Mint arról már korábban írtam, az esetek jelentős részében teljesen felesleges antibiotikumot adni arcüreggyulladásra, ugyanis sokszor vírus okozza, de legalábbis nem gyorsítja meg a gyógyulást az antibiotikum. Viszont a klinikai megjelenés alapján történő találgatáson túl (mióta tartanak a panaszok, van-e láz, gennyes-e az orrváladék, stb.) lenne igény valami olyan objektív diagnosztikus módszerre, ami segíthet a virális és a bakteriális eredet elkülönítésében. Ilyen lehetne akár a C-Reaktív Protein (CRP) mérése, amiről nemrég volt már szó itt a blogon.

A Family Practice nevű háziorvosi újságban jelent meg nemrég egy cikk a témában, és hát igazolta a feltevést: azok a háziorvosok, akiknek módjában állt CRP-t nézni az akut arcüreggyulladásban szenvedő betegeknél, szignifikánsan kevesebb antibiotikumot írtak fel. Ez tényleg nagyon hasznos segítség, mert mint arról már számtalanszor írtam itt, a felesleges antibiotikum felírás növeli a baktériumok rezisztenciáját az antibiotikumokkal szemben, potenciális mellékhatásokat okozhatunk a betegeknek, a pénztárcát sem kíméljük, sőt, gyermekek esetében akár az allergiára való hajlamot is erősíthetjük ezzel (lásd ITT).

A CRP mérése viszont felvet egy problémát azon túl, hogy persze ez sem egy 100% szenzitív vizsgálat, és valami minimális költsége ennek is van (persze minek nincs...). Arról van szó, hogy a klasszikus orvoslás szerint eggyel több vizit lenne szükséges a gyógyuláshoz, mert így adott esetben csak második nekifutásra kaphat antibiotikumot az, akinek tényleg szükséges. Természetesen a telefon és az internet világában ez egy álprobléma. El lehet látni a beteget recepttel, aki érdeklődik telefonon/emailen az eredmény iránt, és legfeljebb csak akkor vátja ki az antibiotikumot. Tiszta sor. Végre ilyen kort élünk.