Facebook-on, a fül- orr- gégészeti csoportokban adták közre a napokban ezt a nagyon jó, elsősorban laikusoknak hasznos videót, amin a melléküreg CT-k elemzéséhez nyújt segítséget:

A középfül üregrendszeréhez tartozó, fül mögött található processus mastoideus (csecsnyúlvány) légtartó sejtrendszerének szerepe még nem 100%-ban tisztázott. Az egyik legjobb teória, hogy a középfülben uralkodó légnyomás szabályozásában vesz részt, pufferolja az átmeneti nyomásváltozásokat, és segít megelőzni a fülkürt működészavarából adódó középfülgyulladást.



Ezt a csontban lévő üreget nehéz működés közben megfigyelni. Ahhoz, hogy emberben is pontosabb képet alkossunk a szerepéről, gyakorlatilag meg kellene fúrni egészséges emberek csecsnyúlványát, de már önmagában a beavatkozás is kétségessé tenné, hogy valós megfigyeléseket tegyünk. Ezért például a nyomáspufferolási szerepet is részben matematikai modellel bizonyították, amiről 2007-ben az International Journal of Pediatric Otorhinolaryngology-ban is megjelent egy cikk.

Az egyedfejlődés során a középfülben uralkodó nyomásviszonyok maguk is befolyásolják a mastoidüreg méretét. Pár hete szintén az International Journal of Pediatric Otorhinolaryngology-ban publikáltak amerikai kollégák egy tanulmányt, melynek eredménye szerint a tartós fülkürtműködési zavar (elhúzódó vagy nagyon gyakori savós középfülgyulladás) megbolygatja a mastoidüreg fejlődésének ütemét, és a mastoidüreg mérete, felülete később kisebb lesz a gyermekkorban fülkürtproblémás embereknél, mint a megfelelően működő fülkürttel rendelkező embereknél.

Egyébként ugyanebben a témában, hasonló konklúzióval 1 éve a Heim Pál Kórházban dolgozó kollégák is publikáltak cikket az Otology and Neurootology-ban.

 
Tegnap hajnalban új korszak köszöntött az életemben, megszületett a kisfiam, Domonkos Boldizsár. Emiatt most apasági szabadságra megyek itt a blogon is. Nagyjából jövő hét második felében lesz új bejegyzés, ha Domonkos is úgy akarja.

Az American Academy of Otolaryngology - Head and Neck Surgery Foundation halad a korral, és podcasting formában tesz közzé szakmai anyagokat. A podcasting hangalapú blogolást jelent. Ez esetben valójában nem egészen blogról van szó, de mindenképpen érdekes és jópofa kezdeményezés, hogy mp3 formátumban lehet hallgatni fül- orr- gégészeti témákban előadásokat, vitákat.


Kedvcsinálónak:

- Sentinel nyirokcsomó biopszia fej-nyaki melanoma esetén, review a témáról
- Poliszomnográfia szükségessége gyermekkori mandulaműtét előtt
- Kihívások a reflux protokollokban

És még csomó más, amik INNEN tölthetők le.

Tessék rátölteni a telefonra, és nyugis ügyeletben lehet hallgatni!

 

Az Allergy Notes blogon olvastam nemrég egy az allergiás nátha (AR) és a nem allergiás nátha (NAR) jellemző különbségeivel foglalkozó olasz tanulmányról. Az ilyen kutatás azért érdekes, mert néha nagyon nem könnyű eldönteni, hogy allergiás eredetű-e az orrpanasz, vagy sem. Ez nem jó a betegeknek hiszen bizonytalanságot jelent, sem az adott terápia, sem a betegség lefutásának megjóslása nem igazán garantált. Ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy a kezelésben vannak hasonlóságok, sőt, de mint majd lejjebb olvasható majd, pont ebben is találtak egyértelmű különbséget a két kórkép között a palermói kollégák.

A kutatás során a következő paramétereket vizsgálták:
- bőr prick teszt
- eosinophil szám a vérben
- eosinophil szám az orrnyálkahártyában
- csúcs-légáramlás az orrban
- orrpanaszok felmérése visual analog score (VAS)

Kicsivel több, mint 1500 beteg között sokkal több volt az allergiás, mint a NAR beteg. Jellemzően a NAR betegek inkább idősebbek voltak, és több volt köztük a nő. AR esetén a vezető tünet a tüsszögés és az orrviszketés volt, míg NAR-nál a dugulás és az orrfolyás dominált. Az allergiás betegek súlyosabb panaszokról számoltak be, míg a NAR betegeknél többször fordult elő fejfájás.

