A két orrfél nyálkahártyája -elsősorban az alsó orrkagyló borítása-  felváltva, átlag 3-4 óránként megduzzad majd lelohad. Hol az egyik, hol a másik oldal, mintegy reciprok módon. Az emberek 70-80%-ában figyelhető meg ez a ritmikus jelenség, melyet orrciklusnak (nasal cycle) hívnak, és teljesen élettani, az adrenerg rendszer áll a hátterében. Vagyis valójában csak a népesség 20-30%-ában ilyen óraműszerű a ciklus, a többi 40-60%-ban kevésbé szabályos az időtartam, de megvan. Az orrciklus nem befolyásolja az orr teljes ellenállását, ez kvázi állandónak vehető, ha a külső tényezőket nem számoljuk.

Az orrciklust 1895-ben teljesen véletlenül figyelte meg Kayser, majd 1927-ben Heetderks írta le először alaposabban. A wikipedia szerint nem kizárt, hogy az orrciklus célja az, hogy az ember ne csak egy pozícióban feküdjön végig éjszaka, hanem időszakosan forduljon. Hogy ez miért is jó, azt nem írják, de talán a vérkeringést, illetve a teljes tüdőfelület átlégzését segítheti elő, ha komolyan akarjuk venni ezt a lehetőséget. Talán hihetőbb, hogy az orrciklus hozzájárulhat a szerveztünk légúti védelméhez, az effektívebb váladéktermeléshez és clearence-hez, ahogy azt Eccles és munkacsoportja 1996-ban leírta.

Sok helyen írják, hogy az orrciklus egészséges emberben is okozhat orrdugulást, főleg fekvő helyzetben. Ezzel nem igazán értek egyet, ugyanis az embert nem úgy találták ki, hogy orrdugulást érezzen. Akinél ez panaszt okoz, ott valami nem stimmel. Ott keresni kell egyéb tényezőt is, pl. orrsövényferdülést, alsó orrkagyló hypertrophiát, orrpolipot, krónikus sinusitist.