Nemrég jelent meg egy nagyon nagy esetszámot, 4630 beteg adatait feldolgozó török tanulmány a krónikus középfülgyulladás szövődményeiről. Ugyan manapság, a hatékony antibiotikumok korában egyre ritkábbak a potenciálisan életveszélyes szövődmények, de még mindig számolni kell velük. Éppen ezért érdemes megnézni, hogy mostanság mivel találkozhatunk a praxisunkban.

A török kollégák az elmúlt 11 év 4630 igazolt krónikus középfülgyulladásos esetéből 121 betegnél észleltek valamilyen szövődményt. Ez 2,6%, ami valójában nem kevés. Természetesen az összes szövődményes eset műtőasztalra került, de összesen egyébként 906 betegnél történt valamilyen műtét. A valamilyen műtét minimum mastoidectomiát jelentett. Ez akut életveszély elhárításra teljesen jó, bár egyes esetkben ilyenkor később szükség lehett újabb beavatkozásra, konkrétan tympanoplasticára. Ez leginkább a cholesteatomára igaz, és jellemzően a cholesteatomás középfülgyulladásnál láttak a török kollégák szövődményt. Ez az arány a 906 (később) műtött betegből 18,4% volt. Ezzel szemben a nem cholesteatomás középfülgyulladásos betegek "csak" 6,8%-ánál alakult ki valamilyen szövődmény.

A legfiatalabb szövődményes beteg 4 éves volt, a legidősebb 72, tehát még manapság is bármilyen életkorban felléphet ilyen probléma. A szövődményeket a klasszikus beosztás szerint két csoportba sorolták: koponyán belüli (intracranialis), és koponyán kívüli (extracranialis) szövődmény. Itt megjegyzem -vagyis kötözködöm-, hogy az extracranialis szövődmény megfogalmazás tulajdonképpen nem teljesen korrekt, mivel ide soroljuk a magában a koponyacsontban észlelt gyulladásokat is (petrositis, mastoiditis, labyrinthitis). Kötözködés vége. Mindenesetre mindkét szövődményfajta is előfordult, kicsivel több extracranialis, viszont többször is előfordult egynél több intrcranialis. Sőt, 10%-ban kombinált, extra- ÉS intracranialis szövődményt is észleltek.

Az extracranialis szövődmények közül messze a mastoidits vezetett 44%-kal, ezt követte kevesebb mint 10%-kal a labyrinthitis és az arcidegbénulás, míg 2 betegnél Bezold tályogot találtak (figyelem, ez utóbbiról hétvégén fogok is írni!). Az intracranialis szövődmények közül a sinus sigmoideus thrombophlebitis fordult elő leggyakrabban (19,5%), 13,5%-ban alakult ki sinus sigmoideus körüli tályog, valamivel 10% alatt volt agyhártyagyulladás, ennél is kevesebb agytályog volt (6,5%), és még kevesebb extraduralis tályog.

Szóval azért a krónikus középfülgyulladásnak van még veszélye, muszáj vele foglalkozni. Az ember engedékeny a száraz centralis dobhártyaperforációt illetően, de a folyós fülre nagyon oda kell figyelni! Nem feltétlen érdemes megvárni, hogy sürgősséggel kelljen műtőasztalra tenni valakit szövődmény miatt...