Korábban már írtam róla, hogy ismert dolog az orrsövény perforáció, és hogy orrsövény műtét után miért nem rajongunk érte. Nemrég az ENT Centers of Texas blogján egy részletes táblázatban szedték össze a lyukas orrsövény lehetséges okait. Megtetszett, mert jól összeszedték az okokat, úgyhogy le is fordítottam:

Az orrsövényt ért trauma:
- az orrsövényt érintő műtétek: orrsövényműtét,  orrmelléküregműtét (gondolom ez esetben azért nagyon meg kell "karcolni" az orrsövényt), transseptalis hypophysisműtét, stb.
- az orr sérülése: septumhaematoma, perforáló intranasalis sérülés
- nem műtéti iatrogén ártalom: orrtamponálás, orrvérzés kauterizációja, idegentest eltávolítás, tartós nasogastricus vagy oxigén szonda viselése, stb.

Farmakológiai okok:
- lohasztó orrcseppek túlzott használata
- nasalszteroidok mellékhatása
- kokainhasználat

Fertőzések:
- tuberkulózis
- szifilisz
- diftéria
- gombás fertőzés

Immunológiai/autoimmun betegségek:
- Wegener granulomatosis
- Sarcoidosis
- Dermatomyositis
- Szisztémás Lupus Erythematosus
- Crohn betegség
- Reumatoid arthritis

Neoplasia:
- hám- vagy részben hám eredetű daganatok: laphámrák, sinonasalis carcinoma
- lethal midline granuloma / T-sejtes lymphomák
- cryoglobulinaemia

Finn kollégák megpróbálták egy az International Journal of Pediatric Otorhinolaryngology-ban, február elején megjelent cikkben összegezni, hogy mit tudunk a probiotikumokról a gyermekkori középfülgyulladás megelőzésének/kezelésének vonatkozásában. A finn gyerekfülészek úgy találták, hogy még elég kevés az irodalom, nem túl sok vizsgálat történt, de az eddigi eredmények elég jónak tűnnek.

A probiotikumok alkalmazása fertőzések megelőzésére tulajdonképpen teljesen logikus lépés, hiszen ezzel sikerülhet megelőzni a patogén flóra elszaporodását. Azt hiszem, hogy ez egy járható út, és hatékony is lehet, bár ugyanakkor azt is érdemes lenne majd vizsgálni, hogy a későbbi életkorban vajon befolyásolja-e az immunrendszer működését a gyermekkori probiotikus kezelés. Ha szerencsénk van, akkor persze nem. De mivel például elég népszerű hipotézis a "túl sterilen tartott gyerek", mint az egyik ok, amiért az allergiás nátha egyre szélesebb körben terjed, ezért szerintem érdemes lenne egyszer ennek is utánamenni. Hiszen ha hatékony a probiotikum, akkor ebben az esetben is ritkábban találkozik a gyermek szervezete a patogén törzsekkel, ami esetleg hátrányosan érintheti az immunrendszer érését, és akár talán allergia kialakulásához is vezethet.

Megint már kérdés, hogy egy éppen zajló középfülgyulladás esetén hatékony lehet-e a probiotikum? Erről már egyáltalán nem vagyok meggyőződve, vagy legalábbis a megelőzéshez képest inkább csak szerényebb eredményeket várnék. Hiszen amikor dúl a háború az immunrendszer és a kórokozók között, akkor nem biztos, hogy "civil deszantosok" valóban hozzá tudnak tenni bármit is a gyorsabb felépüléshez. De ne legyen igazam! Mindenesetre a már kialakult középfülgyulladás esetén a finn kollégák által átfésült irodalom sem tud óriási probiotikum sikerről beszámolni, így ez is alátámasztja a fentieket.
 

Facebookon már hírt adtam róla, de ide is kirakom, mert megéri a még szélesebb körű terjesztést: Kiváló fül- orr- gégészeti, fej-nyak sebészeti online műtéttan oldallal találkoztam, ami az IFOS ajánlásával készült. Az oldal még fejlesztés alatt áll, de például a gége- és nyaki műtétek jó része már olvasható, fül is van, viszont az orrműtétek még nincsenek fenn.

Az oldal ITT érhető el. A választott creative commons-nak megfelelően "there are no copyright restrictions, and colleagues are welcome to use, copy and quote as they wish.".

Jó hírek!

Ilyen dolgok miatt érdemes követni minket facebookon vagy twitteren is, mert sok apró, de mégis értékes dologról csak ott írok.