És végül, ami nagyon fontos a terápiás konzekvenciák miatt: az allergiás betegek kb. fele jól reagált antihisztaminra, allergiaellenes tablettára, míg a NAR betegeknek csak a 10%-a számolt be a panaszok javulásáról.

Magyarországon a mandula körüli tályog a mandulaműtét kevés abszolút indikációinak egyike. Ez nem mindenhol van így, meg egyébként is, maga a tályog kezelése is erősen eltér az egyes "iskolák" között, még országon belül is.

Az októberi European Archives of Otorhinolaryngology-ban közölt tanulmányukban finn kollégák azt vizsgálták, hogy náluk mi lesz a sorsa a mandula körüli tályogos betegeknek. Finnországban a peritonsillaris tályog nem képez abszolút indikációt a mandulaműtétre, ezért ők azt nézték, hogy a tályog után 5 éven belül végül hány beteg mandulája kerül eltávolításra. Ez a szám náluk aztán 25% lett, ami Magyarországon biztos több. De persze hiába itthon az előírás, vagyis hivatalos javallat, a betegek egy része nem jelentkezik később mandulaműtétre hazánkban sem.

Egyébként főleg a fiatal finnek szabadultak meg tályog után a manduláiktól: a 7-17 évesek között 42%-nál 5 éven belül végül tonsillectomiára került sor. Ez a szám a 30 éves vagy idősebb korosztályban 13%-ra csökken. Nyilván ott a saját döntés meghatározó, a szülő nem presszionál, meg hát a munkából való kiesés problémája is fennáll, gondolom én.

Mindenképpen érdekes volt megtudni, hogy a finneknél -legalábbis a Helsinki Egyetemen- mi maga a kezelési algoritmus. Ott a tályog menedzselését járóbeteg formában végzik, sokszor csak szúrnak és leszívják a gennyet, de nem mindig vágnak. Sajnos az nem derült ki a cikkből, hogy mikor kezdenek vágni, és mikor csak szúrnak. Viszont osztályos felvételre csak akkor kerül sor, ha nagy a gyanú gennyre, de járóbetegként nem sikerült megtalálni és eltávolítani. Ilyenkor iv. antibiotikumot is adnak, és ha ez sem segít, akkor abscess-tonsillectomiát végeznek, nem lacafacáznak, kiveszik mindkét mandulát. Ez megint csak annyiból fura, hogy ha nagy a gyanú a gennyre, akkor miért nem egyből vágnak? Helsinkiben az első tályog nem képezte mandulaműtét indikációját, tehát a beteg úgy sétált ki a kórházból, hogy a mandula maradhat. Persze csak ha nem került sor az azonnali mandulaműtétre a korábban leírtaknak megfelelően. Viszont azoknál, akiknél később mégis eltávolították a mandulát, a fő ok egyébként a visszatérő tályog volt.

Érdekes absztraktot olvastam nemrég a Head & Neck novemberi számában. Sugárkezelésre váró, mesopharynx (garat) tumoros betegek esetében végeztek kínai kollégák állkapocs alatti nyálmirigy átültetést úgy, hogy a submandibularis régióból előbbre, a submentalisba helyezték át a mirigyet. Ezzel azt akarták elérni, hogy a relatív nagy submandibularis mirigy kikerüljön a sugár útjából, így megmaradjon a működése, és az egyik legbosszantóbb besugárzás-mellékhatást, a csökkent nyálmirigy működésből fakadó szájszárazságot minimalizálják.

A lenti, nyaki nyirokcsomó régiós bejegyzésből lopott képen vizualizálható a dolog, az 1b-ből az 1a régióba kerül a mirigy.

Gyakorlatilag teljesen jók lettek a kínai kollégák eredményei. Nem írnak érdemi szövődményről, és ami a lényeg, a szájszárazság kifejezetten csökkent a kontroll csoporthoz képest. Ezzel együtt pedig a betegek életminősége érthető okok miatt javult. És ez a fontos. A sugárkezelés utáni szájszárazság nagyon sok beteget komolyan megvisel.

