A cholesteatoma sokszor nagyon-nagyon makacs betegség tud lenni. Akár 1-2 évente operálni kell az érintett fület, és végül csak nyitott technikás üreggel, sőt, esetleg kizárólag radikális fülműtéttel lesz uralható a helyzet, bár szerencsére ez utóbbi manapság már nagyon ritka. És még a nyitott technika vagy a radikális fülműtét sem jelenti okvetlenül azt, hogy a kóros szaruképződés, laphámaktivitás megszűnne, csupán rendszeres kontrollal, gondozással megelőzhetők az újabb és újabb műtétek. Egyébként ez az ami a cholesteatoma elsődleges vagy kizárólagos fülkürtműködési zavar eredetének ellentmond, de az egy másik történet.

Mindenesetre a fentiek szerint a cholesteatomás fület hosszú ideig rendszeresen figyelgetni kell. De mégis meddig? Például a daganatoknál is van egy limit -általában 5 év daganatmentesség-, ami után kimondhatjuk, hogy az illető igen nagy eséllyel meggyógyult. Akkor ezt miért ne lehetne megtenni egy kevésbé súlyos betegség után? Tajvani kollégák ezt most kisgyermekek esetében meg akarták végre mérni, az erdményeikről az augusztusi Laryngoscope-ban megjelent cikkükben számolnak be. És hát ki is kellett mondják, hogy addig kell követni a gyerkőcöket: ameddig lehet. Nincs konkrét időtartam, évszám, még felnőttkorban sem szabad magukra hagyni őket. Vagyis itt is előkerül a személyre szabott kezelés kérdése. Lehet, hogy valakinek nem újul ki egy vagy több műtét után a cholesteatoma, de nem lehet univerzális időtartamot megadni az utánkövetésre. Úgy tűnik, hogy a daganatokhoz képest a cholesteatoma ilyen szempontból nehezebb ügy.

Érdekes lenne egyébként összehasonlítani a gyermekek utánkövetését a felnőttkorban diagnosztizált cholesteatomás esetekkel. Mivel már felvetődött, hogy nem teljesen ugyanúgy viselkedik a cholesteatoma gyermek és felnőttkorban, ezét akár az utánkövetést is jelentősen befolyásolhatja.