1-2 órán belül ér véget Milánóban a 6. európai fül- orr- gégész és fej- nyaksebész kongresszus, ahova mi is eljöttünk tanulni (a Bajcsyból dr. Varga Zsuzsa, dr. Galántai Dorina, dr. Illés Kata, és én). Szűk 4 napon át reggel 8-tól este 6-ig párhuzamosan 17 (!) teremben zajló előadások, instrukciós kurzusok, kerekasztalok, szóval volt honnan hazahozni okosságokat. Az mindenképpen kiemelendő, hogy az ESBS 2022-höz hasonlóan itt is domináltak a keynote lecture-ök, instrukciós kurzusok, kerekasztalok, és jóval kevésbé voltak reprezentálva egyéni kutatások, esetbemutatások, legalábbis élőszóban. Poszteren viszont sok ilyen volt, hiszen száz fölött volt az e-poszterek száma, többek között a mi obliterációs meta-analízisünk is.

Egy ilyen léptékű rendezvényt a mai világban már könnyű átláthatóvá tenni, így szerencsére ez az esemény is saját, nagyon korrekt applikációt kapott, amiben be lehetett jelölni az érdekesnek ígérkező előadásokat, megjegyzést lehetett hozzá írni, értékelni, stb.:

Nagyon jó volt olyan szempontból is a szervezés, hogy az egyes fül- orr- gégészeti alterületek szekciói nem nagyon fedtek át időben. A 17 teremben mindig volt 1-1 rhinológia, fülsebészet, audiológia, fej-nyak, laryngológia, foniátria, alvásmedicina, otoneurológia, skull base, plasztika, stb., és így csak 1-2 olyan alkalom volt, amikor szerettem volna osztódni, de 1-1 kisebb szünetet leszámítva mindig volt olyan (fülsebészeti) szekció, amire érdemes volt bemennem. Persze ennek hátránya, hogy úgy telt el a kongresszus, hogy reggeltől estig csak és kizárólag fület és lateral skull base-t hallgattam, semmi mást nem láttam. De ez talán jó döntés volt, mert azért finoman szólva sem rossz kerekasztalokat hoztak össze, például endoszkóp-mikroszkóp-exoszkóp témában a blogon már sokszor emlegetett Fisch-tanítvány Thomas Linderrel, Európában az endoszkópos fülsebészetet elterjesztő Livio Presuttival, az őt talán már leköröző Daniele Marchioni-val, vagy Arunachakam Iyer-ral Skóciából:

Thomas Linder egy jópofa beosztást is hozott, hogy szerinte a "fülsebészet" milyen 3 lépcsőre osztható, amit nem muszáj mindenkinek végigjárni, de mindegyik más attitűdöt hordoz magában. Nekem különösen a "drill guy" tetszett, amiben magamra ismertem :-) :

Poszteren pedig megmutathattuk az európai kollégáknak, hogy mit kutattunk ki a mastoid obliteráció kapcsán. Ami a mastod obliterációt illeti, úgy tűnik, jó nyomon vagyunk. OK, hosszabb a műtét, el kell fúrni minden cellát, legyen az retrosigmoid vagy retrofacialis, így hosszabb az idő, de a cholesteatoma sebészetben ez már nem az a heves ellenvéleményeket kiváltó eljárás, mint ami 10-15 éve volt, hanem teljesen elfogadott, sőt egyre többen csinálják. Egyrészt lassan, de biztosan jönnek a meggyőző adatok, amit most mi a meta-analízisben foglaltunk össze az elérhető legmagasabb evidencia szinten. Másrészt pedig talán kikoptak a szcénából azok a veterán fülsebészek, akik nem hittek a non-epi DWI MRI-nek, és elutasítottak a mastoid obliterációját. Félreértés ne essék, ők kiváló, remek fülsebészek, akikre maximálisan felnézünk, ők a mestereink. De egyszerűen bizonyos új technikákhoz sokszor kizárólag generációváltáson keresztül vezet út. Ezt sem én találtam, ki, hanem a Nobel díjas Max Planck mondta: "A scientific truth does not triumph by convincing its opponents and making them see the light, but rather because its opponents eventually die and a new generation grows up that is familiar with it."

