Tegnap hajnalban új korszak köszöntött az életemben, megszületett a kisfiam, Domonkos Boldizsár. Emiatt most apasági szabadságra megyek itt a blogon is. Nagyjából jövő hét második felében lesz új bejegyzés, ha Domonkos is úgy akarja.

Az American Academy of Otolaryngology - Head and Neck Surgery Foundation halad a korral, és podcasting formában tesz közzé szakmai anyagokat. A podcasting hangalapú blogolást jelent. Ez esetben valójában nem egészen blogról van szó, de mindenképpen érdekes és jópofa kezdeményezés, hogy mp3 formátumban lehet hallgatni fül- orr- gégészeti témákban előadásokat, vitákat.


Kedvcsinálónak:

- Sentinel nyirokcsomó biopszia fej-nyaki melanoma esetén, review a témáról
- Poliszomnográfia szükségessége gyermekkori mandulaműtét előtt
- Kihívások a reflux protokollokban

És még csomó más, amik INNEN tölthetők le.

Tessék rátölteni a telefonra, és nyugis ügyeletben lehet hallgatni!

 

Az Allergy Notes blogon olvastam nemrég egy az allergiás nátha (AR) és a nem allergiás nátha (NAR) jellemző különbségeivel foglalkozó olasz tanulmányról. Az ilyen kutatás azért érdekes, mert néha nagyon nem könnyű eldönteni, hogy allergiás eredetű-e az orrpanasz, vagy sem. Ez nem jó a betegeknek hiszen bizonytalanságot jelent, sem az adott terápia, sem a betegség lefutásának megjóslása nem igazán garantált. Ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy a kezelésben vannak hasonlóságok, sőt, de mint majd lejjebb olvasható majd, pont ebben is találtak egyértelmű különbséget a két kórkép között a palermói kollégák.

A kutatás során a következő paramétereket vizsgálták:
- bőr prick teszt
- eosinophil szám a vérben
- eosinophil szám az orrnyálkahártyában
- csúcs-légáramlás az orrban
- orrpanaszok felmérése visual analog score (VAS)

Kicsivel több, mint 1500 beteg között sokkal több volt az allergiás, mint a NAR beteg. Jellemzően a NAR betegek inkább idősebbek voltak, és több volt köztük a nő. AR esetén a vezető tünet a tüsszögés és az orrviszketés volt, míg NAR-nál a dugulás és az orrfolyás dominált. Az allergiás betegek súlyosabb panaszokról számoltak be, míg a NAR betegeknél többször fordult elő fejfájás.

És végül, ami nagyon fontos a terápiás konzekvenciák miatt: az allergiás betegek kb. fele jól reagált antihisztaminra, allergiaellenes tablettára, míg a NAR betegeknek csak a 10%-a számolt be a panaszok javulásáról.

Magyarországon a mandula körüli tályog a mandulaműtét kevés abszolút indikációinak egyike. Ez nem mindenhol van így, meg egyébként is, maga a tályog kezelése is erősen eltér az egyes "iskolák" között, még országon belül is.

Az októberi European Archives of Otorhinolaryngology-ban közölt tanulmányukban finn kollégák azt vizsgálták, hogy náluk mi lesz a sorsa a mandula körüli tályogos betegeknek. Finnországban a peritonsillaris tályog nem képez abszolút indikációt a mandulaműtétre, ezért ők azt nézték, hogy a tályog után 5 éven belül végül hány beteg mandulája kerül eltávolításra. Ez a szám náluk aztán 25% lett, ami Magyarországon biztos több. De persze hiába itthon az előírás, vagyis hivatalos javallat, a betegek egy része nem jelentkezik később mandulaműtétre hazánkban sem.

Egyébként főleg a fiatal finnek szabadultak meg tályog után a manduláiktól: a 7-17 évesek között 42%-nál 5 éven belül végül tonsillectomiára került sor. Ez a szám a 30 éves vagy idősebb korosztályban 13%-ra csökken. Nyilván ott a saját döntés meghatározó, a szülő nem presszionál, meg hát a munkából való kiesés problémája is fennáll, gondolom én.

Mindenképpen érdekes volt megtudni, hogy a finneknél -legalábbis a Helsinki Egyetemen- mi maga a kezelési algoritmus. Ott a tályog menedzselését járóbeteg formában végzik, sokszor csak szúrnak és leszívják a gennyet, de nem mindig vágnak. Sajnos az nem derült ki a cikkből, hogy mikor kezdenek vágni, és mikor csak szúrnak. Viszont osztályos felvételre csak akkor kerül sor, ha nagy a gyanú gennyre, de járóbetegként nem sikerült megtalálni és eltávolítani. Ilyenkor iv. antibiotikumot is adnak, és ha ez sem segít, akkor abscess-tonsillectomiát végeznek, nem lacafacáznak, kiveszik mindkét mandulát. Ez megint csak annyiból fura, hogy ha nagy a gyanú a gennyre, akkor miért nem egyből vágnak? Helsinkiben az első tályog nem képezte mandulaműtét indikációját, tehát a beteg úgy sétált ki a kórházból, hogy a mandula maradhat. Persze csak ha nem került sor az azonnali mandulaműtétre a korábban leírtaknak megfelelően. Viszont azoknál, akiknél később mégis eltávolították a mandulát, a fő ok egyébként a visszatérő tályog volt.

