Mint arról már régebben írtam, a hallás nem egy passzív történés, hanem egy aktív folyamat. A belsőfül energia befektetésével erősíti fel a bejövő hangot, e mechanizmus (cochlear amplifier) nélkül lényegesen rosszabbul hallanánk (akár 40 dB-lel). Ennek a rendszernek a működése egész jól vizsgálható az ún. otoakusztikus emisszió segítségével. Az otoakusztikus emisszió a belsőfül működése közben keletkezett "zaj", ami minden külső behatás nélkül is mérhető (spontán otoakusztikus emisszió), illetve valamilyen ingerrel speciális zajválasz is kiváltható, ha jól működik a belsőfül csigája (kiváltott otoakusztikus emisszió).

Brazil kollégák pár hete, egy az International Journal of Pediatric Otorhinolaryngology-ban publikált tanulmányukban igazolták, hogy ezzel a módszerrel az anyai dohányzás egy újabb káros hatása is kimutatható. Ma már evidens, hogy a dohányzásnak számos negatív következménye lehet. Egész érdekes összefüggésekről is születtek tanulmányok, de a legszorosabb kapcsolatot a daganatos betegségekkel kapcsolatban mutattak ki, amelyek híres embereket sem kímélnek.

A friss kutatás során arra jutottak a dél-amerikaiak, hogy a nemdohányzó anyák újszülöttjei esetében jobb a belsőfül erősítő működése, mint a dohányzó anyák gyermekeinél, legalábbis a tranziens otoakusztikus emisszió eredmények alapján. A naponta elszívott cigaretták száma nem befolyásolta az eredményt, de a dohányzás ténye önmagában negatív hatással volt a belsőfül generálta zajra. Így tehát a dohányzó anyák gyermekei eleve rosszabb hallással indulnak az életnek, mint a nem dohányzóké, még ha ez persze nem is teljes süketséget jelent.

Bár a csökkent belsőfül-működés nem halálos betegség, de mi minden kell még ahhoz, hogy ne dohányozzanak a kismamák??