És akkor tádááám, az e-poszterünk a munka oroszlánrészét végző PhD hallgatómmal, dr. Illés Katával:

Illetve ENT House Budapest bloggers & podcasters united Varga Zsuzsival:)

Szerencsére nem először vagyok Milánóban, de azért kár, hogy világosban csak kb. 3 órát láttam a városból:

Úgy néz ki, legközelebb pedig Dublinban folytatjuk az európai kongresszuson :).

Ebben a legújabb epizódunkban megpróbáltuk röviden összefoglalni a legfontosabb tudnivalókat a dobhártyapótlás kapcsán. Mik a lyukas dobhártya tünetei? Általában miért úgy operáljuk a perforációt, hogy felemeljük a dobhártyát, és alulról zárjuk a lyukat egy lebennyel, miért nem csak simán kívülről rakunk valamit a dobhártyára? Saját szövetet, vagy idegen anyagot használunk? Mik befolyásolják a műtét sikerét? Mit szabad csinálni a műtét után, és mit nem? Ezek, és még jó pár dolog kiderül ebből a szűk 20 perces adásból:

Korábbi podcast adásaink ITT érhetők el.

A héten zajlott le az V. Mikrosebészeti Fülkurzus a Semmelweis Egyetem szervezésében, ahol én ismét tök jól éreztem magam, már-már pofátlan módon. Nagyon nagy munka egy ilyen tanfolyam megszervezése, és ehhez képest én mindig a napsütéses oldalára kerülök a történetnek, szóval úgy érzem, jövök a Fül- Orr- Gégészeti Klinikának eggyel. Vagy kettővel.

A 3. tanfolyamot leszámítva mindegyikről írtam (1., 2., 4.), egyébként nem emlékszem miért maradt ki a 3. a blogról. A hozzáállást, témákat illetően nem tudok újat mondani, érdemes a 2. és 4. kurzusra visszakattintani, ott kellően részletesen megírtam, hogy miről van itt szó. Viszont volt újdonság is, két tervezett dolog, és egy kevésbé. A tervezettek közül az egyik az volt, hogy egy részletes magyarázó videósorozat készült a mastoidectomia kapcsán, lépésről lépésre a műtét, amihez a hozzáférést előre megkapták a résztvevők. A másik pedig, hogy interaktívabbá vált a tanfolyam azzal, hogy minden résztvevőnek kellett egy valahogy a fülészethez, lehetőség szerint a fülsebészethez kapcsolódó érdekes esetet bemutatni, amit aztán együtt elemeztünk, kommentáltunk.

A váratlan dolog pedig egy dogma megdőlése volt, nevezetesen, hogy ez egy kezdőknek szánt kurzus, ahol nem lesz lateral skull base. Ehhez képest a pénteki cholesteatomás beteg végül egy subtotalis petrosectomiát kapott - teljesen jogosan, én is ezt csináltam volna az adott helyzetben. OK, a subtotalis petrosectomia csak félig skull base, vagy inkább a belépő oda, de egy dogma akkor is megdőlt :). Mindenképpen jó, hogy a résztvevők azért látták, hogy egy cholesteatoma mekkora pusztítást tud végezni a középfülben, és hogy ugyan a rekonstrukció dedikált cél általában a fülsebészetben, de egyes esetekben csak kármentésről lehet beszélni. Néha szóba sem jön egy funkcionális középfül kialakítása, mint például ennél a betegnél.

Szóval összességében nagyon jó volt, mindez megfejelve a Vígvarjúban egy marhapofával a kurzusvacsorán :). Jövőre kb. ugyanebben az időszakban következik a folytatás!

Köszönet a szervezőknek:

A pár nappal ezelőtt lezajlott, 47. Magyar Fül-, Orr-, Gége és Fej-, Nyaksebész Orvosok Egyesület Kongresszusa sok szempontból is emlékezetes volt. De nekem személyesen az egyesületünk elnöksége ezzel a díszoklevéllel tette még emlékezetesebbé:

Biztos unalmas, hogy az előző bejegyzéshez hasonlóan megint azt írom, hogy ez a műsor nem jött volna létre, ha nincsenek a kollégáim. De ez egy team munka gyümölcse, ahol ha nem lennének mellettem az orvosok, nővérek, asszisztensek, tudósok, biostatisztikusok, és pláne a betegek, akik bíznak bennem, akkor nem lenne díszoklevél sem.

