Az akut középfülgyulladás az egyik leggyakoribb gyermekbetegség, általában ősztől tavaszig, 3 hónapos és 3 éves kor között fordul elő leggyakrabban. 3 éves korára egyébként a gyermekek több, mint fele legalább egyszer átesik középfülgyulladáson. Azok a gyermekek, akiknél 6 hónapos életkor alatt is már fellépett középfülgyulladás, hajlamosabbak lesznek az úgynevezett visszatérő, recidív középfülgyulladásra. Visszatérő középfülgyulladás alatt a félévente legalább 3, vagy évente legalább 4 alkalommal létrejött középfülgyulladást értjük, és jelentősége a később taglalt kezelésnél van. Az életkoron kívül vannak más faktorok is, amik hajlamosítanak a visszatérő akut középfülgyulladásra: ilyen az alacsony születési súly, az alultápláltság, vagy immunhiányos állapotok.
Az akut középfülgyulladás fertőzéses megbetegedés. Típusos esetben az orrgarati nyirokszövetek vírusos gyulladása megtámadja az orrgaratot a középfüllel (dobüreggel) összekötő, úgynevezett Eustach-féle fülkürtöt is. A fülkürt 3 fő funkciója így sérül:
- a gyermek nem tudja nyelésnél, rágásnál automatikusan a középfülben uralkodó nyomást az orrgarat felől kiegyenlíteni
- csökken a fülkürt középfület védő szerepe a potenciálisan fertőzőtt orrgarati váladékkal szemben
- a dobüregben termelődött váladék nem tud a fülkürtön át a garatba távozni, pang a középfülben
A fenti triász előfordulhat fülkürti fertőzés nélkül is: ilyenkor a megduzzadt orrmandula fizikailag nyomja össze a fülkürtöt, ezért sérül a működése. Ez utóbbiról, és a fülkürtről többet ITT találhat.
A fentiek eredménye kisgyermekeknél egy gyorsan kialakuló savós középfülgyulladás. A dobűri savó kiváló táptalaj az orrgaratban egészséges gyermekekben is kis számban megtalálható, kórokozó baktérium számára. Így következő lépcsőben, a rosszul működő fülkürtön át létrejön a bakteriális felülfertőződés, ezáltal a gennyes középfülgyulladás. Szerencsére az esetek 5-20%-ában nem történik bakteriális felülfertőződés. Baktériumok közül a streptococcus pneumoniae, valamint a haemophilus influenzae a leggyakoribb kórokozó, de ritkábban moraxella catarrhalis, esetleg staphylococcus aureus, vagy streptococcus pyogenes is előfordulhat. Pont a leggyakrabban előforduló streptococcus pneumoniae okozza a legkomolyabb középfülgyulladást, és itt a leggyakoribb a szövődmények kialakulásának lehetősége is. Szerencsére a leggyakoribb szövődmény, a mastoiditis (csecsnyúlvány gyulladás) sem túl sokszor fordul elő. Egy japán tanulmány (Takata, 2001) antibiotikumos kezelés nélküli esetekben is csak 1:1000-hez előfordulási arányt talált. Ennek ellenére a szövődmények még ma is akár életveszélyes állapotot okozhatnak. A mastoiditisen kívül lehet arcideg-bénulás, belsőfül-gyulladás, agytályog, agyhártya-gyulladás. A szövődményeket műtéti úton lehet csak kezelni.
Az akut középfülgyulladás diagnózisának felállítása a kórtörténettel, valamint fül- orr- gégészeti vizsgálattal történik. A fület lehetőség szerint mindig mikroszkóppal is meg kell vizsgálni! Esetleg kiegészítésként lehet hallásvizsgálat, dobüregi nyomásmérés, laborvizsgálat is.
A betegség kezelése elsődlegesen tüneti kezelést, és általános gyulladásgátlást jelent. Legjobb a fájdalomra paracetamol (Rubophen, Coldrex, Panadol, stb.), a gyulladásgátlásra ibuprofen (Nurofen). Bár gyakran kerül felírásra, de a lohasztó orrcseppek és az antihisztaminok (allergiaellenes szerek) magát a középfülgyulladás gyógyulását nem gyorsítják, viszont jók a kísérő kifejezett orrpanaszokra (Flynn, 2004.).
