A Prussak tér a dobhártya pars flaccidája mögött elhelyezkedő, keskeny, légtartó sáv. Nevét egy orosz fülészről, Aleksander Prussak-ról kapta. Kívülről tehát a pars flaccida határolja, belülről a kalapács nyaka, alulról a kalapács rövid nyúlványa, felülről a ligamentum malleolare lateralis és a scutum. Előre és hátrafelé a ligamentum malleolare anterius és posterius határolják, amelyek olyan nyálkahártyakettőzetek, melyek mentén zajlik a térség a szellőzése, és nem biztosítanak -okvetlen- hermetikus lezárást a térségnek.


A jobb dobhártyát ábrázoló képen a Prussak tér kékkel van jelölve.

Ugyan a képen ez a középfüllel (epi- és mesotympanummal) egy több irányból is tág utakkal közlekedő térségnek néz ki, valójában nem ez a helyzet. A Prussak tér szellőzését a finn Palva és munkacsoportja 1996-ban és 2001-ben is vizsgálta, és ők több, mint 60%-ban hátsó irányból történő szellőzést találtak, előrefelé viszont vak járatot, bár ez az esetek egy kis részében pont fordított volt. Sőt, néha az atticus irányába is találtak járatot. A szellőzés azért fontos, mert így egy beláthatatlan hámzsák terjedési irányára lehet következtetni, amely nagy eséllyel pl. hátra akár az antrumba is beterjedhet. Mint ahogy azt cholesteatoma esetén látni is szoktuk.

A Prussak tér klinikai jelentőségét elsősorban pont ez, a hámzsák/cholesteatoma adja, mivel leggyakrabban erről a területről indul ki ilyen elváltozás. A klasszikus cholesteatoma keletkezési elméletnek megfelel, hogy a pars flaccida vékonyabb, mint a dobhártya többi része (pars tensa), ezért itt könnyebben tud hámzsák kialakulni, ha a dobüregben tartós negatív nyomás uralkodik. Emellett azzal, hogy a tér keskeny, és a bonyolult hallócsontláncolat sok szöglettörést biztosít egy letapadt, de még száraz hámzsáknak, a zsákból történő keratin ürülése könnyen zavart szenved, így a klasszikus keletkezési elmélet ilyen szempontból is megállhatja a helyét.