Köszönöm az egyesület elnökségének, és köszönöm mindenki másnak!

Amikor 20 évvel ezelőtt elkezdtem dolgozni, nem gondoltam, hogy egy csapat részeként kutatási eredményeket fogok nemzetközi fül- orr- gégészeti szaklapokban publikálni. Pláne nem gondoltam, hogy több rangos újság után végül a világ legpatinásabb fül- orr- gégészeti lapjában is megjelenik cikkünk. Még inkább nem gondoltam, hogy a kutatás témavezetőjeként a cikk utolsó szerzője leszek. Pláne-pláne nem gondoltam, hogy a modern orvoslás szabályait meghatározó, adatok szintézisére épülő kutatás lesz az, ami ott megjelenik. De ezek most mind összejöttek. A mai naptól online open access elérhető a cholesteatoma sebészet kapcsán fontos kérdés, a mastoidüreg obliterációja kapcsán végzett meta-analízisünk a Laryngoscope újságban:

Az idevágó, összehasonlító kutatások szintézisének eredményeképpen azt tudjuk mondani, hogy a rendelkezésre álló több, mint 2000 műtét elemzése alapján a cholesteatoma műtéte során kisebb a recidíva-reziduum arány, ha obliteráljuk a mastoidüreget szemben a sima CWU-val (=mastoidectomia), bár az eddig publikált cikkek minősége módszertanilag nem túl jó, ezért az evidencia szint elég alacsony. Emellett ha nem egyben vizsgáljuk a recidíva-reziduum kérdést, hanem külön, az eredmény már nem szignfikáns különbség, bár a tendencia nagyon hasonló. Ugyanez a helyzet, ha az obliteráló anyagot (lágyrész, vagy pedig saját csontpor (BOT technika: Bony Obliteration Technique) vagy egyéb csontpótló anyag), illetve ha a CWU-t a CWU+obliterációval hasonlítjuk össze. Mi hiszünk az obliterációban, még akkor is, ha az meghosszabítja a műtétet, és az eddigi saját eredményeink a mastoidüreg vonatkozásában kifejezetten jók.

Eszméletlen hálás vagyok, hogy csapatban dolgozhatok (a Bajcsy kórházban, a Semmelweis egyetemen, az ENT House-ban), akikkel ilyen szintű tudományt lehet művelni. Reméljük a hasonló folytatást... :)

(Mastoid Obliteration Decreases the Recurrent and Residual Disease: Systematic Review and Meta-analysis)

"-Tádáááám! Végre megjött, amire régóta vártunk adatok szintjén! Most publikáltak egy meta-analízist, hogy javasolt-e mastoidectomia a nem cholesteatomás középfülgyulladás műtéti megoldása esetén, vagy elég a tympanoplastica önmagában (Tympanoplasty With and Without Mastoidectomy for Chronic Otitis Media Without Cholesteatoma: A Systematic Review and Meta-analysis).
- Szóval akkor ugye végre papírunk van róla, hogy teljesen felesleges mastoidectomia egy sima lyukas dobhártya műtéte esetén?
- Hát őőő, nincs, sőt...
- De hát az elmúlt 1-2 évtizedben megdőlt az a dogma, hogy mindenképpen fel kell fúrni a mastoidot, ha be akarunk foltozni egy sima lyukat, nem? Még itt is volt róla szó 6 éve (A mastoidectomia szerepe a nem cholesteatomás krónikus otitis kezelésében)!
- Hát igen, azt hittük megdőlt, de ez nem igaz. Úgy tűnik, hogy sajnos jobbak az eredmények, ha mégis kifúrjuk.
- Ne már, ez tök hülyeség!
- Nem hülyeség, mert a meta-analízis szerint ha a lyuk befoltozásával egyidőben mastoidectomiát is végzünk, akkor nagyobb eséllyel zárható a dobüreg, mint mastoidectomia nélkül, 16.4% vs. 14.2% arányban.
- Basszus, ez nem is igaz.
- De igaz, ez jött ki az összes idevágó és összemérhető adatok alapján.
- Ez nem ér!"

