Múlt héten zajlott le a 3. Budapesti Fülsebészeti Kurzus a Semmelweis Egyetemen. Szerintem szokás szerint tök jó volt, én legalábbis jól éreztem magam :). De az is mindent elárul, hogy már most, reklám nélkül is alig van hely az októberre tervezett következő tanfolyamra. Pénteken tartottam előadást ott az endoszkópos fülsebészetről, ahol elmondtam, hogy nekem úgy tanították, hogy csak az fogjon endoszkópos fülműtétbe, aki tud mikroszkóppal is operálni, mert lehet, hogy váltani kell menet közben. De azt is hozzátettem, hogy az eddigi tapasztalatom alapján szerintem élesen külön lehet venni az egyes betegségeket, műtéti indikációkat. Mert míg például cholesteatoma esetén tényleg mindenképpen kell a mikroszkópos tapasztalat, mert ott tényleg reális, hogy nem tudjuk befejezni endoszkóppal a műtétet, addig például egy sima centrális perforáció esetén, ha tág a beteg hallójárata, akkor szinte 0 az esélye annak, hogy ne lehessen megoldani endoszkóppal. Így, ez utóbbi esetben akár helyből endoszkóppal is meg lehet tanulni perforációt zárni, nem muszáj mindenképpen előtte mikroszkópos jártasságot szerezni.
Tegnap jött a szokásos hírlevél a European Archives of Oto- Rhino- Laryngology-ban megjelenő cikkekről, amiben mit ad Isten, pont van egy prospektív vizsgálat, amiben a tanulási görbét vették górcső alá I-es típusú tympanoplastica kapcsán, és azt (is) vizsgálták, hogy jobbak-e az eredmények azoknál, akik előtte már mikroszkóppal is operáltak, mint azoknál, akik egyből endoszkóppal kezdtek el lyukas dobhártyához nyúlni (Learning curve for endoscopic tympanoplasty type I: comparison of endoscopic-native and microscopically-trained surgeons). Nagy örömömre az jött ki, hogy nem volt statisztikai különbség a 2 csoport között, lényegében ugyanúgy dolgoztak a korábban mikroszkóppal már operálók, mint a "mikroszkóp szűzek" :). Mindkét csoportnál az első 25-25 esetet vizsgálták, és mindkét csoportnak az első 5 esete még jóval lassabb volt, mint a vizsgálatba bevont utolsó 5 esete. Tehát már 25 esetnél is érezhető a learning curve alakulása.
Fontos ez az eredmény, mert eddig nem volt ilyen jellegű vizsgálat, és nyilván nekem is hájjal kenegetik a hátam, hogy mások, nálam sokkal profibb nemzetközi endoszkópos fülsebészek is arra jutottak adatokkal alátámasztva, amit én gondoltam, sejtettem. Sőt, nem is akárki profik, hanem ahol én is elsajátítottam az endoszkópos fülsebészet alapjait Bernben, Svájcban (Endoszkópos fülsebészeti tanfolyam Bernben: SEES 2017). Ráadásul az a Lukas Anschütz vezette a kutatást, akit szintén pont kiemeltem a a tanfolyamon, mint követendő embert, aki fiatal kora ellenére már nagyon sokat letett nemzetközi szinten az endoszkópos fülsebészetben.
Szóval érdemes lenne átgondolni a fülsebészeti oktatást is ezen a vonalon. Úgy tűnik, hogy érdemes elemeire szedni a fülsebészetet, és a perforáció zárását mikroszkópos múlt nélküli embereknek is lehet oktatni. Ugyanakkor az elemszám nagyon fontos. Ha nincs volumen, megfelelő betegszám, akkor megette a fene, mert endoszkóppal sem fogja megtanulni az illető a fülsebészetet.
