Nemrég kiraktam egy képet egy ventillációs tubusról. Ennek kapcsán Karosi Tamás teljesen jogosan jelezte, hogy oktatási szempontból nem igazán jó a felvétel, mivel nem a legjobb pozícióba került a tubus. Ugyanis én az alsó negyedek határára raktam, az optimális viszont az első-alsó negyed. Mentségemre legyen mondva, hogy ez egy tubuscsere volt, és nem akartam nagy trancsírozást. Ennek a betegnek (is) anno az első-alsó negyedébe raktam a tubust, csak most hátrébb vándorolt, ami néha előfordul.

Mindenesetre olyan helyre kell kerülnie a tubusnak, hogy a behelyezés során nehogy valami mögöttes struktúrát megsértsünk. Emiatt a hátsó-felső negyedbe tilos tubust rakni, mivel ott megy a chorda, és ott az üllő szára is. Ez utóbbit megnyomva a kengyelt kellemesen be lehet préselni az ovális ablakba, vagy luxálhatjuk, és akkor a halláscsökkenés máris egy másik dimenzióba kerül. A hátsó-alsó negyed ugyancsak az incudo-stapedialis izület közelsége miatt nem ajánlott.

Lehetne az első-felső negyedbe is behelyezni a tubust, az is elég veszélytelen, viszont az meg technikailag potenciálisan elég nehéz. Van olyan helyzet, hogy szinte nem is lehet látni ezt a negyedet, nemhogy még egy tubust is belerakjunk. És ha mindenáron oda akarjuk erőltetni, akkor előbb-utóbb sikeresen hozzá fogunk érni a hallójárat első falához, és jó kis vérzést fogunk kapni. Na nem óriásit, de arra pont eleget, hogy hosszú percekig vacakoljunk el a berakással.

Akit még részletesebben érdekel, találtam egy nagyon jó kis gyakorlati open access dokumentumot a témában, amihez ráadásul az a Thomas Linder adta a nevét, akit Ugo Fisch utódjának tartanak.