Az előző, FESS műtét utáni életminőség időbeli alakulásáról szóló bejegyzés után gondolkodtam el azon, hogy lehet-e egyszerűen ábrázolni a krónikus melléküreggyulladáshoz társuló panaszokat az idő függvényében. Ráadásul úgy, hogy a panaszok változásánaik okait is belevegyem. Végül is ez lett az eredménye:



Színkódok:
Kék: A genetikailag kódolt, steril gyulladásos nyálkahártya okozta panaszok
Zöld: A biofilm réteg okozta panaszok
Sárga: Aktuális felülfertőződés

Persze az ábra részletesebb magyarázatra is szorul:

Először is, definiálni kell, hogy mi is az a panasz. Én itt ezalatt egybegyúrva az orrdugulást, garati váladékcsorgást, szaglászavart, orrfolyást, arctáji teltségérzést, stb. értem. Tehát nem külön-külön az egyes panaszokat, hanem életminőség-szerűen egyben mindet.
Mindenképpen látszik, hogy a krónikus melléküreggyulladás lefolyása hullámzó, néha fokozódnak a panaszok, néha javulnak. Az szinte biztos, hogy az alap panaszok egyértelműen döntő hányadát a betegek génjeibe kódolt, egyéb aktuális fertőzés nélkül is meglévő, kóros gyulladásos mechanizmusok okozzák. Ez önmagában hullámzó lehet, hiszen az immunrendszer állapota, és ennek kapcsán az immunreakció okozta panaszok mértéke változik. De én ezek mellett nagyon hiszem azt, hogy a nyálkahártyán lévő biofilmnek is szerepe van a panaszok mértékében, és ez szintén hullámzó lefolyást mutathat. Ez egyfajta átmenet a steril (?) gyulladás, és az (aktuális) felülfertőződés között. Nem véletlen, hogy a steril szó mögött ot a kérdőjel, hiszen amíg a pontos okát sem tudjuk a krónikus orrmelléküreggyulladásnak, addig nehéz biztosan azt mondani, hogy steril folyamatról van szó. Sőt, a gyulladást kiváltó ok szinte biztos, hogy valami mikroorganizmus, de valószínű, hogy a normál flóra része (gomba, vagy Staphylococcus, legalábbis per pillanat ez a kettő van versenyben), nem pedig patogén.
Végül a folyamatos, krónikus gyulladásos panaszokra alkalomszerűen rárakódhatnak fertőzések, akár egy sima nátha is, és ez adja a tüskeszerű, az ábrán sárga színnel jelölt, átmeneti extra panaszromlást. Ilyenkor jöhet az antibiotikum, pedig a tudomány mai állása szerint a krónikus melléküreggyulladás kezelése nem antibiotikummal történik.

Kíváncsi vagyok, hogy idővel vajon a biofilmre vonatkozó gondolataimat vissza kell, hogy szívjam, vagy sem. De egy genetikailag beteg nyálkahártyát ideális táptalajnak vélem a biofilmképződéshez. Legalábbis, ha biofilm lennék, krónikus melléküreggyulladásos beteg arcüregében szeretnék lakni.