Érdekes absztraktot olvastam nemrég a Head & Neck novemberi számában. Sugárkezelésre váró, mesopharynx (garat) tumoros betegek esetében végeztek kínai kollégák állkapocs alatti nyálmirigy átültetést úgy, hogy a submandibularis régióból előbbre, a submentalisba helyezték át a mirigyet. Ezzel azt akarták elérni, hogy a relatív nagy submandibularis mirigy kikerüljön a sugár útjából, így megmaradjon a működése, és az egyik legbosszantóbb besugárzás-mellékhatást, a csökkent nyálmirigy működésből fakadó szájszárazságot minimalizálják.

A lenti, nyaki nyirokcsomó régiós bejegyzésből lopott képen vizualizálható a dolog, az 1b-ből az 1a régióba kerül a mirigy.

Gyakorlatilag teljesen jók lettek a kínai kollégák eredményei. Nem írnak érdemi szövődményről, és ami a lényeg, a szájszárazság kifejezetten csökkent a kontroll csoporthoz képest. Ezzel együtt pedig a betegek életminősége érthető okok miatt javult. És ez a fontos. A sugárkezelés utáni szájszárazság nagyon sok beteget komolyan megvisel.

Én korábban még nem hallottam erről az eljárásról, pedig ahogy utánaolvastam, 2000-re datálható az első publikáció. Lehet, hogy a későbbiekben ez is jobban el fog terjedni, mint például a PEG beültetés az onklógiai kezelés előtt?

Pawin Numthavaj, thaiföldi kollégának köszönhetően a kezembe került egy friss összefoglaló cikk a chorda tympaniról, az arcideg ízérzésért felelős ágáról. Fül- orr- gégészeti szempontból alapvetően két probléma miatt lehet érdekes a chorda. Egyrészt rendkívül idegesítő módon van útban a fülműtétek során, ezért olyankor akár meg is sérülhet. Másrészt arcidegbénulás esetén a magassági diagnosztikát elősegíti, ha tudjuk, hogy a beteg ízérzése zavart szenvedett-e vagy sem. Amúgy 2 éve pedig arról is írtam már, hogy elméleti szinten akár a gyermekkori elhízásban is szerepe lehet a chordának az idült savós középfülgyulladás kapcsán.

Ez a chorda egy nagyon rafinált valami. Valójában a benne található rostok csak odacsapódnak az arcideghez, átmenetileg vele utaznak, de nem képezik szerves részét a nervus facialisnak. Erre a funkcióból persze már elég jól lehet következtetni, hiszen a chorda ízérzésért és nyáltermelésért felel, míg az arcideg funkciója a mimikai izomzat mozgatása. De ha a közös szakaszt nézzük, akár egy és oszthatatlan idegről is beszélhetnénk, mivel a chorda rostjai nem képeznek különálló köteget a mozgató rostok mellett, hanem összekeverednek egymással. Viszont állatokban gyakori, hogy végig szeparáltan fut a chorda.

A chorda a dobüregben a kalapács nyakát befelé kerüli meg, bár találtak már a kalapács nyakától lateral felé elhelyezkedőt is, ami kifejezetten ritkaság. Ugyanígy extrém ritka, hogy a dobüregben csontborítása legyen, de persze már ilyet is leírtak. Ez egyébként más középfül fejlődési rendellenesség mellett volt megtalálható. Mivel újszülöttekben megfigyeltek a dobhártyához kötött, egyfajta borításként szuperáló saját nyálkahártyakettőzetet a chorda körül, ezért felmerült, hogy a chorda esetleg a dobhártya beidegzésében is részt vesz, de ez egyelőre nem igazolódott.

Nem csak a dobhártya beidegzése, de más érdekes felvetés is történt a működést illetően. Abban egyetértés van, hogy ízérző rostokat szállít a nyelvtől, illetve a submandibularis és a sublingualis nyálmirigyet paraszimpatikusan beidegzi, de találtak olyan beteget, akinek a chorda ingerlése fájdalmat okozott, ezért ez az egy darab eset felvetette azt a lehetőséget, hogy fájdalomérzésért is felelős lehet a chorda. De azt hiszem ez csak valami malőr lehetett, vagy fejlődéstani variáció. Viszont ennél komolyabban felmerült a hőérzés, mint funkció lehetőség. Ugyanis sima víz felmelegítése/lehűtése ízérzést indukált betegekben, ami az ízérző rostoktól vélhetően független hőreceptorokhoz kötött neuronokat feltételez.