Az allergiás nátha egy nagyon heterogén megjelenésű betegség. Valakinek gyermekkorban, másoknak idősebb korban kezdődik az allergiája. Valaki a szénanátha mellett asztmás is, míg a másik nem. Valakinek kapar a torka és viszket a füle, viszont mások inkább köhögnek.

Török kollégák egy a Current Allergy and Asthma Reports-ban nemrég megjelent cikkben erről a heterogenitásról írtak. Talán legtöbbet a "runners" vs. "blockers" kérdéskörről tudunk molekuláris szinten, ők is leginkább ezt emelték ki. Úgy tűnik, hogy a runners, azaz orrfolyós betegeknél talán nagyobb hangsúlyt kap a bradykinin, mint a folyamat mediátora, valamint a legtöbb mirigy szekrécióját befolyásoló lactoferrin is, szemben az inkább orrdugulós (blockers) betegekkel. Náluk talán inkább a hisztamin, leukotriének, prosztaglandinok, a TNF-alfa, illetve az interleukin 4 dominál. Egyébként az ő hivatkozásaikban csak olyan vizsgálatok voltak eddig, ahol a runners vs. egészségesek és a blockers vs. egészségesek vizsgálati eredményeit hasonlították össze, magukat az orrfolyósokat a dugulósokkal eddig nem állították szembe.

Szerencsére viszont korábban más vizsgálatok is történtek ebben az irányban, ami kiegészítheti a fentieket. Például a metacholin szerepe is felmerül a runnereknél szembeállítva a többi orrpanasszal. És hát a klinikai kép alapján a klasszikus szezonális vs. perenniális allergiás rhinitis akár analógia is lehet a runners vs. blockers vonatkozásban, hiszen a szezonális allergiások általában runnerek, míg az egész évben allergiások (pl. háziporatka) inkább blockerek (cikk ITT). Ez lehet egy nyom, amin még el lehet indulni. Lehet, hogy a pollenek inkább a mirigyekre hatnak, míg mondjuk a háziporatka az ödémát fokozza?

Ha ezeket sikerülne még jobban letisztázni, lehet, hogy a szénanátha kezelése is személyre szabhatóbb lenne, természetesen a jelenleginél is jobb eredményekkel, kevesebb mellékhatással.

Futótűzként terjed a neten az a pár napja publikált JAMA cikk, amelyben amerikai kollégák azt vizsgálták, hogy meggyorsítja-e a penicillinszármazék amoxicillin adása az arcüreggyulladás gyógyulását.

Nem véletlen a hírverés, ugyanis az eredmény meglehetősen durvának hangzik elsőre: a Sinonasal Outcome Test-16 kérdőív alapján 3-4 nappal a kezelés megkezdését követően semmivel sem lettek jobban az amoxicillinnel kezelt betegek a placebot szedő kontrollcsoportnál. A JAMA blogján ebből azt a következtetést szűrték le, hogy az arcüreggyulladás 95%-ában felesleges antibiotikumot adni. Azért a blogbejegyzés végén ott van, hogy lehet, hogy tényleg csak 5%-ban fertőződik felül az egyébként nagyrészt vírussal induló arcüreggyulladás. Ugyanis a cikkírók csak a klinikai kép alapján válogatták be a betegeket, sem képalkotó, sem vérvétel, sem váladéktenyésztés nem történt. Így viszont kissé félreérthető a hír, mivel nem arról van szó, hogy a baktérium okozta arcüreggyulladás esetén felesleges az antibiotikum. Arról nem is beszélve, hogy a bakteriális arcüreggyulladás létrejöttében szerepet játszó baktériumok egy jó része akár rezisztens is lehet a tiszta amoxicillinre.

Pont ezért jó, hogy az Allergy Notes blogon Ves Dimov dr. jó kommentárokat és twitter reakciókat is összeszedett ("alacsony volt az antibiotikum dózisa"; "lehet, hogy részben allergia volt a háttérben"; stb.). Jópofa, hogy a cikk egyik szerzőjével felvett interjút is belinkelt:



Szóval kezeljük azért óvatosan, a maga helyi értékén ezt a hírt! Nyilván tényleg felesleges és felelőtlenség minden arcüregi panaszra antibiotikumot adni (lásd a régebbi migrénes bejegyzésem), de azért nem minden esetben van ez így.

Rhinologusoknak fontos hír: Tavaly február elején jelent meg a kanadai ajánlás a rhinosinusitis kezelésére, a teljes cikk letölthető innen. Ennek egy rövidített verzióját közölték le most a BMC-ben, amiben a nem evidens diagnosztikus és kezelési metódusokra is tettek ajánlásokat. Ez pedig letölthető innen.

