Az éjszakai légzészavar és nappali aluszékonyság kapcsolata közismert. Egy új, Kanadai tanulmány szerint a nappali aluszékonysággal is küzdő súlyos alvási apnoésok körében a cukorbetegség kockázata a 2-3 szorost is elérheti. Dr. Willis H. Tsai (Rockview kórház, Calgary) szerint az alvásfragmentáció úgy tűnik, független rizikótényezője a diabetesnek. Az alvási apnoés betegekben a garat lágyszövetei periódikusan elzáródnak és megnyílnak alvás alatt légzésszüneteket és alacsony alvásminőséget (alvásfragmentációt) generálva. Ez gyakran napközbeni fáradtságot okoz.
Tsai és munkatársai 1346 férfin és 803 nőn végeztek alvásvizsgálatot. A betegek átlagéletkora 50 év volt. A kiértékelés során a páciensek 25%-a bizonyult súlyos alvási apnoésnak (AHI érték 30 felett), 21%-nak nem volt alvás alatti légzészavara (AHI érték 5 alatt). A fennmaradó hányad az enyhe-középsúlyos alvási apnoe volt. A résztvevők 8%-a volt cukorbeteg, ami halmozódott a súlyos alvási apnoés betegek között, különösen, ha a nappali aluszékonyság, mint panasz is jelen volt.
Rég ismert, hogy az alvási apnoe fokozza a szívbetegségek és a halál kockázatát, nemrégiben mutatták ki, hogy összefüggés lehet az alvási apnoe és insulin rezisztencia között is, ami pedig a cukorbetegség előhírnöke.

Kép: normal EKG hullám
A vizsgálat során 2816 páciensen végeztek alvásdiagnosztikai mérést és a szívritmuszavarok gyakoriságát elemezték. Kétféle ritmuszavart kerestek, a kamrai tachycardiát és a pitvarfibrillációt. A pitvarfibrilláció hosszú fennállása stroke-ot és szívelégtelenséget okozhat. A kamrai tachycardia ugyancsak nagyon veszélyes lehet.
Az eredmények azt mutatták, hogy a ritmuszavarok előfordulása összességében alacsony volt, 57 betegben 62 ritmuszavart detektáltak. Alvási apnoés betegekben viszont a ritmuszavar előfordulása lényegesen magasabb volt, légzésszünet (apnoe) után a ritmuszavar megjelenésének esélye 18-szoros volt a normal légzéshez képest. Lényeges megállapítás az is, hogy a ritmuszavarra a kevésbé súlyos alvási apnoésok is hajlamosabbak voltak.
Kommentár: az alvási apnoe szívritmuszavart provokáló hatása közismert, mindamellett a leggyakoribb szívszövődmény mégsem a ritmuszavar, hanem a koszorúsér betegség és a hypertonia. Az alvási apnoéban megfigyelt halmozódó éjszakai halálozás (hirtelen szívhalál) malignus ritmuszavar kóroki szerepére utal, így nem lehet elbagatellizálni a kockázatot.

Effects of Heated Humidification and Topical Steroids on Compliance, Nasal Symptoms, and Quality of Life in Patients with Obstructive Sleep Apnea Syndrome Using Nasal Continuous Positive Airway Pressure. Journal of Clinical Sleep Medicine 2009.október
A vizsgálatban 112 beteg vett részt, túlnyomórészt túlsúlyos, alvási apnoés férfiak. Véletleszerűen osztották őket 3 kezelési ágba, az elsőben száraz CPAP, a másodikban fűtött párásítós CPAP, a harmadikban CPAP + lokális szteroidos orrspray kezelést kaptak. 1 hónap elteltével a betegek életminősége mindhárom csoportban javult, a fáradtság és a nappali aluszékonyság is csökkent. Mindhárom csoportban átlagosan 5 óránál többet használták a betegek a CPAP-ot éjszakánként.
A száraz CPAP-ot használó betegeknél fordult elő legkevésbé szemviszketés és könnyezés, de orrdugulás szempontjából ők voltak a legveszélyeztetettebbek. A vizsgálat végére 70%-uk használta tovább a száraz CPAP-ot, a többieknek lokális szteroidot vagy fűtött párásítót kellett adni.
A CPAP-ot fűtött párásítóval együtt használó betegekben fordult elő legkevésbé orrdugulás, de 8-an közülük nem tolerálták a fűtött párásítót és száraz CPAP-ra tértek át. A vizsgálat végére 46%-uk folytatta tovább a fűtött párásító használatát, a többiek száraz CPAP-ra vagy lokális szteroidra tértek át.
A harmadik csoport CPAP-ot és lokális steroidot használt 2x naponta, mely flutikazont tartalmazott. Ebben a betegcsoportban volt leggyakoribb az orrfolyás és tüsszögés, de ez utóbbi a steroid befújása után néhány perccel megszűnt. A vizsgálat végére csupán 35%-uk használta tovább a lokális szteroidot, a többiek száraz CPAP-ra tértek át, vagy párásítót kezdtek használni. Az eredeti összefoglaló itt olvasható.

Kommentár (Dr. Horváth Róbert Péter): A CPAP használat komfortját nagy mértékben javítja a fűtött párásító hozzáadása. Én személy szerint még nem tapasztaltam intoleranciát a párásítóval szemben, de a vizsgálatban szereplő kudarc feltehetőleg a párásító nem megfelelő beállításával magyarázható (fűtésfokozat?). Az új generációs CPAP készülékek párásítójának fűtése már mikroprocesszor által vezérelt. Erre azért van szükség, mivel az áramlásgenerátor (azaz a CPAP készülék) által szállított levegő páratartalma függ a légáramlástól, így a fűtés mértékének is dinamikusan változnia kell.

Újabb vizsgálat bizonyította, hogy az alvási apnoe halálhoz vezethet.

A tanulmány eredményeit 2009 augusztusában publikálták. A vizsgálatban 6441 embert vontak be, akik 40 év felett voltak. Az alvásvizsgálat mobil poligráffal a páciensek otthonában történt. Minden résztvevő esetében meghatározták az alvásvizsgálat eredményéből az AHI értéket, ami a légzéskimaradások óránkénti átlagát jelenti. Ezt követően a pácienseket az AHI érték alapján sorolták csoportokba: 5-15 közötti AHI enyhe alvási apnoe, 15-30 között közepesen súlyos, 30 feletti AHI súlyos alvási apnoe. A résztvevők egészségi állapotát 8 éven át követték. Ezen idő alatt 1047-en haltak meg, melyből 587 volt férfi, 460 pedig nő. Az adatok elemzése azt mutatta, hogy a súlyos alvási apnoésok esélye a halálra 46%-kal nagyobb volt, mint a nem alvási apnoés pácienseké. A kockázat növekedése középsúlyos alvási apnoében 17% volt. A halál kockázata 40-70 év közötti súlyos alvási apnoés férfiaknál még magasabb volt, elérte a kétszeres szorzót.
A vizsgálatban résztvevők között a férfiaknál 8% volt a súlyos alvási apnoe előfordulása, míg nőknél 3%. Közepes és súlyos alvási apnoés betegekben gyakoribb volt a magas vérnyomás, a cukorbaj és a szívbetegség. A teljes cikk itt olvasható.