Kinek van igaza a fenti beszélgetésben? Az igazság szokás szerint itt is a részletekben rejlik. Felületes átfutás után érdemes szétszedni és átgondolni részleteiben a dolgot. Ekkor ki fog derülni, hogy nem szabad elkeserednie a rutinszerű mastoidectomia elleneseknek is, mint amiyen pl. én vagyok, mert mindkét fenti félnek igaza van. Sőt, én a magam igazságát jobban kiolvasom belőle, az alábbi szempontok miatt:

- Ebben a vadiúj meta-analízisben 27, a témával foglalkozó kutatás feldolozása kapcsán közel 3.000 műtét eredményeit elemezték a meta-analízis szerzői, tehát érdemes odafigyelni a végső konklúzióra.

- Az jött ki, hogy az audiológiai eredmények hasonlóak mastoidectomia esetén, mint anélkül, tehát a hallás szempontjából teljesen felesleges a matoidectomia. Viszont szignifikánsan jobb eséllyel tudjuk zárni a perforációt mastoidectomiával, mint anélkül.

- Vélhetően a relatív nagy elemszám miatt jött ki a szignifikáns különbség, de 2,2%-os (!!) különbségről beszélünk, ami klinikailag nem igazán meggyőző. Sőt, szinte semmi. Óvatosan mondom ki, de szerintem lényegében nincs különbség a 2 csoport között. Nem véletlenül írtam 2 éve a Fül- Orr- Gégegyógyászatba a klinikai és a statisztikai különbség kérdéséről.

- Figyelembe kell venni, hogy milyen minőségű adatok alapján jött ki ez az eredmény. Ugyan nem férek hozzá, hogy milyen jellegű kutatásokat tudtak bevenni a metába, de feltételezem, hogy ezek jellemzően nem prospektív vizsgálatok, pláne nem RCT-k voltak, mert azokról olvashattunk volna eleget, ha lennének. De nem teng túl az irodalom ilyen jellegű prospektív kutatásban, szóval elég biztos vagyok benne, hogy ezek főleg (vagy kizárólag?) retrospektív adatfeldolgozások voltak, és onnantól kezdve elég nagy a bias bennük. Egy főleg retrospektív kohorsz, vagyis case-control adatfeldolgozásra épülő 2,2%-os különbség a szignifikancia ellenére nagyon határeset. Teljesen más lenne a helyzet, ha a különbség mondjuk egy nagyságrenddel nagyobb, 20% feletti lenne.

- És akkor érdemes a mastoidectomiáról is beszélni. Egyáltalán nem mindegy, hogy egy nagy retroauricularis feltárásból kell megoldani a perforációt, vagy mondjuk endoszkóppal, szinte metszés nélkül. Nem mindegy, hogy plusz 30-60 percig fúrunk, vagy ennyivel rövidebb a műtét. Nem mindegy, hogy kockáztatunk-e durasérülést, sinus sigmoideus sérülést, n. facialis sérülést, vagy labyrinthsérülést, ami mastoidectomia nélkül nincsen. Nem mindegy, hogy a beteg füle hetekig eláll, vagy sem. Nem mindegy, hogy kell-e fájdalomcsillapítót szednie. vagy sem. Nem mindegy, hogy a beteg 3 nappal a műtét után már munkába állhat, vagy csak 3 hét múlva. Mert a mastoidectomia során az összes fenti negatívum játszik. Mindez 2,2% kapcsán.

Szerintem pont jól illusztrálja a mastoidectomiát, mint plusz munkát, és plusz kockázatot a 10 évvel ezelőtti, sino-duralis szögletről szóló bejegyzésemhez készített ábra (A Citelli szöglet és a Trautmann háromszög):

Szóval szerintem ez az új meta-analízis a statisztikai szignifikancia ellenére valójában azt támasztja alá, hogy ne végezzünk rutinszerűen mastoidectomiát.

A cholesteatoma destruktív betegségként pusztítja a csontot, és ebbe beletartozik az labyrinthblokk is. Szép lassan ívjárat fistulát is tud okozni, ami sokszor szédüléses panaszokhoz vezethet, bár nem mindig. Viszont figyelni kell rá, mert ha óvatlanul szaladunk bele, akkor szenzorinurális halláskárosodást tudunk mi magunk okozni a perilymphatér indokolatlan piszkálásával, pláne a hártyás labyrinth megsértésével. A jelenség, szövődmény nem is ritka, a szakirodalom 6-8%-ra teszi az előfordulását (Lateral semicircular canal fistula in cholesteatoma: diagnosis and management), bár vannak, akik még gyakrabban figyelték meg, pl. Sanna a cholesteatomák 12,9%-ában (Management of the labyrinthine fistula in cholesteatoma surgery), Palva még gyakrabban, 18,5%-ban (Treatment of labyrinthine fistula). Ez utóbbi számok azért a Gauss görbe vége.

