ilyen magyar szó, még nem nagyon megy. Én ezt a facebook egyelőre kisebb penetrációjának tudom be, vagyis inkább remélem, hogy ezért van. Viszont már az előző webes megjelenéssel kapcsolatos bejegyzésemben színt vallottam: az iwiw-et nem tartom megfelelő platformnak erre a célra. Pont az hiányzik belőle, ami egy vállalkozásnak jó lehet: a dinamizmus. Már akkor is sajnáltam, most is sajnálom, de ez van. A Webisztánon, vagy az Online Marketing blogon nálam hozzáértőbb emberek is elmondják erről a véleményüket.

 

 

 

Érdekesen alakult a twitter, mely abszolút nem olyan irányt vett, mint amit az elején gondoltam. Az eltelt pár hónap alatt kiderült, nekem illetve a rendelőnek a twitter a szakmai fejlődést, kapcsolatkiépítést és fenntartást szolgálja, gyakorlatilag nincs köze a betegekkel való kommunikációhoz. Bár egyvalaki pont a twitter révén jutott el hozzánk, mint beteg, és azóta is jó twitter-kapcsolatot ápolunk egymással, de ő fehér holló. Ennek a facebookhoz hasonlóan szerintem hazai penetrációs okai vannak. Ezzel együtt kb. egy hónapja létrehoztam egy külön magyar nyelvű twitter fiókot, mert nagyon örülnék, ha egyszer a twitter Magyarországon is olyan mértékben elterjedne, hogy betegkommunikációra is alkalmas lenne. Szintén elsősorban szakmai okok miatt jött létre a del.icio.us közösségi könyvjelző, ahova az RSS olvasóban és a twitteren befolyó, nagy mennyiségű szakmai cikkekből csemegézek, és ezáltal nyomon követhetővé teszem a szakmai forrásaimat. Ez azt gondolom, hogy növeli a relevanciát. De lehet, hogy csak én gondolom így.

 

 

 

És most várom a kritikát, javaslatokat! Minden olyat, ami javíthat a szakma és a betegek közti kommunikáción, hatékonyabbá teszi a felvilágosítást, információcserét. Addig is kövessenek minket facebook-on!

 

 

 

(Ha nem kommentál senki, akkor csak úgy csinálom tovább a dolgokat. Már önmagában csinálni is jó dolog, de ha haszna van, az még jobb.)

A reflux, azaz a savas gyomortartalom kóros mértékű visszaáramlása a nyelőcsőbe általában jellemző panaszokat okoz. A felnőtteknél, a nem típusos esetekben néha nehéz a felismerése. Ez a gyermekek esetében hatványozottan igaz, hiszen részben anatómiai-élettani, részben környezeti-életmódbeli különbségek vannak a gyermekek és a felnőttek között. Ezt még az is tetézi, hogy a gyermekek a panaszokat a maguk módján írják le, ami kihívás lehet a szülők és az orvos részére is.

Az alábbi tünetek/panaszok vethetik fel a reflux lehetőségét:

 

- Mellkasi fájdalom

- Égő érzés a torokban

- Visszatérő vagy állandósult torokkaparás

- A korábbiaktól szokatlan módon étel rendszeres visszautasítása

- Nyelési nehezítettség vagy fájdalom

- Gyakori torokgyulladás

- Krónikus köhögés, romló asztma, gyakori tüdőgyulladás

- Rekedtség

- Gyakori ébredés éjszaka, főleg köhögéssel

- Fokozott nyáltermelés

A fenti tünetek közül egy-kettő már önmagában is felkeltheti a reflux gyanúját, azonban ha több is fennáll egyszerre, mindenképpen gondolni kell rá!

