Fülműtétek kapcsán a betegek sokszor panaszkodnak a fúróra, néha még az érzéstelenítő injekciónál is rosszabbnak tartják a fúrással járó zajt. Teljesen jogosan, hiszen pont a hallószerv környékén bőgetjük a fúrót, de így még mindig sokkal biztonságosabban, szebben, és gyorsabban el lehet távolítani a felesleges csontot, mint mondjuk vésővel.

Érdekes kérdés, hogy kell-e tartanunk attól, hogy esetleg nem mi magunk okozunk-e a ténykedésünkkel halláscsökkenést a betegeknek. Egy hamburgi kollégák által nemrég publikált tanulmány szerint nem ennyire veszélyes a helyzet, olyan jelentős zajhatás nincsen, 4 cm-re a fúrás helyétől sohasem mértek 76dB-nél nagyobb zajt, sem vágó-, sem gyémántfúróval. Viszont további kérdések azért még felmerülnek. Egyrészt sztenderdizálási okok miatt ők most nem temporalis csonton, hanem művi anyagokon (fém, gumi) végezték a fúrást. Másrészt a 4 cm nagyon nagy távolság, például mastoidectomia során ennél jóval közelebb kell fúrni a belsőfülhöz, nem beszélve a fúróval végzett stapedectomiáról. Harmadrészt pedig szívóval együtt érdekes igazán a kérdés, hiszen a csontot-fúrót vízzel kell hűteni, azt pedig a csonttörmelékkel együtt el is kell szívni. Volt egy tanulmány, ami szerint a fúrás és szívás együtt akár 107dB-es zajt is csinál! Az pedig már jelentős hanghatás (lásd ITT).

Nyilván ezt a tényt a fúrógyártók sem hagyhatják figyelmen kívül, remélhetőleg a zajcsökkentés, mint egyik fő szempont fogja többek között vezérelni a jövőben a fejlesztéseket. Ugyanez a kérdés a szívóval végzett fültisztítás kapcsán is már felmerült, bár ott sajnos később sincs túl nagy esély a zajcsökkentésre.