Az Ugo Fisch tanítvány és utód Thomas Linder Professzor központi figura volt a kurzuson. Tartott egy cadaver bemutatót majd egy előadást is a lateralis koponyaalapi sebészetről, az előbbi keretében tökéletesen és gyönyörűen szétfúrt egy temporalis csontot. Nem hiába a Fisch iskola! A koponyalapi sebészet mellett egy szimplább műtéttechnikai instrukciós kurzusa is volt a csontfúrásról. Itt külön kiemelt 5 tipikus fúrási hibát, amire nagyon érdemes figyelni, mivel nagyon sok minden múlhat a technikai hibákon. Persze a szövődmény messze a legrosszabb, ami történhet, pl. dura-, facialis-, vagy labyrinthsérülés, de az sem mindegy, hogy mennyi ideig tart a műtét, illetve hogy tönkretesszük-e a több százezer vagy millió forintos műszert, vagy sem.

Linder az alábbi 5 tanáccsal állt elő, amik a leggyakoribb fúrási problémák elkerülésében segítenek:

- A vágó fúró feje mindig legyen rövid, max. 1 cm-re lógjon ki a kézidarabból. Minél hosszabb, annál nagyobbat üt, annál könnyebb vele melléfúrni.

- "Take your time, don't hurry!" - Sohasem szabad kapkodni. A nagy sietség sokszor pont az ellenkezőt okozza, később korrigálni kell, ezért végül is hosszabb lehet a műtét. Nem mellesleg a kapkodás legtöbbször nem jelent alapos munkát, és veszélyesebb is

- Fúrás közben maradjunk a csonton! Holt idő, ha csak egy irányban fúrunk. Ez alól kivétel az antrum megnyitása után az incus feltárása, akkor egyértelműen csak bentről kifelé szabad fúrni.

- Próbáljunk egyhuzamban minél hosszabb ideig fúrni! Ha pár másodpercenként mindig abbahagyjuk a fúrást, hogy megnézzük, hol állunk, külön beleszívunk az üregbe, akkor mindig kiesünk a ritmusból, ami töredezetté, kínlódóssá teszi a fúrást.

- Mindig a fúró equatorával dolgozzunk, ne a végével! Ott egyszerűen nincs él, nem haladunk.