Az antrochoanalis polip egy speciális orrpolipfajta, ami számos kulcskérdésben különbözik a klasszikus orrpolipoktól. Egyrészt az esetek igen nagy százalékában egyoldali, vagyis gyakorlatilag mindig. Másrészt eléggé meghatározott életkorban, elsősorban gyermekekben és fiatal felnőttekben találkozunk vele. Harmadrészt a klasszikus orrpolipokkal ellentétben ezt ha egyszer jól kivesszük, akkor többet nem nő vissza. A fentiek miatt a klinikuma rokonságot mutat az orrüregi papillomákkal, bár szövettanilag mégsem közéjük tartozik. A neve is definiálja, hogy hol helyezkedik el ez a betegség: egy az antrumból (arcüregi szájadék) induló, és hátra, a choanába (az orrüreg és a garat találkozási pontja) tartó polip. 1753-ban Palfyn írta le először ezt a fajta orrpolipot, majd 1906-ban maga a nagy Killian volt az, aki feltételezte, hogy az antrumból indul ki.

A kialakulásának konkrét okairól nem sokat tudunk. Vagyis úgy vagyunk vele, mint egyéb sok más betegséggel: egy csomó molekuláris mechanizmust már ismerünk a kórképpel kapcsolatban, de végül is nem tudjuk megmondani, hogy miért is jött létre. Pont azt nem. Találtak már összefüggést az allergiával is, de talán még többen vallják azt, hogy nincs köze hozzá semmilyen atopiás hajlamnak, viszont talán a gyakori arcüreggyulladás közrejátszhat a létrejöttében. Érdekes és jó teória a Proetz-féle: szerinte az arcüreg szájadékának fejlődési zavara áll a háttérben, túl nagy szájadék, az ilyen-olyan okok miatt hypertrophizált arcüregi nyálkahártya kitüremkedik a nyíláson, és onnantól kezdve egy ördögi körbe kerülve növekedésnek indul. Ugyanis maga a növekedés az arcüreg szájadékában összenyomja a polipot, ezáltal vér- és nyirokpangás alakul ki, ami tovább növeli a térfogatot. Legalábbis Proetz szerint, de ez egy számomra is tetszetős elmélet. További teóriákról egyébként dr. T. Balu oldalán lehet még olvasni.

Szintén vita tárgyát képezi, hogy miért hátrafelé nő a polip elsősorban, miért nem előre? Szóba jön az, hogy a belégzés nagyobb szívóhatással jár, mint kilégzéskor a préselés, ezért megy hátra. Szintén oka lehet, hogy az orr-clearence is hátrafelé történik, a csillók arrafelé hajtják amúgy is a váladékot, de emlegették még a járulékos arcüregi szájadékok lehetséges szerepét is, amelyek mindig hátrébb vannak, mint a természetes arcüregi szájadék.

A vezető tünet antrochoanalis polip esetén a dugulás, orr- és arcüregi telségérzés. Ezen kívül lehet orrvérzés is, szaglászavar, garati váladékcsorgás. Sőt, nagy antrochoanalis polip esetén alvászavar, vagy ha a lágyszájpadot nyomja, akár nyelési nehezítettség is kialakulhat. A panaszok mellett a vizsgálati lelet (orrtükri kép, endoszkópia), valamint képalkotó (melléküreg CT) döntheti el a kérdést.

A kezelése műtéti: ki kell venni, hogy ne legyen ott. Ez ma már egyértelműen endoszkópos beavatkozást jelent (FESS), főleg régen viszont elég sok Luc-Caldwell műtét történt emiatt. Nagyon fontos, hogy az invertált papillomákhoz hasonlóan az egész polipot ki kell venni, a tapadásánál gondosan rendet kell csinálni, mert könnyen kiújulhat. Egyébként pont a terápia miatt jutott eszembe az antrochonalis polip, mint téma. Az International Journal of Pediatric Otorhinolaryngology-ban megjelent most egy cikk, ami pont arra hívja fel a figyelmet, hogy radikálisan bánjunk a polip eredésénél a nyálkahártyával. Ha gondosan kitakarítjuk az antrumot, akkor nagy eséllyel nem újul ki a polip.

Létezik egyébként olyan is, hogy sphenochoanalis polip. Ez a klinikumot illetően gyakorlatilag ugyanilyen elváltozás, viszont nem az arcüreg szájadékából indul ki a polip, hanem az iköböl szájadékából. Még az antrochoanalis polipnál is jóval ritkább. Innen lehet letölteni egy jó cikket ezzel kapcsolatban.