A Medical News Today-ben olvastam, hogy megjelent a hivatalos USA ajánlás a hirtelen halláscsökkenés (Sudden Sensorineural Hearing Loss - SSNHL) diagnosztikájára-kezelésére. Valójában csak Sudden Hearing Loss (SHL) a cím, ami egy szélesebb kör, de a lényeg a SSNHL belőle.

A főbb tartalmi vonalak:

- SSNHL esetén csak 10-15%-ban egyértelmű a pontos kiváltó ok a vizsgálat pillanatában, ezért a terápiás döntések messze nagy részét vakon kell meghozni. Ezt tudjuk, már írtam is róla ITT.

- Vezetéses halláscsökkenés kizárása nagyon fontos az ajánlás szerint. Logikus, de nem is igazán értem, hogy ezt miért kell ennyire kihangsúlyozni, hiszen annyira egyértelmű. Vagyis persze értem, mivel SHL nem egyenlő SSNHL-lel, de akkor is...

- Kiemelten fontos a klinikum, értendő ezalatt a kétoldali halláscsökkenés felismerése, visszatérő halláscsökkenés, illetve fokális neurológiai eltérés észrevétele. Ezzel már a vascularis, autoimmun, vagy szindrómás hirtelen halláscsökkenés akár diagnosztizálható, illetve neurológiai betegség kizárható.

- Kifejezetten felesleges CT vizsgálat és laborvizsgálat az SSNHL diagnosztikájában, mivel nem várhatunk semmi plusz információt az eddigi kutatások összegzése alapján.

- A SSNHL diagnózis alapja legalább 30dB-nyi percepciós halláscsökkenés 3 szomszédos frekvencián, amely minimum 72 órája tart. Érdekes kérdés az időtartam. Ha csak 48 órája tart, akkor az még nem is akut halláscsökkenés?

- Fontos a retrocohclearis laesio felismerése, ennek céljából koponya MRI, BERA, illetve audiológiai kontrollok jönnek szóba.

- A betegeket részletesen, jól fel kell világosítani arról, hogy az esetek nagy többségében gőzünk sincs nem tudjuk pontosan, hogy mi okozza a panaszt.

- Bár a szteroidok sem mindig hatékonyak SSNHL-ban, de jól definiált betegcsoportban adható terápiás céllal. Erről is írtam már ITT.

- A panaszok kezdetétől fogva 3 hónapon belül szóba jöhet hyperbárikus oxigénkezelés, mivel várható tőle javulás. Nyilván ez sem csodaszer, de opció.

- Rutinszerűen nem javasolt adni vérhigítót, antivirális szert, értágítót-keringésjavítót (!!!), vagy antioxidánst, mivel nem várható tőle javulás. A keringésjavítás ellenzése nincs összhangban a magyar, illetve ahogy tudom az európai terápiás hozzáállással.

- Szisztémás kezelésre (szteroidra) rezisztens, vagy nem megfelelő javulást mutató SSNHL esetén javasolt az intratympanikus lokális szteroidkezelés. Erről is írtam már ITT. Vajon Magyarországon hol foglalkoznak rutinszerűen IT szteroidkezeléssel?

- Fél évig érdemes utánkövetni a beteget audiológiai vizsgálatokkal is. Ennek elsősorban a később verifikálható betegségek (autoimmun belsőfül betegség, Meniere) miatt van értelme.

- A terápiarezisztens eseteknél a betegek hallását rehabilitálni szükséges.


Végülis nagy újdonságok nem derültek ki az ajánlásból, de összeszedték, leírták, mi meg el tudjuk olvasni.