Az allergiás nátha egy nagyon heterogén megjelenésű betegség. Valakinek gyermekkorban, másoknak idősebb korban kezdődik az allergiája. Valaki a szénanátha mellett asztmás is, míg a másik nem. Valakinek kapar a torka és viszket a füle, viszont mások inkább köhögnek.

Török kollégák egy a Current Allergy and Asthma Reports-ban nemrég megjelent cikkben erről a heterogenitásról írtak. Talán legtöbbet a "runners" vs. "blockers" kérdéskörről tudunk molekuláris szinten, ők is leginkább ezt emelték ki. Úgy tűnik, hogy a runners, azaz orrfolyós betegeknél talán nagyobb hangsúlyt kap a bradykinin, mint a folyamat mediátora, valamint a legtöbb mirigy szekrécióját befolyásoló lactoferrin is, szemben az inkább orrdugulós (blockers) betegekkel. Náluk talán inkább a hisztamin, leukotriének, prosztaglandinok, a TNF-alfa, illetve az interleukin 4 dominál. Egyébként az ő hivatkozásaikban csak olyan vizsgálatok voltak eddig, ahol a runners vs. egészségesek és a blockers vs. egészségesek vizsgálati eredményeit hasonlították össze, magukat az orrfolyósokat a dugulósokkal eddig nem állították szembe.

Szerencsére viszont korábban más vizsgálatok is történtek ebben az irányban, ami kiegészítheti a fentieket. Például a metacholin szerepe is felmerül a runnereknél szembeállítva a többi orrpanasszal. És hát a klinikai kép alapján a klasszikus szezonális vs. perenniális allergiás rhinitis akár analógia is lehet a runners vs. blockers vonatkozásban, hiszen a szezonális allergiások általában runnerek, míg az egész évben allergiások (pl. háziporatka) inkább blockerek (cikk ITT). Ez lehet egy nyom, amin még el lehet indulni. Lehet, hogy a pollenek inkább a mirigyekre hatnak, míg mondjuk a háziporatka az ödémát fokozza?

Ha ezeket sikerülne még jobban letisztázni, lehet, hogy a szénanátha kezelése is személyre szabhatóbb lenne, természetesen a jelenleginél is jobb eredményekkel, kevesebb mellékhatással.