Tulajdonképpen óriás újdonságokat nem tartalmaz, és megnyugodva olvastam, hogy "analysis of Canadian prescription data demonstrated nearly identical prescribing habits for patients with ABRS and for those with CRS". Szóval ott is történik inadekvát gyógyszerelés...

Náluk az akut bakteriális rhinosinusitis 7 napnál tovább tartó panaszok esetén merül fel. A PODS mozaikszót javasolják a diagnózis felállításának megkönnyítésére: "Pain / pressure / fullness, nasal Obstruction, nasal purulence / postnasal Discharge, and Smell alterations (hyposmia / anosmia)". Ezt magyarul sem nehéz megjegyezni. Ugyanígy a krónikus sinusitisre is alkottak mozaikszót, ez a CPODS, ami ugyanaz, mint a PODS kiegészítve a "facial Congestion"-nal. A krónikus sinusitisnél még a minimum 8 hétig tartó panasz az, amit kiemelnék.

Azért érdemes átfutni az egészet.

Korábban, a gégediéta kapcsán már írtam arról, hogy egyáltalán nem biztos, hogy előzetesen jól meg tudjuk tippelni, hogy a betegek mennyire szeretnek, vagy  legalábbis mennyire tolerálnak egy-egy gyógymódot, beavatkozást.

Január elején megjelent egy hasonló vonatkozású felmérés az International Journal of Pediatric Otorhinolaryngology-ban, ezúttal a gyermekek orröblítésével kapcsolatban. Most egy amerikai kollégák által végzett telefonos kutatás eredményét mutatták be, és nagyon érdekes eredménnyel zárult a felmérés. Kiderült, hogy a szülők kifejezetten aggódnak, hogy a gyermekük tolerálja-e majd az orröblítést, ami valójában teljesen érthető. Ugyanakkor meglepő módon úgy tűnik, hogy az aggódás szerencsére teljesen felesleges, a gyermekek annyira azért nem viszolyogtak tőle. Mindez konkrét számokban: a szülők 73%-a gondolta azt, hogy az orvos által javasolt orröblítő hatékony lesz a gyermekük panaszait illetően, de csak 28%-uk gondolta azt, hogy a gyermekük ténylegesen használni is tudja majd az orröblítőt, vagyis hogy nem fogja elutasítani. Ehhez képest a gyerekek 93%-a próbálta ki az orröblítést (szülői segédlettel, nyilván), és 86%-ban tartósan tolerálták is! Ráadásul 93%-ban valóban hatékony is volt ez a fajta kezelés, ami messze felülmúlta a várakozásokat.

Tehát próbáljuk meg, ne féljünk tőle! Bajt nem okozunk a gyereknek, legfeljebb az első öblítés után elutasítja. Viszont ha ennyire hatékony, akkor mindenképpen megér legalább egy próbát.

Ha van olyan szülő, aki tud javasolni valami fondorlatot az ódzkodó gyermekek meggyőzésére, kérem írja már meg kommentben! Persze nem a nádpálcára vagy a sarokban való kukoricára térdeltetésre gondolok...

Az alvási apnoe betegség kezelése még manapság is elsősorban a túlnyomással kitágított légutakon alapul, melynek fő eszköze az ún. CPAP készülék. Ezt a betegek eleinte nagyon nem szeretik, de a tartós használat során a nagy többség megbarátkozik vele. Viszont rendszeres probléma az orrszárazság, amit a folyamatosan beáramló száraz levegő okoz. Szerencsére ezt a panaszt általában jelentősen javítja a párásító használata.

Nemrég a European Archives of Otorhinolaryngology-ban megjelent egy cikk a CPAP készülékek orrnyálkahártyára gyakorolt hatásáról, melyet szöveti szinten vizsgálták a török kollégák. Azt találták, hogy ugyan a mucociliaris transport nem igazán változott, tehát a nyák eltávozása nem sérült, de mind az orrsövény, mind az alsó orrkagyló nyálahártyájában egyértelmű gyulladásos jeleket láttak CPAP kezelés után, sőt, hegesedés is megfigyelhető volt, ami akár a végstádiumát is jelentheti a gyulladásos állapotnak.

Ez azt jelenti, hogy egy betegség kezelésével akár teljesen tönkre is tehetünk egy másik szervet. Nyilván ebben a helyzetben az alvási apnoe kezelése a fontosabb, hiszen az akár effektív megrövidítheti az életet. Viszont az sem mindegy, hogy a beteg a CPAP által meghosszabbított életét milyen minőségben éli le. Alvási apnoe szűrést mi is végzünk rendelőnkben, elég sok beteget gondozunk, és pont a fentiek miatt is ezért ez sokszor egy alvásdiagnosztikai-pulmonológiai-fül-orr-gégészeti koprodukciót tesz szükségessé. Ebben az esetben a párásítás, orrolaj, mind segíthetnek.

