Eddig sikerült megállnom, hogy a H1N1-ről, azaz a sertésinfluenzáról írjak. Nálam jóval hozzáértőbb emberek sem tudnak egyelőre dűlőre jutni, hogy valójában mekkora veszéllyel állunk szemben. Ez a bejegyzés sem a H1N1-ről fog szólni, bár egy ezzel kapcsolatban született cikk matematikai modellen alapuló, érdekes statisztikai adatait szeretném most tolmácsolni. A cikk arról szól, hogy milyen eséllyel lehet elkapni az influenzát. Ezek a számok ugyanúgy érvényesek az átlagos influenzára, mint a sertésinfluenzára.

A szituáció, melyben az alábbi statisztikai esélyek várhatók, a következő: a családban valaki influenzás, és a többi családtag ápolja őt.

A leghatékonyabb módja a vírus átadásának az, ha a beteg arcon köhögi az őt ápoló családtagot. Ezzel több, mint 50% esélyt kap a szerencsétlen rokon az influenza összeszedésére. Amennyiben a betegnek sikerül megállni, hogy ne a rokon jelenlétében és felé köhögjön, még akkor is átadhatja a fertőzést a levegőben lebegő részecskékre tapadt vírusok segítségével. Ha ezek a részecskék olyan méretűek, hogy az alsóbb légutakba is eljutnak, akkor 17% az esély a fertőzésre az ápolás során, míg az ennél nagyobb részecskék esetén szerencsére ez 1% alatti, mivel azok méretüknél fogva kevés időt töltenek a levegőben. A fentiek mellett 31% esélyt kalkuláltak arra vonatkozóan, hogy az ápolás alatt, a beteggel való foglalkozás után, kézmosás nélkül a szemhez, orrhoz, szájhoz nyúlással átvitelre kerüljön a vírus.

Ez a cikk egy nagyon komoly tanulságot tartalmaz: Ha feltételezzük azt, hogy mindenki van olyan kultúrált, és nem köhögi arcon az őt ápoló személyt, akkor a legnagyobb eséllyel a KÉZ az, ami átviszi a fertőzést. Természetesen nem venném szívemre, ha a maszkgyárak elesnének a profitjuktól, és persze ott van az ő 17%-uk is, de ezek szerint sokkal fontosabb a KÉZMOSÁS, mint a maszk.