 

Az alábbi ábrán a belsőfül szőrsejtjeit (IHC: belső szőrsejt, OHC: külső szőrsejtek), valamint azok a bizonyos regenerációra potenciálisan alkalmas supporting sejtek különböző típusai (DC: Deiters sejt, HC: Hensen sejt, CC: Claudius sejt) láthatók:
 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Eddig sikerült megállnom, hogy a H1N1-ről, azaz a sertésinfluenzáról írjak. Nálam jóval hozzáértőbb emberek sem tudnak egyelőre dűlőre jutni, hogy valójában mekkora veszéllyel állunk szemben. Ez a bejegyzés sem a H1N1-ről fog szólni, bár egy ezzel kapcsolatban született cikk matematikai modellen alapuló, érdekes statisztikai adatait szeretném most tolmácsolni. A cikk arról szól, hogy milyen eséllyel lehet elkapni az influenzát. Ezek a számok ugyanúgy érvényesek az átlagos influenzára, mint a sertésinfluenzára.

A szituáció, melyben az alábbi statisztikai esélyek várhatók, a következő: a családban valaki influenzás, és a többi családtag ápolja őt.

A leghatékonyabb módja a vírus átadásának az, ha a beteg arcon köhögi az őt ápoló családtagot. Ezzel több, mint 50% esélyt kap a szerencsétlen rokon az influenza összeszedésére. Amennyiben a betegnek sikerül megállni, hogy ne a rokon jelenlétében és felé köhögjön, még akkor is átadhatja a fertőzést a levegőben lebegő részecskékre tapadt vírusok segítségével. Ha ezek a részecskék olyan méretűek, hogy az alsóbb légutakba is eljutnak, akkor 17% az esély a fertőzésre az ápolás során, míg az ennél nagyobb részecskék esetén szerencsére ez 1% alatti, mivel azok méretüknél fogva kevés időt töltenek a levegőben. A fentiek mellett 31% esélyt kalkuláltak arra vonatkozóan, hogy az ápolás alatt, a beteggel való foglalkozás után, kézmosás nélkül a szemhez, orrhoz, szájhoz nyúlással átvitelre kerüljön a vírus.

Ez a cikk egy nagyon komoly tanulságot tartalmaz: Ha feltételezzük azt, hogy mindenki van olyan kultúrált, és nem köhögi arcon az őt ápoló személyt, akkor a legnagyobb eséllyel a KÉZ az, ami átviszi a fertőzést. Természetesen nem venném szívemre, ha a maszkgyárak elesnének a profitjuktól, és persze ott van az ő 17%-uk is, de ezek szerint sokkal fontosabb a KÉZMOSÁS, mint a maszk.

A dohányzás káros hatásairól már több ezer tanulmány, felmérés, cikk stb. született. A fül- orr- gégészetben is, a dohányfüst bizonyos betegségek kialakulására való hajlamosító hatása mára már evidencia szintű. Ilyen például a gégerák, ahol egyértelmű a kapcsolat. Ugyancsak ismert tény, hogy a dohányzás az orr- és garatnyálkahártyának sem tesz jót, szerepe lehet ezen szervek idült gyulladásában. Azonban más összefüggéseket is találtak már. Olyanokat is, amire az ember nem gondolna.

 

Ilyen lehet például az ízlelés. A dohányosok ízérzése csökkent. Ezt akár azzal is lehetne magyarázni, hogy a szaglásuk nem jó (márpedig a jó ízérzéshez a jó szaglás elengedhetetlen), de ez nem minden. Egy görög kutatócsoport kimutatta, hogy a dohányzóknál szignifikánsan kevesebb van a nyelv hátsó részén található ízlelőbimbókból, ráadásul kisebbek is. Tehát a dohányzás legalább két úton is ront az ízérzésen.

 

Egy dél-koreai tanulmány szerint a passzív dohányzás a kisgyermekek idült savós középfül gyulladását segítheti elő. Modellezték a vérkeringésbe jutó dohányfüstöt, és azt találták, hogy ez fokozza a középfül nyálkahártyájának nyáktermelését.

 

Nem teljesen új felfedezés, hogy a nyálmirigyekben a Warthin tumor típusú jóindulatú daganat kialakulását elősegíti a dohányzás. Viszont izraeli epidemiológusok bebizonyították, hogy lineáris összefüggés van a dohányzás időtartama, és a daganat kialakulásának esélye között. Ez az esély hasonlít a tüdőrák kialakulásának statisztikai összefüggéseihez.

 

Tehát még a fülünk, a nyelvünk, és a nyálmirigyeink sincsenek biztonságban a dohányfüstben!