Tegnap be akartam rakni egy nagyon jó barátomnak mindkét dobhártyájába ventillációs tubust. Kisgyermekkora óta folyamatosan savós középfülgyulladása van, anno orrmandulaműtéte is volt, fülfelszúrások, fülműtét, tubus, tubus ki, tubus vissza, ismét felszúrások, megint tubus, stb. Végül elég sok időt elvacakoltam, mert elkövettem azt a hibát, hogy nem akartam fájdalmat okozni. Ez így elég furán hangzik, de az történt, hogy annak idején is már raktam be neki úgy tubust, hogy bonain oldatos vattát raktam a dobhártyára egy jó hosszú időre, aztán simán felszúrás + tubus történt, és most is ezt akartam tenni. Mindezt csak azért, hogy ne kelljen érzéstelenítő injekciót adjak a hallójáratba, mert nem akartam fájdalmat okozni magával az érzéstelenítéssel. Inkább reménykedtem abban, hogy elég lesz megint a bonain. De most nem volt elég, ezért ment a szerencsétlenkedés, fájdalom, és elment egy csomó idő.

Konklúzió: grommet tubusnál nem érdemes helyi, vattás érzéstelenítéssel szórakozni. Rendes infiltrációs érzéstelenítés kell, szinte mintha tympanotomiát, dobüregi feltárást szeretnénk csinálni. Utána már a tubus behelyezés csak ujjgyakorlat. Lehet, hogy az érzéstelenítő injekció rosszul hangzik a betegnek, és adott esetben pár másodpercig tényleg rosszabb, mint a vatta, de utána a beteg jobban jár vele.

Ha pedig ez egy ilyen coming out bejegyzés, akkor még ragozom: Abban is tévedésben voltam, hogy eddig azt hittem, hogy a bonain oldat olyan, mint a lidocain, egy sima, egyszerű érzéstelenítő származék, hiszen még a vége is -ain (lidocain, novocain, stb.). De nem, a bonain oldat dr. Bonain-ról kapta a nevét, aki mint kiderült a diphteria kapcsán alkotott állítólag maradandót, és az oldatában kokain, fenol, és mentol van.