Az antibiotikum adására a következő az ajánlás (Dhoorge, 2007.):
- Antibiotikum adása javasolt 2 éves kor alatt, ha biztos a diagnózis, míg 2 éves kor felett csak súlyosabb esetben. Ha bizonytalan a diagnózis, akkor csak 6 hónapos kor alatt szükséges mindenképpen antibiotikum, viszont mindenképpen szoros megfigyelés, kontroll is kell!
- Szintén javasolt antibiotikum adása visszatérő akut középfülgyulladás esetén, valamint immunhiányos állapotban
Amennyiben antibiotikum adása mellett döntünk, az elsődlegesen választandó szer a penicillinszármazék amoxicillin klavulánsavval (Augmentin, Aktil, Forcid, stb.). Allergia vagy hatástalanság esetén lehet a cefalosporin ceftriaxon (Lendacin, Rocephin), vagy azithromycin (Sumamed), esetleg clarithromycin (Klacid, Fromilid). Az antibiotikumok általában 48-72 órán belül hatnak. Ha tehát 2-3 nap elteltével sincs érdemi javulás, az a kórokozónak az adott antibiotikummal szembeni ellenállását jelzi, ilyenkor váltani kell!
A gyógyszeres kezelés mellett néha szükség van nem gyógyszeres beavatkozásra is. Korábban a középfülgyulladás kezeléséhez szinte automatikusan hozzátartozott a fülfelszúrás (paracentesis). Manapság, a korszerű gyógyszerek birtokában számos tanulmány szól arról, hogy a gyógyszerrel helyesen kezelt, átlagos középfülgyulladás gyógyulását nem gyorsítja meg a paracentesis.
Ezzel együtt, bizonyos esetekben javasolt a fül felszúrása:
- heves fülfájdalom és magas láz
- antibiotikumra nem javuló állapot
- más okból történő antibiotikum adása alatt fellépő középfülgyulladás
- újszülöttek
- immunhiányos állapotok
Ritkán, de szükség lehet úgynevezett ventillációs tubus (Grommet tubus) behelyezésére is. Ez akut középfülgyulladás esetén szinte kizárólag csak a visszatérő formában választandó megoldás, viszont a visszaesések számát jól csökkenti.
Nagyon fontos a betegek követése is. Sokszor a kezelés hatására a panaszok múlnak, de a középfül kóros állapota nem szűnik meg. Savó is visszamaradhat a dobüregben, ami hosszú távon káros. Ezért olyan esetben is szükséges kontroll 2 héttel a gyulladás múltával, ha a gyermek tünetmentes!
Az akut középfülgyulladás fertőzéses megbetegedés. Típusos esetben az orrgarati nyirokszövetek vírusos gyulladása megtámadja az orrgaratot a középfüllel (dobüreggel) összekötő, úgynevezett Eustach-féle fülkürtöt is. A fülkürt 3 fő funkciója így sérül:
- a gyermek nem tudja nyelésnél, rágásnál automatikusan a középfülben uralkodó nyomást az orrgarat felől kiegyenlíteni
- csökken a fülkürt középfület védő szerepe a potenciálisan fertőzőtt orrgarati váladékkal szemben
- a dobüregben termelődött váladék nem tud a fülkürtön át a garatba távozni, pang a középfülben
A fenti triász előfordulhat fülkürti fertőzés nélkül is: ilyenkor a megduzzadt orrmandula fizikailag nyomja össze a fülkürtöt, ezért sérül a működése. Ez utóbbiról, és a fülkürtről többet ITT találhat.
A fentiek eredménye kisgyermekeknél egy gyorsan kialakuló savós középfülgyulladás. A dobűri savó kiváló táptalaj az orrgaratban egészséges gyermekekben is kis számban megtalálható, kórokozó baktérium számára. Így következő lépcsőben, a rosszul működő fülkürtön át létrejön a bakteriális felülfertőződés, ezáltal a gennyes középfülgyulladás. Szerencsére az esetek 5-20%-ában nem történik bakteriális felülfertőződés. Baktériumok közül a streptococcus pneumoniae, valamint a haemophilus influenzae a leggyakoribb kórokozó, de ritkábban moraxella catarrhalis, esetleg staphylococcus aureus, vagy streptococcus pyogenes is előfordulhat. Pont a leggyakrabban előforduló streptococcus pneumoniae okozza a legkomolyabb középfülgyulladást, és itt a leggyakoribb a szövődmények kialakulásának lehetősége is. Szerencsére a leggyakoribb szövődmény, a mastoiditis (csecsnyúlvány gyulladás) sem túl sokszor fordul elő. Egy japán tanulmány (Takata, 2001) antibiotikumos kezelés nélküli esetekben is csak 1:1000-hez előfordulási arányt talált. Ennek ellenére a szövődmények még ma is akár életveszélyes állapotot okozhatnak. A mastoiditisen kívül lehet arcideg-bénulás, belsőfül-gyulladás, agytályog, agyhártya-gyulladás. A szövődményeket műtéti úton lehet csak kezelni.
