Mint minden orvosi tevékenységnek, az elsősorban az idült savós középfülgyulladás kezelésére használt ventillációs (grommet) tubus alkalmazásának is lehetnek szövődményei, mellékhatásai. Ilyen lehet például a tartós fülfolyás, ami elég sokszor előfordul. Ez esetben nem csak a középfül üregrendszerében lévő negatív nyomás szív ki savót a nyálkahártyából, hanem aktív gyulladásos folyamat zajlik, vagyis alakul ki. Ez lehet például a tubuson keresztül történt felülfertőződéstől is, de a tubus, mint idegentest is kiválthat ilyet. Az is előfordulhat, hogy a tubusba beszárad a váladék, és eldugul, amit alkalomadtán ki lehet oldalni (pl. H2O2-val), de ez nem mindig sikerül. Nem túl ritka az a helyzet sem, hogy túl gyorsan esik ki a tubus, és még nem állt helyre a megfelelő nyomáskiegyenlítési funkció a középfülben, ezért az idült savós középfülgyulladás újra kezdődik. Nekem volt már olyan, hogy 2 nappal később már nem volt benn a tubus, pedig biztosan jól beraktam. Ez pech, de persze minden előtte felsorolt dolog az.
Előfordulhatnak akár sérülések is. Ezek közül talán a legenyhébb a hallójárat bőrének sérülése, mivel az legtöbbször csak némi vérzéssel jár, és magától, minden egyéb ténykedés nélkül meggyógyul. Ennél rosszabb a helyzet, ha például a hallócsontláncolat sérül, mivel az csak műtéti úton hozható helyre. Pontosan emiatt kell az első-alsó dobhártya-negyedbe helyezni a tubust, mivel ott nincs láncolati elem. Meg lehet aztán sérteni akár még a tubát is, amitől lehegedhet, sőt, elméleti szinten akár egy szabadon, csontos tok nélkül futó arcideg is sérülhet, ha valaki a hátsó-felső negyedben próbálkozik.
Az eddig felsoroltak az úgynevezett korai szövődményekhez tartoznak. De ha a behelyezéssel nem is volt probléma, és a korai szakasz eseménytelen is, attól még sajnos később is lehetnek problémák. Ilyen például a tartós perforáció a tubus kiesése után. A tubus legtöbbször spontán kiesik, és utána a természet begyógyítja a lyukat, de néha előfordul, hogy mégsem. Ennek majdnem az ellentéte, mikor a szervezet túl stabilan, nagy hegekkel gyógyítja be a lyukat, és a hegesedés esetleg a dobhártya rezgőképességét csökkenti. Szerencsére azért a legtöbb heg érdemi hallásvesztést nem okoz. Szintén ritka, de találkoztam már olyan esettel, hogy a tubus után cholesteatoma alakult ki. Ilyenkor vélhetően a behelyezés során elszarusodó laphám sodródik a középfülbe, és ez indítja el a folyamatot.
A fentiek is mutatják, hogy mint minden beavatkozással, a ventillációs tubus behelyezésével is csínján kell bánni. Kb. 2 éve találkoztam egy beteggel, akinek egy repülőút során savós középfülgyulladása lett (aero-otitis). Ahogy leszállt a gép, rögtön elment egy helyi fül- orr- gégészhez, mert nagyon fájt a füle. A kolléga azonnal berakott a fülébe egy tubust, zéró várakozási idő után, pedig szerintem lehet, hogy csak egy paracentesis (fülfelszúrás) elég lett volna, sőt, esetleg még az sem. Persze ott és akkor nem láttam a beteg fülét, ezért könnyen beszélek, de a tubussal nem értek egyet a sztorit ismerve. Utána másfél évig nem akart kiesni a füléből, addig nem mehetett bele víz, végül aztán kiszedtem. Egyébként azóta sincs baja a repüléssel, pedig gyakran utazik.
