Staphylococcus aureus kolonizáció a bőr és nyálkahártya felületeken embernél és számos állatfajnál megfigyelhető. Embernél több testtájon is megtelepedhetnek, leggyakoribb hordozó felület az orrüreg elülső része, ezenkívül gyakori még a garatban, bőrfelszínen, gáttájékon. A S. aureus tünetmentes hordozása az orrban irodalmi adatok szerint 5-30 %-os gyakorisággal mutatható ki. A törzsek 1-2 %-a methicillin rezisztens (MRSA).
Szokásosan egyszeri orrváladék mintából készült tenyésztés alapján állapítjuk meg a kolonizációt, azonban több egymást követő tenyésztést kellene végezni ahhoz, hogy eldöntsük valaki perzisztens hordozó, intermittáló hordozó vagy nem-hordozó. A legtöbben egyébként tranziens hordozók és azt is kimutatták, hogy az orrpiszkálás komoly rizikótényező.
Legtöbbször a bőrön felszíni gyulladást (árpát, keléseket, furunkulusokat) okoznak, de egy komolyabb S. aureus fertőzés vezethet tüdő-, mell-, agyhártya-, szívizom-, csontvelő-gyulladáshoz, illetve húgyúti fertőzésekhez. Ritkán ételmérgezést és vérmérgezést is okozhat. A törzsek különböző toxinokat is termelhetnek: enterotoxin, toxikus shock szindórma toxin (TSST), Panton Valentine leukocidin (PVL) toxin és exfoliatin toxin, amelyek tovább súlyosbíthatják a kialakuló kórképet.
A hordozó állapot önmagában nem garantálja a megbetegedést, ezért tünetmentes, egészséges egyéneknél nincs szükség kezelésre. A hordozás kockázatot jelenthet sebfertőzések felülfertőződése szempontjából, legyen az akár háztartási baleset, vagy tervezett műtéti beavatkozás.
Hazánkban a multirezisztens kórokozók által kiváltott, egészségügyi ellátással összefüggő (nozokomiális) fertőzések közül a methicillin rezisztens Staphylococcus aureus (MRSA) fertőzések okoznak leggyakrabban problémát. Statisztikai adatok szerint minden 5. sebészeti beavatkozáson áteső beteg, átlagosan 1 nozokomiális fertőzésen esik át. A legtöbb ilyen nozokomiális S.aureus fertőzés maguktól a tünetmentes hordozó betegektől származnak, ezért ha valakinél valamilyen tervezett műtéti beavatkozás előtt kiderül a hordozó állapot, akkor mindenképpen kezelésre szorul. Leginkább veszélyeztetettek az általános sebészeti, orthopediai, mellkassebészeti műtétre várók, gyermeksebészeti betegek, a haemodializáltak, krónikus májcirrhosisban szenvedők, HIV fertőzöttek, transzplantáltak, intenzív osztályon ápoltak.
