Fülműtétek kapcsán a betegek sokszor panaszkodnak a fúróra, néha még az érzéstelenítő injekciónál is rosszabbnak tartják a fúrással járó zajt. Teljesen jogosan, hiszen pont a hallószerv környékén bőgetjük a fúrót, de így még mindig sokkal biztonságosabban, szebben, és gyorsabban el lehet távolítani a felesleges csontot, mint mondjuk vésővel.

Érdekes kérdés, hogy kell-e tartanunk attól, hogy esetleg nem mi magunk okozunk-e a ténykedésünkkel halláscsökkenést a betegeknek. Egy hamburgi kollégák által nemrég publikált tanulmány szerint nem ennyire veszélyes a helyzet, olyan jelentős zajhatás nincsen, 4 cm-re a fúrás helyétől sohasem mértek 76dB-nél nagyobb zajt, sem vágó-, sem gyémántfúróval. Viszont további kérdések azért még felmerülnek. Egyrészt sztenderdizálási okok miatt ők most nem temporalis csonton, hanem művi anyagokon (fém, gumi) végezték a fúrást. Másrészt a 4 cm nagyon nagy távolság, például mastoidectomia során ennél jóval közelebb kell fúrni a belsőfülhöz, nem beszélve a fúróval végzett stapedectomiáról. Harmadrészt pedig szívóval együtt érdekes igazán a kérdés, hiszen a csontot-fúrót vízzel kell hűteni, azt pedig a csonttörmelékkel együtt el is kell szívni. Volt egy tanulmány, ami szerint a fúrás és szívás együtt akár 107dB-es zajt is csinál! Az pedig már jelentős hanghatás (lásd ITT).

Nyilván ezt a tényt a fúrógyártók sem hagyhatják figyelmen kívül, remélhetőleg a zajcsökkentés, mint egyik fő szempont fogja többek között vezérelni a jövőben a fejlesztéseket. Ugyanez a kérdés a szívóval végzett fültisztítás kapcsán is már felmerült, bár ott sajnos később sincs túl nagy esély a zajcsökkentésre. 

Ahogy az okostelefon fejlesztés halad előre, várható volt, hogy valamilyen fül- orr- gégészeti gyakorlati alkalmazás is előbb-utóbb felbukkan. Hát most itt van az okostelefon otoszkóp a fül vizsgálatára:


Persze felesleges laikusoknak ilyenbe beruházni, ugyanis több ezer különböző fület kell látni ahhoz, hogy az ember tájékozódni tudjon, és meg tudja ítélni, hogy mi a baj. Természetesen miután megtanulta a fül lehetséges összes betegségét... Ez egy fül- orr- gégészeknek való praktikus dolog / játék.

Az alkalmazást a Berkeley Egyetem mikroszkóp-jellegű mobileszköz-alkalmazásokat fejlesztő cége, a CellScope alkotta meg. A fejlesztés nem most kezdődött. Már 2009-ben közöltek a kollégák egy PLoS One cikket arról, hogy mobileszközökkel vörösvértestek maláriafertőzöttségét, illetve alsó légúti köpet TBC fertőzését is sikeresen meg lehetett állapítani.

(képforrás: Fauquier ENT blog)

A kalapács a három hallócsont közül a legkülső, és egyben a legnagyobb. 1503-ban Alessandro Achillini fedezte fel az üllővel együtt, de Vesalius nevezte el nem sokkal később.

Öt fő részből áll: fej, nyak, markolat (szár), valamint az elülső és az oldalsó nyúlvány. A markolat gyakorlatilag beépült a dobhártyába, és azt húzza befelé, ezáltal kissé tölcsérszerűen bemélyed a dobhártya közepe.

Jobb oldali fül, a kalapács és a dobhártya egy része oldalról és elölről:

 

A kalapács feje a középfül felső rejtett zugában, az epitympanumban helyezkedik el, az atticus jelentős részét elfoglalja. A fej hátsó-belső felszínéhez ízesül az üllő, így adódik át a hang a dobhártyáról befelé, a belsőfül felé. A kalapács nyaka mögött, közte, és az üllő között halad el az ízérzésért felelős ideg, a chorda tympani, amelynek fülműtét során komoly jelentősége van (épen marad-e, vagy sem). A kalapács nyaka környéki térség, a Prussak tér is érdekes, ez főleg a cholesteatoma keletkezése miatt lényeges.