A dolog aktualitását az adja, hogy most operáltunk egy beteget, akinél nagyon szépen demonstrálható a fistula. Egyébként a betegnek semmilyen szédüléses panasza nem volt, régóta rosszul hall (vezetéses halláscsökkenés), és kb. 2 éve visszatérően folyik a füle. Ennek hátterében egy kicsi, de beláthatatlan atticusöblöt igazoltunk. Ide kapcsolódik, hogy nem véletlenül írtam 2 éve a Nem a méret a lényeg - kis hámöböl mögött nagy cholesteatoma bejegyzést, mivel itt is ez volt a helyzet: egy kicsi, ártalmatlannak kinéző atticusöböl mögött egy nagy, az ívjáratot is destruáló cholesteatomát találtunk. Mivel a képalkotó alapján elég erős volt a gyanú az ívjárat fistulára (=arra készültünk, hogy lesz), ezért fistula próbákat nem végeztünk, amik egyébként Gerlinger Professzor Úr könyvében kiválóan le vannak írva.

Szóval a beteg preoperatív CT-je már felvetette az ívjárat dehiszcencia lehetőségét. A nyíl mutatja, hogy a lateralis ívjárat csontborítás nélkülivé vált az oticus kapszulában:

A műtétet Kálmán Judit kolléganőmmel csináltuk (vagyis főleg ő), akit én ideig-óráig próbáltam hátráltatni a műtétben, de nem sikerült megakadályoznom a sikeres beavatkozást :). Az elég alulpneumatizált mastoidüregben egy nem kicsi cholesteatomát találtunk, ami a perifokális granulációval lényegében az egész antrumot kitöltötte:

Óvatosan elvettük a cholesteatomát, a fistula feltételezett helyén körbevágtuk a mátrixot, és lennhagytuk. Szinte minden más műtéti teendőt megcsináltunk, végül visszatérve az ívjáratra, leemelve a mátrixot, alatta megtaláltuk a csont-dehiszcenciát:

A fistulát mi a Dornhoffer & Milewski féle stádiumbeosztás szerint I-esnek ítéltük, azaz az endosteum még megvolt. II-es akkor lenne, ha a perilymphatér is érintett lenne, III-as pedig, ha a hártyás labyrinthot, az endolympha térséget is involválná a folyamat. Olyan is van, hogy II/a, amikor a perilymphatér megnyílik, de nem történik effektív manipuláció a folyadékkal, míg II/b, ha szívóval, vagy bárhogy, de belezavarunk a perilymphába.

Miután szanáltuk a cholesteatomát, az atticust egy cavum conchae porccal lezártuk a mesotympanon felé, hogy obliterálhassuk az üreget (a nyíl a függőleges állású porclemezre mutat):

A porcon túl, egy nagy temporalis fasciával zártuk le hermetikusan az atticust, és egyúttal ez ment az ívjáratra is:

Végül a fúrás során nyert saját csontporral töltöttük fel az atticust és a mastoidüreget (BOT = Bony Obliteration Technique). Az alábbi fotón még csak az antrum szintjéig töltöttük fel az üreget:

Legújabb podcast adásunkban egy speciális eszközről beszélünk, a vHIT szemüvegről, ami a szédüléses betegségek diagnosztikájában a legmodernebb eljárásnak számít. A vHIT szemüveg a belsőfülben található egyensúlyszerv működését a belsőfül szemmel való összeköttetése révén, az úgynevezett vestibulo-ocularis reflex révén vizsgálja. Jelen tudásunk szerint ez az egyik legmegbízhatóbb, de mindenképpen legkorszerűbb és elérhető eljárás a szédüléses betegségek műszeres vizsgálatában.

Mi is ez a vestibulo-ocularis reflex? Hogyan működik ez a spéci szemüveg, amivel ezt vizsgáljuk? Hogy készüljön a beteg egy ilyen vizsgálatra? Ezeket lehet megtudni ebből a 20 perces adásból, ami itt hallgatható meg:

Korábbi podcast adásaink ITT érhetők el.

