(Dr. Daniel Lee megnyitja a konferenciát)
Részt vettem az idén Bostonban megrendezett, harmadik Endoszkópos Fülsebészeti Világkongresszuson. Nagyon jó volt, természetesen iszonyat inspiráló. Nem biztos, hogy annyira egy-az-egyben fogja átvenni az endoszkóp a mikroszkóp helyét a fülsebészetben, mint ahogy az a rhinológiában történt, de majdnem. Vagyis ez nem is igaz. Ha sikerülne még 2-3 technikai lépést megtenni (még vékonyabb, esetleg hajlítható optika és fúró, stb.), akkor de, mégiscsak olyan lesz, mint a FESS. Márpedig a technika fejlődni fog, biztos, hogy nem áll meg egy adott szinten. Valójában csak idő kérdése, ami lehet, hogy csak pár év, esetleg 2-3 évtized. De talán annál nem több. Meg hát lényeges, hogy melyik új eszköz mennyibe fog kerülni, ami főleg a mi környékünkön fontos szempont.
Mindenesetre még mindig elmondható, hogy új technikáról van szó, ami nagyon lassan szivárog be. Magyarországon csak páran vagyunk, akik mérhető mennyiségben végzünk endoszkópos fülműtétet (Pécsett és Budapesten), és a konferencián is egyedül voltam itthonról. De úgy általában Kelet-Közép Európából sem hiszem, hogy túl sokan vettek volna részt a kongresszuson, ha egyáltalán voltak itt (egy cseh előadás volt), legalábbis az elkapott beszélgetések és a bevillanó badge-ek alapján erre következettem.
A kuzus fő szervezői a Harvard fülsebészei voltak a Massachusetts Eye and Ear Infirmary-ről, dr. Michael Cohen és dr. Daniel Lee. A díszvendég meglepő módon David Kennedy volt, aki per pillanat talán a legnagyobb endoszkópos melléküregsebész a világon. De miért egy FESS expertet hívnak el? Azért, mert ő nagyon hitelesen tudta elmondani, hogy annak idején, a hetvenes években milyen nehezen fogadta el a szakma az endoszkóp bevezetését a rhinológiában, miközben ma az orrmelléküreg-műtétek 99,99%-át endoszkóppal végezzük. Azt mesélte, hogy akkor sarlatánnak titulálták, sőt, egy philadelphiai konferencián majdnem megdobálták. Egyébként érdekesség, de ő fülsebésznek indult, és már akkor lateral skull base műtéteket csinált. De egyszer megkérték az idegsebészek, hogy ő tárjon fel egy hypophysist transnasalisan, majd még párszor, és akkor úgy döntött, hogy inkább átnyergel az orra. Szintén elhívták a most már idősődő John House-t, aki annak a William House-nak az unokaöccse, akinek lényegében a cochleáris implantációt köszönhetjük. John House ugyan még aktív, és úgy fogalmazott, hogy "tanulni jött ide", de ezt nyilván a helyén kell kezelni. Respektálja az endoszkópos fülsebészetet, de már meghagyja az utódoknak.
Természetesen az endoszkópos fülsebészet nemzetközi, elismert nevei mind itt voltak. Talán a legnagyobb riszpektje Muaaz Tarabichi-nek van Dubai-ból, aki egy végtelenül szerény, szimpatikus úriember. Neki köszönhető, hogy elkezdett elterjedni ez a műtéti eljárás a '90-es évek végén, 2000-es évek elején a ma már az endoszkópos fülsebészetben leginkább jegyzett országokban: Olaszországban, Brazíliában, az USA-ban, Japánban. Minden mai nagy név nála kezdett, tőle tanult. Amúgy időben megelőzte őt Jean Marc Thomassin Marseille-ből, mert ő már a '80-as évek végétől végzett ilyen műtéteket, de ő valahogy nem tudta átadni, elterjeszteni ezt a módszert. Szintén nagyon szimpatikus volt a brazil Joao Flavio Nogueira, a modenai Daniele Marchioni, és az ausztrál Alexander Saxby is. Utóbbi azzal is belopta magát a szívembe, hogy Semmelweist idézte, mivel annak idején Semmelweisnek nagyon nehéz volt elfogadtatni a szakmával, hogy kezet kell mosni 2 beteg között, mint ahogy most meg az endoszkópos fülsebészetet nehéz elfogadtatni a szakmán belül, bár nyilván a dimenzió és a jelentősége más.
(dr. Saxby diája Semmelweisről)
Nogueira professzor mondta talán a legjobb dolgokat, például (bár ezt pont valakitől idézte), hogy nincs rossz műtét, csak rossz feltárás és vizualizáció. Kihangsúlyozta a tanulási görbét is, ami jelen esetben azt jelenti, hogy mikroszkóppal gyorsabban lehet megtanulni operálni, mint endoszkóppal, viszont a végén az endoszkóppal jóval több régióhoz lehet hozzáférni, mint mikroszkóppal, legalábbis kisebb feltárásból. Ebből következik, hogy az endoszkóp előnye nem azt jelenti, hogy könnyebb operálni endoszkóppal, sőt. Ráadásul itt is előkerült, hogy csak az kezdjen endoszkóppal fület operálni, aki képes az adott műtétet mikroszkóppal is elvégezni, mert lehet, hogy váltani kell műtét közben. Itt voltak annak a svájci kurzusnak a szervezői is természetesen, amin 2 éve én is részt vettem (Endoszkópos fülsebészeti tanfolyam Bernben: SEES 2017), Lukas Anschütz, és a modenai fülsebészek. Ők hihetetlen aktívak, és elismerésre méltó, amit ezen a területen végeznek.
Szóba került, hogy mi a jövő, mit mondanak a legnagyobb szakemberek, mit várnak, mit szeretnének?:
- Még jobb optikákat, fúrókat, még vékonyabbakat, flexibiliseket
- Többkezes műtétet lehetővé tévő mini-robotsebészetet
- Személyre szabott, 3D nyomtatott hallócsontokat a pótlásra
- Fülkürtön keresztül történő középfül vizualizációt, adott esetben manipulációt
Nem rossz, bárcsak ezek hamar összejönnének...
Mondjuk valami már alakul, például az endoszkóptartó robotkar:
Végül itt feszítek én is:
