Magáról a cholesteatomáról, a középfülben növő, daganatként viselkedő hámzsákról már írtam ITT. Most éppen egy nagyon jó, 2004-es összefoglaló European Archives of Otorhinolaryngology cikket olvasok, ahol nagyon részletesen összeszedték többek között a történelmi hátterét is ennek a betegségnek.

Eszerint a francia anatómus, Duverney volt az első, aki 1683-ban leírta a cholesteatomát, de akkor még egyértelműen tumornak vélte az elváltozást. A cholesteatoma történelmében a következő említésre méltó személy szintén francia, méghozzá a patológus-anatómus Cruveilhier, aki 1829-ben gyöngydaganatnak, "tumeur perlée"-nek nevezte el a betegséget, utalva annak megjelenésére. Egyébként a gyöngydaganat kifejezés azóta is előfordul hazánkban. Én megmondom őszintén nem szeretem, mivel szerintem nem hangzik jól, és téves leíró név is. Hiszen végül is sem nem daganat, sem nem gyöngy, bár nyilván a vizuális leírás nem lenne rossz megközelítés. Amúgy persze a latin kifejezés is teljesen rossz, mivel koleszterint (chol-) és zsírt (-stea-) tartalmazó jóindulatú daganatot (-oma) jelöl, ami semmivel sem jobb, mint a magyar név. Mégis szebb a fülnek, legalábbis tudományosabban hangzik...

Maga a cholesteatoma kifejezés egyébként a német élettanásztól, Johannes Müllertől származik, méghozzá 1838-ból. Jellemzően ekkor még mindig nem derült ki, hogy nem valódi daganatról van szó. A legendás német orvos, Rudolf Virchow 1855-ben, sőt, Politzer Ádám 1869-ben is valódi tumornak véleményezte a betegséget. Végül 1889-ben a hangvilla-vizsgálatokról és a csecsnyúlvány gyulladásról elhíresült német fülész, Friedrich Bezold jött rá, hogy itt nem igazi daganatról, hanem csak úgy viselkedő hámtasakról van szó.

Elméletek jöttek-mentek később is a pontosabb kialakulási mechanizmust illetően. Az viszont már elfogadott tény, hogy messze leggyakrabban a dobhártya tartós behúzottsága a döntő lépés a cholesteatoma létrejöttében.