Most jelent meg a Laryngoscope-ban egy cikk a kvalitatív vizsgálatok jelentőségéről, amit -az újságból is adódóan- kifejezetten fül- orr- gégészek számára írtak, kvázi a témába való bevezetésként, fül- orr- gégészeti példákkal (Qualitative Research Methodology and Applications: A Primer for the Otolaryngologist). Érdemes elolvasni, és egy kicsit elgondolkozni ezen a dolgon, megérteni a mögöttes mozgatórugókat.

Mint a fenti mém is mutatja, a kvalitatív vizsgálatokkal szemben gyakran van egy ellenérzés a kvantitatív vizsgálók irányából. Ennek az áll a hátterében, hogy a kvalitatív vizsgálat nem adat orientált, vagy nem "úgy adat, ahogy szeretjük", nem elég objektív, nem elég paraméteres. A kvalitatív vizsgálatok nem hemzsegnek a statisztikai probáktól, a látványos oszlopdiagramoktól, forest plot-októl, nem okvetlen tudnak egymondatos, mindent eldöntő választ adni kérdésekre. Miközben ennek a vizsgálómódszernek is megvan a maga helye a palettán. Sőt, sok esetben megbízható, jó minőségű kvantitatív adatot csak jó kvalitatív vizsgálatok után lehet elkezdeni gyűjteni.

Miért, mire is jó a kvalitatív vizsgálat? Nagyon jók egy új terület feltérképezésére, ahol még nem tudjuk a mögöttes mozgatórugókat, nem ismerjük magát a folyamatot. Ez lehet egy betegség is, de lehet egy terápiás folyamat, ahol az orvosi judíciumot és a betegek tipikus döntési algoritmusát is meg kell érteni. Ahol azt kell kitalálni, hogy milyen jellegű adatokat kezdjünk el gyűjteni, mire kell majd kvantitatívan ráfeküdni. Tipikus terepe a kvalitatív vizsgálatoknak az életminőségi kérdések egy betegség vagy kezelés kapcsán.

Vegyük például a rinológiát. Ma az egyik legalapvetőbb beteg életminőségi mérőeszköz a krónikus sinusitisben a SNOT22. Ezt használjuk, ha a betegség súlyosságát mérjük, vagy egy terápia (műtét, lokálszteroid, biológiai terápia, stb.) hatékonyságát szeretnénk látni. De egy ilyen kérdőívet nem lehet jól összerakni, ha előtte kvalitatív vizsgálatokkal nincs feltérképezve, hogy mik azok a panaszok, amik zavarják a betegeket. Lehet, hogy minketzavar az orrában látható polip, de a beteget nem okvetlen. Vagy lehet példa az onkológia. Képzeljük el, hogy egy új kezelési eljárás ugyan picivel alacsonyabb eséllyel ad túlélést, mint a korábbiak, viszont életminőségileg sokkal-sokkal jobb, mint a másik. A túlélés egy nagyon fontos paraméter, természetesen sok szempontból a legfontosabb, de ha a korábbi beavatkozások, kezelési módok révén egy nagyon rossz életminőséget adtak a túlélőknek, akkor nem kizárt, hogy adott esetben sokan inkább az új eljárást választják, a valamivel rosszabb sanszok ellenére. De ehhez tudnunk kell, hogy mik a beteg számára fontos tényezők, és ehhez kvalitatív vizsgálatok kellenek. Vagy egyáltalán, hogy tudunk bevonni betegeket különböző vizsgálatokba, hogy lehet őket motiválni? Vagy egyesek miért nem tartják magukat a megajánlott kezeléshez, miért nem járnak kontrollra olyanok, akiknek kellene? Mi a fontosabb, inkább megpróbálni javítani a hallást, akár több műtét árán is, vagy nem baj, ha nem lesz jó a hallás, csak ne kelljen többet hozzányúlni? Ezeket mind kvalitatív vizsgálatokkal lehet feltérképezni.

Emiatt a kvalitatív vizsgálatok sokszor jóval sokrétűbbek, kevésbé szárazok, mint a kvantitatívok.

És igen, egy jó kvalitatív vizsgálat többet ér, mint egy rosszul tervezett vagy kivitelezett kvantitatív.

Kvalitatív vizsgálatok rulez!