Bár úgy hangzik, de a Carhart csipke (Carhart notch) nem egy XIX. századi ír ruhakiegészítő, hanem az otosclerosis egyik audiológiai jele. A névadó Carhart 1950-ben figyelte meg ezt a jelenséget.
Otosclerosisos beteg hallásvizsgálata során észleljük, hogy típusos esetben 2000 Hz-en a beteg csontvezetése a szomszédos (1000Hz, 4000Hz) frekvenciához képest 5-10 dB-lel, míg a többi frekvenciához képest akár 10-15dB-lel is rosszabb (lég- és csontvezetésről részletesebben ITT). Ennek valószínűleg az az oka, hogy más a középfül rezonanciafrekvenciája légvezetés, és más csontvezetés esetén. Csontvezetés esetén 1600-1700Hz körül van a középfül rezonanciafrekvenciája, amely a kengyel fixációjával kifejezettebbé válik. Így jöhet létre az, hogy az ehhez legközelebb eső, audiológiai vizsgálat során mért frekvencián (2000Hz) a hallás rosszabb, mint a többi frekvencián.