Igazából nem tudom, hogy más országokban konkrétan ez a kérdés hogy működik, de Magyarországon egyes helyeken fétise van a torokváladék (mandulából) tenyésztésnek. Nem egy olyan történetet hallani, hogy egy panaszmentes, és korábban is torok- és mandulaszempontból "érintetlen" betegnek a torokváladék tenyésztése során mondjuk Staphylocccus Aureus tenyészett ki, és már tolták is be a műtőbe, mert hogy ezzel igazolódott a krónikus mandulagyulladása. Miközben egyrészt kérdéses, hogy egy kitenyészthető Staphylococcus, vagy nem A csoportú beta-hemolizáló Streptococcus vajon ténylegesen indikátora-e a krónikus mandulagyulladásnak, illetve vajon mennyire az tenyészik ki a felületről, ami a mandula mélyebb szöveteiben a problémát okozza.

Ez utóbbi kérdésre ad most nagyon jó választ egy nemrég a Fauquier ENT blogon megjelent bejegyzés. Ebben egy most publikált indiai kutatás eredményét boncolgatja Chang dr, ami arról szól, hogy kis túlzással, de köszönőviszonyban sincs a torokváladék tenyésztés eredménye a mandulákból vékonytű aspirációval, illetve az eltávolított mandulákból direkt nyert anyagokból való tenyésztés eredményével. Na jó, a "köszönőviszonyban sincs" talán kicsit tényleg túlzás, mert 63%-ban ugyanaz a kórokozó tenyészett ki, de akárhogy is nézem, az éppen hogy csak több, mint az esetek fele. Az meg nem túl sok, legalábbis ha egy diagnosztikus eljárás specificitását nézzük. De a helyzet még ennél is rosszabb, mert a statisztikai próbák segítségével összességében egyébként azt hozták ki az indiai kollégák, hogy a mandulák felületéről vett tenyésztés, mint próba 82.9% szenzitivitást, és 30.8% specificitást mutat, ami nagyon-nagyon halovány, legalábbis a specificitás.

Én eleve elég szkeptikus vagyok a tenyésztés intézményével szemben, de ez vélhetően az én hibám. Nem mondom, hogy teljesen elutasítom, mert nyilván jó, hogy van ez a diagnosztikai lehetőség, modalitás. Pláne, ha valami gyorsan progrediáló, súlyos fertőzésről van szó, pl. mély nyaki fertőzés, vagy szövődményes melléküreg-gyulladás, stb., ahol konkrétan életet ment, ha pontosan tudjuk, milyen kórokozóval állunk szemben, nem pedig empírikusan kezeljük a beteget. De a gyakorlatban nagy fenntartásokkal kezelem a tenyésztési eredményeket. Ha belepasszol a klinikumba, akkor nagyon jól megerősíti a diagnózist, de ha ellentmond neki, akkor szerintem nagyon nagy részt olyankor fals eredményről van szó, és nem pedig a "beteg nem ismeri a tankönyvet". A torokváladék tenyésztés esetén ezt hatványozottan igaznak tartom, és ez a friss kutatás is most megerősít ebben.