A dobhártya belfelszíne mellett a kalapács több szalaggal a középfül falaira is fel van függesztve. A fejről indul egy szalag felfelé, az atticus lateralis belső felszínére tapadva, a nyakról pedig előre és hátra is egy-egy szalag az incisura Rivini első-alsó és hátsó-alsó szegletének belfelszínéhez. Az elülső szalag rostjai akár még az ékcsontig is elérhetnek, sőt, izomrostokat is találtak már benne. Ha az első szalag nem rugalmas, például elmeszesedne, akkor akár 15 dB-es halláscsökkenést is okozhatna a mély frekvenciákon, legalábbis egy matematikai modell szerint.

Fejlődéstani szempontból is rendkívül érdekes a hallócsontláncolat, ugyanis a dobhártya valaha a szájfenék, a kalapács és az üllő pedig az állkapocs/rágóizület volt. Csak hát az evolúció, ugye... Mindenesetre a kalapács feje és nyaka az első, míg a markolata a második kopoltyúívből fejlődik ki.

Egy friss Journal of Infection cikk szerint tünetmentes Staphylococcus aureus hordozásra hajlamosíthat a torokban a 0-ás vércsoport. Illetve a 0-ás vércsoporton belül is azok vannak fokozottabban kitéve ennek a jelenségnek, akik testnedveibe nem választódik ki a vércsoportantigén, azaz ún. nem szekretoros 0-ás vércsoportúak. Úgy néz ki, hogy a nem szekretoros 0-ások testnedveibe -a torok esetében a nyál a fontos- egy olyan anyag választódik ki, ami hatékonyan kötődik a Stapyholococcus aureus valamelyik felületi fehérjéjéhez. Ennek az anyagnak a kiválasztását pedig a szekretoros vagy nem szekretoros vércsoportverzión túl maga az AB0 vércsoport milyensége is befolyásolja.

A tünetmentes baktériumhordozásnak, főleg a Staphylococcus esetén a fokozott antibiotikumrezisztencia kialakulásában tulajdonítanak nagy jelentőséget, de fontos például a kiírtásuk testidegen anyagok, implantátumok behelyezése esetén is. Ha igaz ez a vércsoportosdi, akkor esetleg ezentúl célirányosabban lehet szűrni a betegeket a Staphylococcus hordozásra, és javíthatunk a rezisztencia elleni küzdelemben is.

Egyébként a vércsoportra már sokmindent rá akartak/akarnak húzni, például a mandulaműtét utáni utóvérzésben is felmerült az AB0 vércsoport jelentősége. Természetesen ott is a 0-ás vércsoportúakat keserítettem el...

 

Az elmúlt hetekben twitteren közzétett/ olvasott szakmai hírekből, publikációkból a legfontosabbak és legérdekesebbek, egy csokorban:


A TGF-beta központi szerepet játszhat a krónikus sinusitis kialakulási fázisban. Ugyanez a TNF-alfa és több más cytokin, marker esetén nem volt kimondható egy belga kutatás szerint.
Cikk ITT.

20, terápiarezisztens krónikus sinusitises beteg orrgarati pH és pepszin analízise alapján felmerül, hogy a betegség oka akár reflux is lehet.
Cikk ITT.

A nervus cochlearis csontos csatornájának szűkülete állhat a gyermekkori akut halláscsökkenés (SSNHL) hátterében. Sőt, a stenosis mértéke a halláscsökkenés mértékét is predesztinálja.
Cikk ITT.

Gyermekek esetén az asztmától függetlenül is éjszakai köhögést okoz a rhinitis.
Cikk ITT.

Kiváló májusi "best of allergiás nátha" válogatás twitterről dr. Ves Dimov blogján, ITT.

Bőráttétek megjelenése fej-nyak rák esetén a végstádiumot jelenti, semmiféle terápiás modalitás nem segít már ilyen esetben.
Cikk ITT.

A középvonalat elérő, vagy azt meghaladó nyelv laphámrák esetén extrém ritka, hogy azonos oldali nyirokcsomó áttét nélkül az ellenoldalon találjunk metastasist.
Cikk ITT.

Tympanoplastica műtét után a betegek ízérzése javulhat. (Kivéve, ha pont a chorda sérül, lásd egy korábbi bejegyzést erről)
Cikk ITT.

A szülés pillanatától kezdve gyakorlatilag nem keletkezik új idegsejt az emberi szaglóhámban. Ezért is fejlődött vissza az emberek szaglása az állatokhoz képest.
Cikk ITT.

Mint arról már korábban írtam, az esetek jelentős részében teljesen felesleges antibiotikumot adni arcüreggyulladásra, ugyanis sokszor vírus okozza, de legalábbis nem gyorsítja meg a gyógyulást az antibiotikum. Viszont a klinikai megjelenés alapján történő találgatáson túl (mióta tartanak a panaszok, van-e láz, gennyes-e az orrváladék, stb.) lenne igény valami olyan objektív diagnosztikus módszerre, ami segíthet a virális és a bakteriális eredet elkülönítésében. Ilyen lehetne akár a C-Reaktív Protein (CRP) mérése, amiről nemrég volt már szó itt a blogon.

A Family Practice nevű háziorvosi újságban jelent meg nemrég egy cikk a témában, és hát igazolta a feltevést: azok a háziorvosok, akiknek módjában állt CRP-t nézni az akut arcüreggyulladásban szenvedő betegeknél, szignifikánsan kevesebb antibiotikumot írtak fel. Ez tényleg nagyon hasznos segítség, mert mint arról már számtalanszor írtam itt, a felesleges antibiotikum felírás növeli a baktériumok rezisztenciáját az antibiotikumokkal szemben, potenciális mellékhatásokat okozhatunk a betegeknek, a pénztárcát sem kíméljük, sőt, gyermekek esetében akár az allergiára való hajlamot is erősíthetjük ezzel (lásd ITT).

A CRP mérése viszont felvet egy problémát azon túl, hogy persze ez sem egy 100% szenzitív vizsgálat, és valami minimális költsége ennek is van (persze minek nincs...). Arról van szó, hogy a klasszikus orvoslás szerint eggyel több vizit lenne szükséges a gyógyuláshoz, mert így adott esetben csak második nekifutásra kaphat antibiotikumot az, akinek tényleg szükséges. Természetesen a telefon és az internet világában ez egy álprobléma. El lehet látni a beteget recepttel, aki érdeklődik telefonon/emailen az eredmény iránt, és legfeljebb csak akkor vátja ki az antibiotikumot. Tiszta sor. Végre ilyen kort élünk.

Múlt hét elején írtam, hogy átmenetileg lesz egy kis nem fül- orr- gégészet itt a blogon, mert biztos lesznek gondolataim a Doctors2.0 & You konferencia kapcsán. Végül olyannyira lettek gondolataim, hogy elhatároztam egy újabb blog indítását E-gészségügy néven. Ez már egy régi tervem volt, a de a konferencia adta meg hozzá a végső lökést.

Az E-gészségügy blog célja, hogy az eddigi tapasztalataim alapján mutassam be azokat az internetes alkalmazásokat, platformokat, technológiákat, amiket én is használok, melyek segítenek abban, hogy szakmai szempontból hatékonyabban használjam az internetet. Tehát nem egy elméleti kitekintő, vagy jövőkutatás, hanem gyakorlati jellegű blog lesz. Nem kifejezetten orvosi alkalmazásokról fogok írni, hanem egyéb szempontból is hasznos dolgokról. Emiatt bár a blog célcsoportja elsősorban az orvoskollégák (természetesen nem csak fül- orr- gégészek), de bárki, így az érdeklődő betegek számára is remélem hasznos lesz.

Az ENT House blog írását nem fejezem be. Továbbra is fül- orr- gégész vagyok, ez a munkám, így az ehhez kapcsolódó blog írása is megy tovább.

Minél idősebb korú embert kellene megoperálnunk, annál inkább tartunk attól, hogy valami probléma adódik a műtét során vagy a gyógyulási szakban. Hiszen a szövetek állapota nem olyan, mint a fiataloknál, a csontozat sérülékenyebb, az immunrendszer esetleg kevésbé hatékony, az erek fala gyengül az életkor előrehaladtával. Ezek alapján teljesen jogosan gondolhatjuk azt, hogy a beteg például jobban fog vérezni a műtét alatt, vagy a regeneráció nem lesz tökéletes, esetleg fertőzés lép fel.

Nemrég találkoztam viszont egy 2010-es Clinical Otolaryngology tanulmánnyal, ami szerencsére nem megalapozottnak mutatja a fenti félelmeket, legalábbis FESS műtét esetén. Koreai kollégák a műtét során fellépő szövődmények felléptének esélyét, valamint a krónikus sinusitis tünetei kiújulásának rátáját vizsgálták felnőttek között, 65 éves kor alatti és feletti csoportra bontva a betegeket. Kiderült, hogy az életkornál fontosabb faktor a társbetegségek megléte, azon belül is a cukorbetegségé. Azaz egy cukorbeteg fiatalabb betegnél például nagyobb eséllyel alakul ki szövődmény, vagy újulnak ki a  panaszok, mint egy amúgy egészséges, de jóval idősebb embernél.

