Az akut, hirtelen kezdetű szenzorineurális (idegi) halláscsökkenés (ISSNHL - Idiopathic Sudden Sensorineural Hearing Loss) kezelésében egyre inkább a szteroid kerül előtérbe. A magyar rutin sokszor még mindig kizárólag csak az értágító/ keringésjavító/ idegsejtműködést serkentő adását jelenti, de tőlünk nyugatabbra, monoterápiában ez már nem állja meg a helyét. Sőt, az USA-ban keringésjavítót nem is adnak, hanem csak szteroidot. Az itt már sokszor idézett könyv, a Ballenger's Otorhinolaryngology 16. kiadása (2003.) az értágítókról ISSNHL esetén egyébként ezt írja: "None of these has been shown to be superior to placebo". Tehát eszerint a könyv szerint a placebonál érdemben nem hatnak jobban. Mondjuk nem mellesleg ez a könyv azt is leírja, hogy spontán 40% esély a javulásra, szteroiddal 50-55%. Tehát az értágítókat úgy húzza le, hogy vele szembeállítva a szteroid sem biztosan mindig hatékony terápia.

Az akut halláscsökkenést illetően az egész világ gondban van, mivel máig nem tudjuk biztosan megmondani, hogy mitől alakul ki: keringési probléma? vírus? autoimmun reakció? toxikus ártalom? hol egyik, hol másik, vagy együtt? A fő probléma valójában ez. Ha nem tudjuk mi a baj, akkor nehéz kezelnünk.

Mindenesetre most az American Journal of Otolaryngology friss cikkében ISSNHL-es betegek (670 beteg) esetén a sima szteroid kezelést hasonlították össze egy kombinált, szteroid és lipo-prosztaglandin E1 adását, valamint karbogén inhalációt magában foglaló kezeléssel. A lipo-prosztaglandin E1 értágító és vérlemezke aggregáció gátló, míg a karbogén inhaláció a szövetek oxigénellátottságát hivatott növelni azzal, hogy a beteg nagy oxigéntartalmú (90%<) oxigén-széndioxid keveréket lélegez be. Önállóan eddig ez a módszer sem bizonyított ISSNHL esetén, kombinációban viszont a cikk szerint jó. Ugyanis abban a betegcsoportban, akik kizárólag csak szteroidot kaptak, 2 hónap múlva 54%-uknál volt javulás, míg a kombinált kezelés esetén ez a szám 67% volt. A három szer hatása együtt, így 670 beteg esetén már elég egyértelműnek tűnik a placeboval szemben, és 13% a különbség a csak szteroidos csoporttal szemben.

Ígéretes eredmény, de mint minden esetben, most is érvényes, hogy "egy kísérlet nem kísérlet". Jó lenne ezt a study-t más intézményben, más körülmények között is megismételni. Ha a többi is ilyen eredménnyel végződne, akkor biztosabban meggyőzhető lesz a(z amerikai) szakma. Akkor már csak azt kell kivárnunk, hogy a lipo-prosztaglandin E1 rutinszerű használatra elérhetővé váljon. De szerintem ez is mutatja, hogy a keringésjavítókat, amelyek közé félig-meddig a Nootropil is beletartozik, nem érdemes teljesen eltemetni. Részemről én is a kombinált kezelés mellett voksolok.