Az angol Joseph Toynbee (1815-1866) volt a modern fülészet első kiemelkedő alakja. Óriási tudását több, mint 2.000 fül preparációjával alapozta meg, melyek közül nagyon sok még ma is megtekinthető a Museum of the Royal College of Surgeons of England-ben. A nagyon sokrétű fülészeti tanulmányait az 1860-ban megjelentetett fő művében, a "The Diseases of the Ear: their Nature, Diagnosis and Treatment" című könyvében összegezte.

136 temporalis csontot megvizsgálva írta le az otosclerosisról, hogy az valójában a kengyel ankylosisa az ovális ablakban. Nevét azonban mégsem elsősorban az otosclerosis kapcsán, hanem a fülkürtműködés vizsgálata kapcsán ismerhetjük. A Toynbee teszt során a befogott orrú beteget megkérjük, hogy nyeljen. Funkcionáló fülkürt esetén a dobhártya ilyenkor behúzódik.

Hazánk leghíresebb fülésze, Politzer Ádám is mestereként tekintett Toynbee-ra, méltatva azt a tényt, hogy Toynbee jött rá elsőként a fülészek közül, hogy elsősorban anatómiai szemlélettel lehet eredményes terápiás kutatásokat végezni.

Toynbee egyébként a saját tudományos fanatizmusának az áldozata lett. A fülzúgásban szenvedő betegeinek akart kikísérletezni egy kloformból és hidrogén-cianidból álló folyadék-keveréket, amit a fülkürtön át akart a középfülbe juttatni. Az első kísérletet saját magán végezte el, viszont bele is halt a kísérletbe... A saját magán való kísérletezés klasszikus, dícséretes orvosi hozzállás, azonban a kivitelezés már nem.

További olvasnivaló Toynbee-ról ITT.