A Staphylococcus aureusról már számos témával kapcsolatban írtunk, mint pl. biofilmek,  krónikus melléküreggyulladás vagy tünetmentes hordozás. Ez a baktérium változatlanul érdeklődésünk középpontjában áll, de vajon mitől válik valaki hordozóvá? 

Bár a pontos okai még tisztázatlanok, azért az alapvető feltételei a tartós és átmeneti S.aureus hordozásnak különbözőnek bizonyulnak. Tartós hordozóknál gyakran egyetlen S.aureus törzs kolonizációjáról van szó hosszabb időszakokban, míg átmeneti hordozók különböző baktérium törzseket hordoznak időszakonként. Továbbá tartós hordozóknál a S.aureus magasabb csíraszámban van jelen, így nagyobb az esélye a szóródásnak és fertőzés kialakulásának. Akiknél az orrüregi és gáttájéki hordozás egyszerre van jelen a magasabb csíraszám miatt több baktériumot szórnak szét.  

A S.aureus orrüregi hordozásához vezető mechanizmus multifaktoriális. Egy tanulmány szerint, amelyben tartós hordozó és nem hordozó önkénteseket vizsgáltak és mesterségesen S.aureus törzsek keverékét inokuláltak az orrba azt az eredményt mutatta, hogy a nem-hordozóknál hamar eliminálódott a bekerült baktérium törzs, míg a tartós hordozók nagy részénél az eredetileg hordozott törzs kiszelektálódott a mesterségesen betelepített törzsek keverékéből. Tehát a gazdaszervezet tulajdonságai alapjaiban meghatározóak a hordozó állapot szempontjából, és optimális egyezés, összeillés szükséges gazdaszervezet és baktérium között, hogy a baktérium megtelepedjen, túléljen és az egyén hordozóvá váljon.