A fentiek is mutatják, hogy az ideg anatómiai-élettani összetettsége mindig tartogat valami meglepetést. Ha más nem azt, hogy vajon egy dobüreget nagyrészt kitöltő cholesteatoma esetén meg tudjuk-e őrizni, vagy sem...

A sitemeter szerint ma történt a 100.000-ik látogatás a blogon a blog.hu-ra való költözés óta! Nagy dolog ez egy ilyen speciális tematikájú "rétegblog" életében, úgyhogy bontom a pezsgőt... :)

A Fauquier ENT blogon bukkantam több, jópár évtizedes szakmai videóra. Van mandulaműtétről szóló, illetve több otoneurológiai, szédülés kivizsgálást bemutató is. Bizonyos dolgok sokat változtak, de más tekintetben megállt az idő...

Rövid, nem fül- orr- gégészeti hír (vagyis a dendritikus sejtek, így az immunrendszer révén részben mégis az), mindenesetre nagyon jó:

2 napja kaptam meg az Elsevier azon hírlevelét, melyben közölték, hogy ingyen elérhetővé tették az idei év orvosi Nobel díjazzottak publikációinak nagy részét. Ezek ITT találhatóak.

Szomorú hír, hogy október 24-én meghalt Wolfgang Draf, német fül- orr- gégész professzor, a homloküregsebészet egyik megújítója. Mint arról már pár hónapja írtam, a homloküreg betegségeinek műtéti megoldása nagyon hosszú ideig egy kifejezetten problémás terület volt, és ezen a helyzeten nagyon sokat javított a Draf professzor által kitalált műtéti technika. Ő a homloküreg betegségének súlyossága, az esetleges szövődmények mértéke, a korábbi műtét(ek) eredményessége (ha volt), és az egyéb rizikófaktorok alapján egy 4 műtéti megoldásból/lehetőségből álló komplett palettát dolgozott ki, amelyek mind elvégezhetőek az orrüreg felől endoszkóppal.

Ezek a következők:

Draf I ("Draf technique" vagy "Simple drainage"): Csak a homloküreg természetes szájadékának felszabadítása a cél.

Draf II a ("Extended Draf technique" vagy "Enlarged drainage"): A homloküreg természetes szájadékának feltágításán túl, még nagyobb átjárás biztosítás az orrüreg és a homloküreg között. A középvonal felé a középső kagyló hónalja a határ, míg lateral felé az orbita, azaz a lamina papyracea.

Draf II b : A II a-hoz képest a belső határ az orrsövény.

Draf III ("More extended Draf technique" vagy "Median drainage"): Itt már az ellenoldali homloküreg alsó falat is el kell fúrni, úgy, hogy közben az orrsövény megfelelő felső részét is el kell távolítani.

Az egyes beavatkozások indikációi Draf szerint (A "The Frontal sinus" című könyve alapján):
- Draf I: Akut sinusitisben ha a konzervatív kezelés nem hoz eredményt, vagy (egyelőre) nem súlyos orbitalis/endocranialis szövődmények indulnak. Krónikus melléküreggyulladás esetén, ha első műtét lenne, és nincs rizikófaktor (ASA triász), vagy revíziós műtét, de az első műtét során inkomplett ethmoidectomia történt.
- Draf II a: Akut sinusitis súlyos szövődménnyel. Medialis muco/pyocele. Jóindulatú tumor (beleértve az invertált papilloma). A nyálkahártya jó állaotban van (ezt nehéz megítélni a műtét során!)
- Draf II b: Minden, ami Draf II a, de a létrehozott nyílás a homloküreg felé kisebb, mint 5x7mm.
- Draf III: Nehéz revíziós műtét. Első műtét kiterjedt orrpolipózis esetén, vagy rizikófaktoros betegeknél (pl. ASA triász, mucoviscidosis). Kiterjedt benignus, és minden malignus tumor esetén. Csillószőr betegségek (immotilis ciliaris syndroma, Kartagener szindróma)

Önmagában az endonasalis, endoszkópos Draf műtétek nem feltétlen nyújtanak megoldást minden egyes homlokbetegségre. Erre segítség az ún. osteoplasticus külső homloküregműtét, melynek kidolgozása ugyan nem Draf nevéhez fűződik, de szintén jelentős előrelépést jelentett a homloküregsebészetben. Ez a két legfontosabb korszerű beavatkozás (az osteoplasticus és a Draf műtétek) egymással kombinálhatóak, és megnyugtatóan jó eredményt adnak.

(Képforrás)