Érdekes módon a Journal of Laryngology & Otology-ban egymás után két cikk is az orrsövényen kialakult lyukakkal foglalkozik, és a lenti összefüggéseket vizsgálták bennük.
Megmérték a rajta átáramló levegő mennyiségét (minek??) (cikk), illetve a felhasználhatóságáról volt szó: egy átmenetileg elkészített lyukon át kényelmesebben lehet operálni az egyik orrfélből a másik oldali melléküregeket (cikk). Ez utóbbi cikknek már van értelme, ez igaz.
Ez a lyuk az orrsövényen egy olyan kérdés, amiért mi fül- orr- gégészek nem igazán rajongunk. Ugyanis az nem jelent jót.
Miért?
Lyuk leggyakrabban orrsövényműtét után, nem jól gyógyuló orrsövényen alakul ki. Vagy a műtéti technika volt nem 100%-os... Szóval nem nagyon örvendünk, ha műtét után az orrba nézve a sövényen egy lyukkal találkozunk: "Én nem voltam elég ügyes, vagy a beteg szövetei ennyire nem bírták a strapát?". De bizonyos értelemben műtét után a pontos ok mindegy, hiszen szerencsére az orrsövény lyuk ezen formája ártalmatlan. Egy baj lehet vele: ha túl kicsi, akkor légvételnél sípoló hangot ad ki, ami hát meglehetősen kellemetlen tud lenni. Ilyenkor meg lehet próbálni lebenyelforgatással befoltozni (kétséges a siker), vagy megnagyobbítani, hogy ne adjon hangot. Illetve szerintem még egy baj lehet vele: én úgy vettem észre, hogy a perforáció széléről valamiért gyakrabban indul orrvérzés. Talán a nyálkahártya jobban kiszárad? Nem tudom, és lehet, hogy ezt csak én tapasztaltam.
Ha nem orrsövényműtét után találunk lyukat egy beteg orrsövényén, akkor mindig óvatosnak kell lenni. Ugyanis lehet specifikus gyulladás, például Wegener granulomatosis, ami kezelésnél komoly problémát is tud okozni. Na nem annyira az orrsövényen, hanem a gégében, ahol szintén megjelenhet, vagy a középfülben, és ezek még csak a gégészeti megnyilvánulásai... Ennél rosszabb, ha egy daganat pusztítja az orrsövényt, mert az is lehet. Emiatt ilyenkor kötelező a szövettani mintavétel a perforáció széléről!
A legtöbb esetben aztán a végén kiderül, hogy a beteg addig kaparta az orrát, amíg az orrsövénye megadta magát, és kilyukadt. Az orrtúrás tényét a betegek nem szeretik elsőre bevallani, ezért a fenti procedúrán (szövettan, kontrollok, stb.) szinte mindenki átesik. És aztán ha minden negatív, akkor esetleg egyszer kiderül, hogy hát azért van rá esély, hogy saját maga is tehet a problémáról. De ezzel együtt tényleg nem szabad elbagatellizálni a dolgot, szövettan kell!
(képforrás: http://www.amrc.org.hk/)
