A múltkori, savós középfülgyulladás és grommet tubusos bejegyzésemre a facebookon kaptam kommenteket, amik kapcsán keresgéltem kicsit a pubmeden. Arra voltam kíváncsi, hogy mit sikerült eddig felderíteni, kialakulhat-e érdemi struktúrális eltérés a krónikus savós otitises dobhártyákban az egészségessel szemben, és ha igen, milyen jellegű. Ez ugyanis hatással van arra a kérdésre, hogy tubus irányba menjünk, vagy próbálkozzunk konzervatív kezeléssel. Most a panaszokat, a rossz hallást, tehát az életminőségi dolgokat nem vettem figyelembe. Azt fontos leszögezni, hogy arra nem kaptam választ, hogy ezek visszafordíthatatlan változások-e, vagy csak átmenetiek. Szerintem ez utóbbira vonatkozó korrekt, nagyon hiteles vizsgálat nincsen.
Az eredmények:
A meccsen 3-1-re az Igen csapata győzött, tehát a krónikus savós középfülgyulladás okoz valamilyen érdemi, mérhető, nem akut károsodást a dobhártya szerkezetében. A meccshez hozzátartozik az is, hogy az Igen csapat olyan veteránokat tudott felvonultatni, mint Paparella, vagy Sadé, akik jól játszották meg a lamina propriát. Lényegében egyértelműen az egész meccset azzal döntötték el, hogy sokkal többször látták károsodottnak a lamina propriát krónikus otitisben, mint nem. Ugyanakkor az Igen csapat nem teljesen fair módon egyszer kijátszotta az adhezív processust is, ami övön aluli, de biztos pontot hozott, a kissé elfogult bíró pedig nem fújta le. A Nem csapat elsősorban a különböző típusú kollagénekkel próbálkozott, de végül nem volt kifejezetten meggyőző a játékuk a feszüléssel és a krónikus gyulladással, savóval szemben. Mert hiába nem nagyon változott a kollagénrostok összetétele ami az egyes típusokat illeti, de a rostok minősége, felépítése egyértelműen megváltozott a savós otitises dobhártyákban.
És most visszakapcsolunk a stúdióba!