Ha ez tényleg így van, az két szempontból jó hír. Egyrészt tudjuk, hogy mire számítsunk, jelen esetben ne aggódjuk túl a kérdést. Másrészt pedig ha a társbetegség számít elsődlegesen, az könnyeben uralható, mint a kor, amivel egyszerűen nincs mit csinálni. Egy cukorbeteg vércukorszintjét még be lehet állítani akár szinte tökéletesre -persze betege válogatja-, de 80 éves ember szövetei nem lesznek fiatalabbak. Szerencsére ezek szerint FESS műtét során ez nem is annyira lényeges.

Köszönhetően a Webicina versenyének, nemsokára repülök Párizsba, a Doctors 2.0 & You konferenciára, mint történetmesélő. Bár nem akarok az ENT House blogból healthcare social media (twitteren #hcsm hashtag) blogot faragni, de biztosan fogok majd írni az ottani tapasztalatokról. Szóval némi fül- orr- gégészeti szünet lesz, viszont lesz helyette egészségügy 2.0 úgy általában.

A betegek gyakran összekeverik a visszatérő arcüreggyulladást a krónikussal, pedig egyáltalán nem ugyanaz a kettő. Nem mindegy, hogy valaki alaphelyzetben panaszmentes, csak gyakran van arcüreggyulladása, vagy pedig folyamatosan van valamilyen melléküregekkel kapcsolatos panasza. Kis túlzással azt is mondhatjuk, hogy a visszatérő arcüreggyulladásos betegek kb. félúton vannak a makkegészségesek és a valóban krónikus melléküregbetegek között. Akinek visszatérő arcüreggyulladása van, biztosan van rá valami hajlama, nyilván nem véletlenül van neki minden évben kétszer vagy háromszor arcüreggyulladása, miközben valakinek egész életében nem fordult elő egyszer sem. De fontos, hogy ez olyan hajlamot takar, aminek a hátterében a jelenlegi tudásunk szerint érdemi tartós arcüregi nyálkahártya-működészavar nem áll, vagy legalábbis a panaszküszöböt ez nem éri el. De hogy ez a hajlam mi is pontosan, arról még az USA arcüreggyulladás ajánlás szerkesztői sem voltak hajlandóak nyilatkozni. Szerencsére azért voltak kutatások, amik bebizonyították, hogy esetleg kimutathatunk konkrét anatómiai tényezőket a háttérben, amiket aztán műtéti úton lehet megoldani.

De eleve az sem egyszerű, hogy mit gondolunk kórosnak, hány arcüreggyulladás fér bele egy évben a normális kategóriába? Az USA ajánlás szerint például az évi 2-3 még nem tekinthető kórosnak, hanem az évi 4, vagy annál több, bakteriális arcüreggyulladás már az úgynevezett Recurrent Acute RhinoSinusitis (RARS) kategóriát kimeríti, tehát ez már nem normális. Fontos, hogy bakteriális eredetű arcüreggyulladásról beszélünk ilyenkor, ami túl van becsülve, legalábbis ami az antibiotikum adását illeti.

Egyébként a témával talán legtöbbet Neil Bhattacharyya foglalkozik, és az egyik idevonatkozó alapcikke szerintem EZ. Ebben azt is írja, hogy talán helyesebb volna a RARS helyett CRRS-nek (Chronic Recurrent RhinoSinusitis) hívni ezt a problémát, mert a megjelenése közelebb áll a krónikus sinusitishez, mint az akuthoz. Mivel a kezelést/megelőzést illetően sokszor tehetetlenek vagyunk, szóba került itt is a FESS műtét, ami nem is ad rossz eredményt (ITT egy korai összefoglaló cikk erről). Felmerülhet kérdésként, hogy mégis mikor éri meg a műtétet elvégezni. Nemrég publikáltak egy kutatást, mely szerint az évi 3,7 arcüreggyulladás esetén már egyértelműen javít a műtét. Hát, ez jól hangzik, bár kissé nehéz kititrálni a 3,7-et, illetve kérdés, hogy a beteg tudja-e, hogy neki 3,7 db bakteriális arcüreggyulladása van, vagy más, például nem esetleg csak migrén...