Zsuzsa pár napja megírta, hogy mi a jelenlegi amerikai ajánlás gyerekkori tubus ügyben. Emiatt pont aktuális amit tegnap este olvastam a Medical News Today-en: A Pediatrics-ben publikálták, hogy hosszú távon a tubus nem jobb opció, mint a várakozás, a gyerekek ugyanúgy teljesítenek, nincs mérhető különbség a 2 csoport között. Ez egy kicsit meglep, majd még megpróbálok mélyebben utánanézni a forrásoknak. De tételezzük fel, hogy ez így igaz, és az jó hír, hogy ismét bebizonyosodott, hogy a gyerkőcök milyen jól tudnak behozni lemaradást, ilyen jól kompenzálnak.

Viszont a valóság az, hogy jön a szülő, hozza a gyerekét, hogy nem hall jól. Savós középfülgyulladást diagnosztizálunk, megpróbálunk mindent gyógyszerrel, de nem javul, OK, akkor jöjjön a tubus, és utána láss csodát, a gyerkőc jól hall, ő is, és a szülő is jobban érzi magát. Tehát ha rövid távon javít, akkor kár, hogy elsődlegesen a hosszú távú felelslegességet hangsúlyozzák ki a cikkben. Értem én, hogy sok minden játszik ebben a kérdésben, például minden beavatkozásnak lehet szövődménye, a biztosító pénzét jobban fogyasztjuk, a gyereket kórházba kell vinni, amit nem szeret, a szülő is kiesik 1-2 napra a munkából, stb. Viszont egy napi szintű, vagyis inkább folyamatos probléma megszűnik. Nem hiszem, hogy annyira felelsleges lenne az a tubus.