Heinrich Adolf Rinne (1819-1868) német fülészorvos a Göttingeni Egyetemen tanult, majd ott is kezdett dolgozni. Nevét Rinne-nek írta, és nem pedig Rinné-nek, ahogy a mai napig elég sokszor -tévesen- írjuk. Ennek a gyakori elírásnak úgy tűnik egy elég banális oka van: vélhetően egy 19. századi fülészeti tankönyben egy aposztrófot az e betű feletti ékezetnek gondoltak, így lett "Rinne's test"-ből "Rinnés test".

Rinne nevét a mai napig őrzi a fent megnevezett hangvillavizsgálat, melyet meglepő módon Rinne tesztnek hívunk. A hangvillavizsgálat során a beteg mindkét fülén, külön-külön megvizsgáljuk, hogy a légvezetés vagy a csontvezetés jobb (a csont- és légvezetésről részletesebben ITT). Itt egy az orvoslásban érdekes elnevezési csere van, és kivételesen a pozitív jelenti a jó eredményt, míg a negatív a rosszat. Ez szinte minden egyéb orvosi vizsgálat során fordítva van. Mindenesetre ha a beteg légvezetése jobb, akkor a tesztet pozitívnak mondjuk, ha a csontvezetése jobb, pl. fülzsírdugó, középfülgyulladás, dobhártyaperforáció, stb. miatt, akkor a teszt negatív.

A vizsgálat klasszikus elvégzése úgy történik, hogy a hangvillát a hallójárat elé tesszük, majd mikor a beteg jelzi, hogy már nem hallja a hangot, akkor átrakjuk a csecsnyúlványra. Ha a beteg ilyenkor még hallja a hangot, akkor a csontvezetése jobb, tehát Rinne negativ. Manapság gyakoribb kivitelezési mód, hogy simán csak megkérdezzük, hogy a füle elé tett hangvilla hangja a hangosabb, vagy a csecsnyúlványra nyomott.

(képforrás: wikipedia)