Az egy szakmai közhely, hogy a krónikus középfülgyulladás műtéti megoldása esetén -legyen az egy lyukas dobhártya fülfolyással, vagy cholesteatoma- az elsődleges cél a betegség megoldása, és csak másodlagos a hallásjavítás. Miközben a halláscsökkenés is nagyon zavarja a beteget, csak hát önmagában a hallászavarból nem lesz nagyobb baja a betegnek, míg az azt okozó betegség mindenféle ronda szövődményt is okozhat (Mennyire időzített bomba a cholesteatoma?), és a halláscsökkenés mellett a fülfolyás is nagyon zavaró tényező (A Merchant beosztás a mastoidüreg váladékozás megítélésére). De mégis, ha egyszer már operáljuk a beteget, megpróbálunk javítani a hallásán is, és akkor joggal merül fel a kérdés, hogy mégis milyen eséllyel tudunk javítani azon a bizonyos rossz halláson.

Erre ad egy evidence-based választ egy tavaly megjelent meta-analízis, ami 39 kutatás több, mint 3000 beteg adatait, műtéti eredményességét dolgozta fel (Success rates in restoring hearing loss in patients with chronic otitis media: A systematic review). Itt az jött ki, hogy kb. a betegek 70%-ában sikerült 20 dB-en belül zárni a lég-csont közt, amit több szempontból is érdemes ízelgetni, körüljárni.

Egyrészt ez a hallásjavítás nem egyenlő a stapedotomiában elvárt hallásjavulással, ami 10 dB-en belüli ABG zárást jelentene, hanem pont kétszer annyi, azaz kétszer olyan rossz hallást is megenged egy logaritmikus skálán. Szóval messze nem olyan markánsan jobb az elvi végeredmény. Bár persze nem túl korrekt a stapedotomiával összehasonlítani a krónikus középfülgyulladás miatt végzett tympanoplasticát, hiszen az előbbinél az elsődleges cél a hallásjavítás, és nincs gyulladás, veszélyes betegség, de hát mégis, most a hallásjavításról beszélünk. Másrészt a meta-analízis szerint a hallásjavítás eredményessége 70%, tehát 10 betegből 7-nél sikerült ezt elérni, ami a klasszikus fele üres - fele tele pohár kérdése: úgy is nézhetjük, hogy a többségnek sikerül javítani a hallásán, de úgy is, hogy a betegek alig több, mint felében sikerült javítani a halláson. Pont ezen a határon mozog ez az eredmény. Végül, de nem utolsó sorban ezek az adatok komoly fülsebészeti centrumok kutatási eredményein alapul, ahol mondjuk éves szinten általában száz feletti nagyságrendben végeznek ilyen műtétet. Márpedig aki sok ilyen műtétet csinál, annak jobbak az eredményei, mint aki évente csak kb. 20-30 hasonló ügyet operál, vagy ne adj Isten még kevesebbet, mondjuk 5-10-et. Tehát aki kevés fület operál, vagy ahol kevés fület operálnak, ott vélhetően ezek az arányok még rosszabbak lesznek.

Hozzájön ehhez a történethez, hogy a meta-analízis írói számbavették a lehetséges szövődményeket is, és úgy találták, hogy ehhez a hallásjavítási esélyhez hozzájön 14% műtéti szövődményráta, amit megint érdemes egy kicsit részletezni. Ugyanis itt a szövődmények közé sorolták a sikertelenséget is, azaz pl. ha visszamaradt egy lyuk a dobhártyán a műtétet követően. Ezt én nem nevezném szövődménynek, csak sikertelenségnek, ami előfordul. De azért a műtétnek lehet más iatrogén következménye is, pl. ízérzészavar, fülzúgás (A fülzúgás és ízérzés zavar gyakoribb dobhártyapótlás után, ha a beteget kérdezik, nem az orvost), vagy akár akut vagy késői arcidegbénulás is (Késői arcideg bénulás középfülműtétet követően). Tehát még kockázatot is hordoz magában, ami velejárója minden orvosi beavatkozásnak.

