A bejegyzés írója: dr. Horváth Tamás fül- orr- gégész

A laikusok számára fontos az elején leszögezni, hogy a "fossa" kifejezés latin, tehát a kiejtése fossza, és nincs köze a hasmenéshez. És ha már a kiejtés kapcsán előkerült a nevezéktan, az infratemporal fossa kifejezés igazából a ma már az orvoslásra abszolút jellemző angol-latin keverék. Az eredeti, hivatalos, teljesen latin elnevezés a fossa infratemporalis, ami a fül előtti-alatti, mélységében a járomív mögötti térséget jelöli.

Az infratemporal fossa jel, vagyis tünet egy teljesen új dolog, most vetette fel egy new orleans-i kolléga az Otorlaryngology - Head and Neck Surgery-ben (The Infratemporal Fossa Sign: Pilot Study of a Potential Clue to Eustachian Salpingitis). Az a lényege, hogy az ún. "eustachian salpingitis", azaz a fülkürt proximális végének gyulladásos állapota esetén ha megkérjük a beteget, hogy mutassa meg hol fáj, akkor határozottan az állkapocs szára és a mastoidcsúcs közötti résbe, a fejbiccentő izom mögé/alá mutatja a fájdalom punctum maximumát. A szerző egy pilot study-t csinált ez ügyben, és dobüregi nyomásméréssel, valamint nasenendsocopiával, illetve a fülkürt állapotát és működését értékelő, már bevált score rendszerekkel igazolta az infratemporal fossa jel diagnosztikus értékét. A jelet, a rámutatást a cikkből ki is másoltam ide:

Ennek a közleménynek két okból is megörültem, amikor olvastam róla. Egyrészt azért, mert ahogy telik az idő, egyre inkább csak a számszerűsíthető, radiológiailag vagy laboreredményekkel objektivizálható jelekre, eltérésekre hegyeződik ki az orvosi diagnosztika, ami jogos, mert így reprodukálható, standardizálható, és később is igazolható egy diagnózis. Ugyanakkor egy csomó betegség, probléma esetén nincs kézzelfogható objektív eltérés, tehát érdemes elővenni a jó öreg szubjektívumot is, és ezen a téren régen volt mozgás, újdonság. Ez adja az orvoslás művészetét. Nincs olyan orvos, aki mindig, minden betegnél teljesen egyértelműen és objektíven meg tudja mondani, hogy mi a baj. Amíg ez így van, ez ehhez hasonló tünetekre, jelekre szükség van a munkánkhoz.

A másik oka az örömömnek maga a betegség, a fülkürtgyulladás előkerülése. Ez egy olyan állapot, aminek létezését sokan nem is ismerik el. Pedig létezhet. Nem is annyira ritka, hogy a betegek egy ilyen nagyon bizonytalan, de őket zavaró, mélyről jövő, állkapocs mögötti, fül alatti fájdalommal jönnek, aminek kivizsgálása kapcsán a középfülbetegségeket, az állkapocsizületi bántalmat, nyirokcsomó betegséget, nyaki gerinc vagy egyéb reumatolóiai eltérést, fogászati problémákat, stb. mind kizárunk, és ott vagyunk, hogy akkor mi lehet? Nem lehetne akkor ez a háttérben? Miért ne? A cikk szerzője szerint természetesen ez a betegség létezik, és ez egy olyan állapot, amikor a fülkürt átjárhatósága megmarad, csak a porcos szakaszon a fala begyullad, ez endoszkópiával az orr felől látható is. Ilyenkor a középfülben sem vizuálisan, sem tympanometria során nem találunk eltérést.