A fertőzéses eredetű hólyagos dobhártyagyulladásnál (myringitis bullosa) a betegek mindig hallásromlást panaszolnak. Tulajdonképpen az lenne a furcsa, ha jól hallanának, hiszen a dobhártya mozgását a rajta lévő hólyagok biztosan gátolják, ráadásul maga a dobhártya is sokszor átmenetileg kissé megvastagodik a gyulladás miatt. Tehát várható, hogy a betegeknek lesz egy vezetéses halláscsökkenése, ami később aztán spontán múlik.

Viszont ennyire nem egyszerű a helyzet. Kezembe került egy év eleji Auris Nasus Larynx cikk, amiben izraeli kollégák az eseteik messze nagy többségében nem tisztán vezetéses, hanem kombinált, sőt, néha akár tisztán szenzoneuralis halláscsökkenést mértek. Még 1926-ban William Milligan vetette fel 3 teóriát, ami magyarázhatja a percepciós, nem vezetéses halláscsökkenést myringitis bullosa esetén:
- A cochlea (csiga) is bevérzik ilyenkor, nem csak a dobhártya
- Vírusok idegsejtműködési zavart is okozhatnak (persze csak ha vírus okozza a gyulladást)
- A kerek- és az ovális ablakon át toxinok juthatnak a belsőfülbe is
Egyébként akit érdekel, az egész eredeti Milligan cikk letölthető ITT.

Az idegi halláscsökkenés mellett belsőfül eredetű szédüléses panaszokat is kapcsoltak egy másik tanulmányban szintén izraeli kollégák. Náluk az esetek több, mint felében volt ilyen eltérés. Ezt meglehetősen soknak érzem. Ha nem is túl gyakran, de szerintem 1-2 havonta biztos látok egy-egy szép, legalábbis tankönyvi dobhártyagyulladást, és még egy beteg sem panaszkodott szédülésre. Szóval az 50%-ot kicsit barokkos túlzás lenne általánosítani, de ezek szerint nem szabad a szédülésen sem meglepődni.

Bármi is történik ilyenkor, jó hír a betegeknek, hogy szinte mindig múlnak a panaszok. A fájdalom múltával általában a hallás is javul, bár legtöbbször lassú a folyamat.