Találtam egy érdekes cikket, amiben sanghaji kollégák arról írnak, hogy hallócsontpótlás esetén a chordával milyen jól meg lehet támasztani, rögzíteni a columellát, és hogy jobbak lettek az audiológiai eredményeik azoknál a betegeknél, akiknél ezt a módszert alkalmazták, mint a sima columellás csoportnál. Azt csinálták, hogy a csontból faragott columella tetejére fúrtak egy vájatot a chordának, és behelyezés után ott futtatták keresztül az ideget. Így kvázi még jobban ráfeszítették a columellát a stapesfejre vagy a talpra, attól függően, hogy TORP vagy PORP volt az implantátum. 

Ezt szuper ötletnek tartom elméletben, de azért egy kicsit túl bátor dolognak a gyakorlatban. Bár nyilván sok mindent kibír ez az ideg, de még 2013-ban írtam arról, hogy önmagában a chorda nyomkorászása, toszigálása is akár tartós működészavart okozhat, ez tény. Ugyan a fenti cikkben azt írták, hogy a 141 betegből csak egynek lett átmeneti ízérzészavara, de ez nekem kicsit gyanús, már elnézést. Hogy Z. Szabó Professzor Urat idézzem, a "chorda az ördög műve", mert így is pont ott fut, ahol nem kéne, felesleges kísérteni a sorsot, hogy még ráhuzigáljuk a columellára.