Én korábban még nem hallottam erről az eljárásról, pedig ahogy utánaolvastam, 2000-re datálható az első publikáció. Lehet, hogy a későbbiekben ez is jobban el fog terjedni, mint például a PEG beültetés az onklógiai kezelés előtt?

Pawin Numthavaj, thaiföldi kollégának köszönhetően a kezembe került egy friss összefoglaló cikk a chorda tympaniról, az arcideg ízérzésért felelős ágáról. Fül- orr- gégészeti szempontból alapvetően két probléma miatt lehet érdekes a chorda. Egyrészt rendkívül idegesítő módon van útban a fülműtétek során, ezért olyankor akár meg is sérülhet. Másrészt arcidegbénulás esetén a magassági diagnosztikát elősegíti, ha tudjuk, hogy a beteg ízérzése zavart szenvedett-e vagy sem. Amúgy 2 éve pedig arról is írtam már, hogy elméleti szinten akár a gyermekkori elhízásban is szerepe lehet a chordának az idült savós középfülgyulladás kapcsán.

Ez a chorda egy nagyon rafinált valami. Valójában a benne található rostok csak odacsapódnak az arcideghez, átmenetileg vele utaznak, de nem képezik szerves részét a nervus facialisnak. Erre a funkcióból persze már elég jól lehet következtetni, hiszen a chorda ízérzésért és nyáltermelésért felel, míg az arcideg funkciója a mimikai izomzat mozgatása. De ha a közös szakaszt nézzük, akár egy és oszthatatlan idegről is beszélhetnénk, mivel a chorda rostjai nem képeznek különálló köteget a mozgató rostok mellett, hanem összekeverednek egymással. Viszont állatokban gyakori, hogy végig szeparáltan fut a chorda.

A chorda a dobüregben a kalapács nyakát befelé kerüli meg, bár találtak már a kalapács nyakától lateral felé elhelyezkedőt is, ami kifejezetten ritkaság. Ugyanígy extrém ritka, hogy a dobüregben csontborítása legyen, de persze már ilyet is leírtak. Ez egyébként más középfül fejlődési rendellenesség mellett volt megtalálható. Mivel újszülöttekben megfigyeltek a dobhártyához kötött, egyfajta borításként szuperáló saját nyálkahártyakettőzetet a chorda körül, ezért felmerült, hogy a chorda esetleg a dobhártya beidegzésében is részt vesz, de ez egyelőre nem igazolódott.

Nem csak a dobhártya beidegzése, de más érdekes felvetés is történt a működést illetően. Abban egyetértés van, hogy ízérző rostokat szállít a nyelvtől, illetve a submandibularis és a sublingualis nyálmirigyet paraszimpatikusan beidegzi, de találtak olyan beteget, akinek a chorda ingerlése fájdalmat okozott, ezért ez az egy darab eset felvetette azt a lehetőséget, hogy fájdalomérzésért is felelős lehet a chorda. De azt hiszem ez csak valami malőr lehetett, vagy fejlődéstani variáció. Viszont ennél komolyabban felmerült a hőérzés, mint funkció lehetőség. Ugyanis sima víz felmelegítése/lehűtése ízérzést indukált betegekben, ami az ízérző rostoktól vélhetően független hőreceptorokhoz kötött neuronokat feltételez.

A fentiek is mutatják, hogy az ideg anatómiai-élettani összetettsége mindig tartogat valami meglepetést. Ha más nem azt, hogy vajon egy dobüreget nagyrészt kitöltő cholesteatoma esetén meg tudjuk-e őrizni, vagy sem...

A sitemeter szerint ma történt a 100.000-ik látogatás a blogon a blog.hu-ra való költözés óta! Nagy dolog ez egy ilyen speciális tematikájú "rétegblog" életében, úgyhogy bontom a pezsgőt... :)

A Fauquier ENT blogon bukkantam több, jópár évtizedes szakmai videóra. Van mandulaműtétről szóló, illetve több otoneurológiai, szédülés kivizsgálást bemutató is. Bizonyos dolgok sokat változtak, de más tekintetben megállt az idő...