Érdekes történelmi cikk jelent meg a Journal of Oto-Rhino-Laryngology, Head and Neck Surgery-ben az amerikai elnökök fül- orr- gégészeti betegségeiről. Persze itt inkább a fajsúlyos betegségekről van szó, hiszen szerintem minden USA elnök életében legalább egy alkalommal szenvedett valamilyen fül- orr- gégészeti betegségben. Pl. kisgyermekkorban középfülgyulladás, később mandulagyulladás, arcüregproblémák, időskori nagyothallás szinte bárkit érinthet, de ezek önmagukban nem érdekesek.

Viszont említésre méltó a 18. elnök, Ulysses S. Grant, aki nagy dohányos volt, és alkoholból is tetemesebb mennyiséget fogyasztott, főleg a háború alatt.



Grant 62 éves korában kezdett nyelési fájdalomról, garati gombócérzésről panaszkodni. Azonban nem igazán szeretett orvoshoz járni, ezért meglehetősen későn került felismerésre a panaszait okozó, jobb oldali torokmandularák. Már azonos oldali nyaki nyirokcsomó áttétet is adott daganat a diagnózis felállításakor. A betegséget felismerő "torokspecialista" helyi kezelést és fájdalomcsillapítást javasolt, de a folyamat tovább haladt előre. Emiatt egy második orvostól is tanácsot kért az elnök, aki csak egy radikális, az állkapocs kettéosztásával kivitelezhető műtétben látta a gyógyulás egyetlen esélyét. Azonban végül erre sem került sor, mivel a tumor infiltrálta a nyaki lágyrészeket, és vélhetően a nagyereket is, emellett Grant egyre rosszabb általános állapotba került, nem bírt volna ki egy ekkora beavatkozást. Így végül ez a betegség okozta a halálát 1885-ben.


A másik fül- orr- gégészetileg fontos USA elnök a 24., Grover Cleveland.


 
Cleveland szintén dohányos ember volt. 56 éves korában azzal a panasszal fordult az orvosához, hogy a szájüregében, a szájpadon, ott, ahol a szivar is hozzáér, fájdalmat érez. A Fehér Ház orvosa egy negyeddollárosnyi fekélyes elváltozást talált a keményszájpadon, ami bal hátsó őrlőfogak és a középvonal között helyezkedett el, érintve a lágyszájpadot is. Ez egyből felvetette a rosszindulatú daganat lehetőségét, és ezt a szövettan igazolta is. A dolog pikantériája, hogy éppen egy olyan politikai szituáció közepette derült ki ez a betegség, hogy Cleveland-nek sokat ártott volna, ha kiderül az állapota. Ezért teljes titoktartás mellett, egy ismerőse jachtján (!) került sor a műtétre, ahol egy 1.5 órás beavatkozás során a bal felső állcsont nagy részét eltávolították. A daganat beterjedt az arcüregbe is, ezért elég nagy defektust kellett később pótolni, ún obturátorral.

Cleveland a beavatkozás után még 15 évet élt, ami egy ekkora daganat esetén még ma is nagy eredmény. Ez felvetette annak a lehetőségét, hogy esetleg tévedtek a szövettant illetően, és mégsem rák, hanem esetleg más típusú elváltozás (pl. jóindulatú nyálmirigytumor) lehetett a panaszok okozója. Végül azonban 1980-ban újraértékelték a szövettant, és verrocusos laphámrák lett a végső diagnózis. Ez a rosszindulatú laphámdaganatok egyik jobb indulatú variánsa, ez megmagyarázhatja az áttétek hiányát, és a hosszú túlélést.

(képforrás: whitehouse.gov)