Tehát összességében egy cholestetaoma esetén induljunk ki onnan, hogy az már önmagában eredmény, ha a beteg hallását konzerválni tudjuk. Persze tűzzük ki célul, hogy javítsuk, de ez nem garantált. A jó eredményekhez pedig komoly learning curve és nagy esetszám szükséges. Nyilván ugyanez egy lyukas dobhártya esetén könnyebb játszma, de nehogy azt higgyük, hogy ott is olyan könnyű, emlékeztetőül itt egy 5 évvel ezelőtti blogbejegyzés: A lég-csont köz nullára zárása sima dobhártya perforáció műtéte során.

Ha az ember szakirodalmat olvas, előbb-utóbb rövidítésekbe botlik. A klasszikus szakirodalomban (= cikkek) ez nem gond, mert ott az első leírt megjelenésnél ki kell írni, hogy minek mi a rövidítése. De ma már nem csak cikkekből tájékozódunk, a gugli kidobhat könyvrészleteket keresésnél, vagy SlideShare és egyéb előadásokat, a szociális médiában meg mémként keringenek sokszor műtétes, anatómiai, vagy egyéb szakmai témájú képek, amiken csak a rövidítések vannak, és az ember meg csak pislog, hogy mi van. 

Ezek miatt már régóta tervbe volt véve, hogy összegyűjtöm a fül- orr- gégészeti rövidítéseket, mert szerintem tök jó dolog, ha van egy hely, ahol minden egyben ott van a százmillió rövidítésből. Csak aztán addig halogattam a dolgot, hogy a fülön kívül minden mást kezdtem elfelejteni a fül- orr- gégészetben, ezért végül csak a fül maradt. De legalább azt most megcsináltam, amihez felhasználtam több rövidítéses forrást is. Alább van a lista, ami persze biztos, hogy nem teljes, főleg az audiológiai része. Ha valaki még tud fontos kimaradt rövidítést, írja meg: horvathtamas[at]enthouse.hu

ABG: Air-bone gap
ABGPTA: Air-bone gaps pure tone average
ABR: Auditory brainstem response
AC: Air conduction
ACPTA: Air conduction pure tone average
AOM: Acute otitis media
ASNHL: Asymmetrical sensorineural hearing loss
BAHA: Bone anchored hearing aid
BC: Bone conduction
BCPTA: Bone conduction pure tone average
BERA: Brainstem electric response audiometry
BOT: Bony obliteration technique
CHL: Conductive hearing loss
CI: Cochlear implantation
CIC: Completely-in-the-canal (hearing aid)
COM: Chronic otitis media
COME: Chronic otitis media with effusion
CPA: Cerebellopontine angle
CSF: Cerebro-spinal fluid
CSOM: Chronic suppurative otitis media
CT: Chorda tympani
CWU: Canal wall up
CWD: Canal wall down
CWR: canal wall reconstruction
dB: Decibel
EAC: External auditory canal
EAM - External acoustic (auditory) meatus
ELST: Endolymphatic sac tumor
ETD: Eustachian tube dysfunction
ETF: Eustachian tube function
EVA: Enlarged vestibular acqueduct
FMT: Floating mass transducer
FN: Facial nerve
HA: Hearing aid
HL: Hearing loss
IAC: Internal auditory canal
ICA: Internal carotid artery
ICP: Intracranial pressure
ISSNHL: Idiopathic sudden sensorineural hearing loss
JB: Jugular bulb
MCF: Middle cranial fossa
MEE: Middle ear effusion
MEO: Malignant external otitis
MPL: Myringoplasty
NA: Acoustic neuroma
NIHL: Noise induced hearing loss
OAE: Oto acoustic emissions
OC: Ossicular chain
OCR: Ossicular chain reconstruction
OE: Otitis externa
OM: Otitis media
OME: Otitis media with effusion
OW: Oval window
PORP: Partial ossicular replacement prosthesis
PP: Pyramidal process
PTA: Pure tone audiometry
PTS: Permanent threshold shift
RP: Retraction pocket
RW: Round window
SF: Stapes footplate
SNHL: Sensorineural hearing loss
SS: Stapes superstructure
TM: Tympanic membrane
TORP: Total ossicular replacement prosthesis
TPL: Tympanoplasty
TTS: Temporary threshold shift
UHL: Unilateral hearing loss
VT: Ventillation tube