 

Az elmúlt hetekben twitteren közzétett/ olvasott szakmai hírekből, publikációkból a legfontosabbak és legérdekesebbek, egy csokorban:


Nem kell megijedni, ha kisgyermekeknél a grommet tubus behelyezése után MRSA tenyészik ki a középfülváladékból, mivel úgy tűnik ez nem jelent nagyobb esélyt bármilyen komoly szövődményre.
Cikk ITT.

Nagyon fontos az időskori nagyothallás rehabilitációja, hiszen a rossz hallás egyértelműen csökkent napi aktivitáshoz vezethet az öregeknél.
Cikk ITT.

A fokhagyma az egyik legjobb immunerősítő, de nem rossz a búzacsíra sem.
Cikk ITT.

Bár a laryngopharyngealis reflux sokszor nehezen prognosztizálható/diagnosztizálható, de például a nagyobb BMI, a hiatus hernia hajlamosíthat rá a "sima" GERD betegek között is. Ezzel szemben a Helicobacter pylori pozitivitás nem okvetlen kórjelző.
Cikk ITT.

Az USA-ban bíróságon elutasították a fülgyertyások keresetét, akik tiltakoztak az FDA fülgyertya-ellenes állásfoglalása ellen. Azaz a hivatalos USA egészségügyi állásfoglalás szerint továbbra sem javasolt a fülgyertya használata bármilyen okból.
Cikk ITT.

A kezeletlen gége laphámrák esetében a túlélés hosszát elsősorban a kiindulás helye, a T- és az N stádium és a szövettani grading határozza meg.
Cikk ITT.

A fej-nyaki laphámrák túlélői között elsősorban a táplálkozási nehezítettség és a tartós fájdalom keseríti meg az életet.
Cikk ITT.

Úgy tűnik, hogy a hirtelen halláscsökkenés (SSNHL) egyik prediktív faktora az obstruktív alvási apnoe betegség.
Cikk ITT.

A gyermekkori és felnőttkori cholesteatoma viselkedése között mérhető különbség van.
Cikk ITT.

Hirtelen halláscsökkenésnél elektrocochleagraphiával ki lehet mutatni a javulásra vonatkozó bizonyos prognosztikus faktorokat.
Cikk ITT. 

Felvetődött, hogy vajon a vércsoport tulajdonságok összeköthetők-e a gége laphámrák kialakulásával vagy viselkedésével, de egyelőre úgy tűnik, nem.
Cikk ITT. 

Ismét a Fauquier ENT blogon olvastam egy vicces dolgot: a baconszalonna jó lehet orrvérzés tamponálására! Egy 2011-es Annals of Otology, Rhinology, and Laryngology cikkre hivatkozik Michael Chang doktor, amelyben a kollégák arról számolnak be, hogy egy speciális véralvadási zavarban (vérlemezke betegség), Glanzmann thrombastheniában szenvedő 4 éves gyermek orrvérzését állították meg baconszalonnával. Meglepő, de nem ez volt az első leírása a baconszalonna orrvérzésre történő alkalmazásának. Már 1940-ben is született egy publikáció erről az Archives of Otorhinolaryngology-ban.

A teljes cikkhez sajnos nem férek hozzá, ezért nem ismerem a szerzők érveit a szalonna mellett, és csak tippelni tudok, hogy milyen módon hat a szalonna. Nyilván maga a tamponálás adott, ezen nem kell gondolkozni. Ráadásul zsíros, tehát jól csúszik, olyan, mint a vazelines géztampon, emiatt könnyű berakni és később kivenni is. Viszont emellett lehet még más, szintén orrvérzés-gátló hatása is. Most arra gondolok, hogy végülis egy állati, szerves szövetdarabról van szó, ráadásul a sertés nagyon hasonlít az emberre, még szívbillentyűt is veszünk tőlük kölcsön. Így lehet, hogy tartalmaz még aktív, az emberihez hasonló thrombogén faktorokat, ezért nem zárható ki, hogy a véralvadási kaszkád jobban beindul tőle, mint egy semleges géztampontól. Még az is eszembe jutott -lehet, hogy teljesen indokolatlanul-, hogy az immunrendszert is jobban stimulálja, így az orrvérzés helyén lévő szöveti sérülés is talán gyorsabban regenerálódik.

Amilyen irányba megy a magyar egészségügy, még majd az is lehet, hogy a kórházba az orrvérző beteg hozza majd magával a tampont is, szalonna formában...


(képforrás: stock.xchng)