Az akut középfülgyulladás diagnózisának felállítása a kórtörténettel, valamint fül- orr- gégészeti vizsgálattal történik. A fület lehetőség szerint mindig mikroszkóppal is meg kell vizsgálni! Esetleg kiegészítésként lehet hallásvizsgálat, dobüregi nyomásmérés, laborvizsgálat is.
A betegség kezelése elsődlegesen tüneti kezelést, és általános gyulladásgátlást jelent. Legjobb a fájdalomra paracetamol (Rubophen, Coldrex, Panadol, stb.), a gyulladásgátlásra ibuprofen (Nurofen). Bár gyakran kerül felírásra, de a lohasztó orrcseppek és az antihisztaminok (allergiaellenes szerek) magát a középfülgyulladás gyógyulását nem gyorsítják, viszont jók a kísérő kifejezett orrpanaszokra (Flynn, 2004.).
Az antibiotikum adására a következő az ajánlás (Dhoorge, 2007.):
- Antibiotikum adása javasolt 2 éves kor alatt, ha biztos a diagnózis, míg 2 éves kor felett csak súlyosabb esetben. Ha bizonytalan a diagnózis, akkor csak 6 hónapos kor alatt szükséges mindenképpen antibiotikum, viszont mindenképpen szoros megfigyelés, kontroll is kell!
- Szintén javasolt antibiotikum adása visszatérő akut középfülgyulladás esetén, valamint immunhiányos állapotban
Amennyiben antibiotikum adása mellett döntünk, az elsődlegesen választandó szer a penicillinszármazék amoxicillin klavulánsavval (Augmentin, Aktil, Forcid, stb.). Allergia vagy hatástalanság esetén lehet a cefalosporin ceftriaxon (Lendacin, Rocephin), vagy azithromycin (Sumamed), esetleg clarithromycin (Klacid, Fromilid). Az antibiotikumok általában 48-72 órán belül hatnak. Ha tehát 2-3 nap elteltével sincs érdemi javulás, az a kórokozónak az adott antibiotikummal szembeni ellenállását jelzi, ilyenkor váltani kell!
A gyógyszeres kezelés mellett néha szükség van nem gyógyszeres beavatkozásra is. Korábban a középfülgyulladás kezeléséhez szinte automatikusan hozzátartozott a fülfelszúrás (paracentesis). Manapság, a korszerű gyógyszerek birtokában számos tanulmány szól arról, hogy a gyógyszerrel helyesen kezelt, átlagos középfülgyulladás gyógyulását nem gyorsítja meg a paracentesis.
Ezzel együtt, bizonyos esetekben javasolt a fül felszúrása:
- heves fülfájdalom és magas láz
- antibiotikumra nem javuló állapot
- más okból történő antibiotikum adása alatt fellépő középfülgyulladás
- újszülöttek
- immunhiányos állapotok
Ritkán, de szükség lehet úgynevezett ventillációs tubus (Grommet tubus) behelyezésére is. Ez akut középfülgyulladás esetén szinte kizárólag csak a visszatérő formában választandó megoldás, viszont a visszaesések számát jól csökkenti.
Nagyon fontos a betegek követése is. Sokszor a kezelés hatására a panaszok múlnak, de a középfül kóros állapota nem szűnik meg. Savó is visszamaradhat a dobüregben, ami hosszú távon káros. Ezért olyan esetben is szükséges kontroll 2 héttel a gyulladás múltával, ha a gyermek tünetmentes!
Forrás:
Graham, Scaddick, Bull: Pediatric ENT, Springer, 2007.
