Érdekes kutatás látott napvilágot az Acta Otolaryngologicában. Lengyel kollégák 202, egyik fülön cholesteatomával diagnosztizált gyermek másik fülének sorsát követték nyomon évekig. Azt nézték, hogy milyen patológia látható (ha látható) a "jó" fülön, és abból később mi lesz. Azért idézőjeles a jó, mivel az esetek több, mint felében a másik oldali fül sem volt makkegészséges már a vizsgálat indulásakor sem.

A vizsgálat kezdetén a 2-7 éves kisgyerekek között a másik, nem cholesteatomás fülön leggyakrabban idült savós középfülgyulladást találtak, ez 40%-ban fordult elő. Természetesen a nagyobb gyerekek között ez ritkábban volt látható, konkrétan 14-18 éveseknél csak 10%-ban. Érthető, hogy kevesebb volt, hiszen az otitisek aránya csökken az életkor előrehaladtával. Ugyanakkor ha belegondolunk a 10%-ba, egy 14-18 éves populációban az is sok. Ez például alátámaszthatja a fülkürtműködési zavarhoz kötött cholesteatoma genezis elméletét. Ha kisebb arányban is, de szintén csökkent a behúzódottság előfordulása is, ez megint csak a fülkürtműködés életkori sajátosságai miatt lehet. Viszont ha nem is jelentősen, de nőtt a negatív dobüregi nyomás (légtartalom mellett) és a krónikus gennyes otitis aránya az idősebbeknél. Ez utóbbi megint jól beilleszthető mozaikdarab, hiszen ez egy folyamat későbbi stációja, adott esetben végállapota. Érdekes, hogy én arányaiban több retrakciót, atelectasiát vártam volna az idősebbeknél, a másik irányú végállapot miatt, de ez nem volt jellemző.

Szintén érdekes, hogy később mit találtak a gyerekek nem cholesteatomás fülében. Például 9 gyerkőcnél a korábban teljesen egészséges fülénél pars flaccida hámzsák alakult ki. Ha pedig a hámzsák csoportnál tartunk: 20 gyerkőcnél a kezdeti obszervációt követően később a zsák áttekinthetetlensége miatt műtét történt (emiatt akár vissza lehetne kanyarodni a retrakciós hámzsák vitához is egyébként), 12 gyereknél pedig lege artis cholesteatoma. A vizsgálat végén pedig a gyerekek 13%-ánál született kétoldali cholesteatoma diagnózis, amely a vizsgálatba vonáskor még csak 7% volt.

Milyen tanulságokat lehetne levonni a fentiekből?

- Gyerkőcök cholesteatomás füle esetén a másik oldalra is figyelni kell (jó, persze mindig, de akár utánkövetés szintjén is).
- A rossz fülkürt vagy a száraz hámzsák nem okvetlen vezet cholesteatomához, bár sokszor, vagy legtöbbször ezek együtt járnak. Ez, valamint a nem cholesteatomás fülben észlelt sokfajta betegség arra utalhat, hogy a cholesteatoma egy multifaktoriális betegség, nem valószínű, hogy egyetlen okra vissza lehet vezetni.
- A gyermekkorban gyakran előforduló kórképek, elsősorban a krónikus savós középfülgyulladás ebben az esetben is simán előfordulhat magától rendeződő, "kinőhető" formában.

3 éve írtam arról, hogy Adam Yauchnál (MCA), a Beastie Boys egyik tagjánál nyálmirigyrákot állapítottak meg. Bár már nyirokcsomó áttéte is volt, ami elvileg drasztikusan lerontja a túlélés esélyeit, nála meglehetősen jó prognózist valószínűsítettek. Sajnos a kezdeti optimizmus ellenére nem reagált jól a kezelésre, de a nyilvánosság erről nem igazán értesült. A mai napon hunyt el.

Isten nyugosztalja!

 

 

A szénanáthához társuló egyik potenciális, az orvosok által általában alábecsült zavaró panasz a kötőhártyagyulladás. Ez nemcsak a direkt kötőhártyára kerülő allergének okozzák, hanem az orrnyálkahártyára kerülő anyagok is naso-ocularis reflex formájában, melyet a hisztamin vált ki (idevágó cikk). A kezelése elsősorban helyi szemcsepp formában történt, illetve történik ma is, azonban már több alkalommal is publikáltak olyan kutatást, ami a szteroidos orrspray -mellesleg- hatékony szempanasz csökkentő hatásáról számolt be (például ez a cikk). Ez azért jó, mert csökkenti a túlzott gyógyszerhasználatot, így egyszerüsíti a kezelést is, és a költségeket is redukálja.

Onnan jött nekem ez a gondolatsor, hogy nemrég az International Archives of Allergy and Immunology-ban megjelent egy review a témában, ami szintén azt bizonyítja, hogy a nasalsteroidok jók a szemtünetekre. Tehát érdemes az orrdugulás-orrfolyás-tüsszögés mellett meglévő szempanaszok esetén is akár először csak orrspray-vel kezdeni a kezelést.

Ráadásul érdekes kérdés vetődött fel a cikkben: valójában miért jók az orrpsray-k a szemtünetekre?
A szerzők fel is vázoltak pár teóriát, bár ezek közül a legtöbb vélhetően nem igaz, vagy csak nagyon egyedi esetben érvényes. Talán leginkább annak van realitása, hogy a naso-ocularis reflexhez hasonlóan, vagyis pont azon, áttételes formában hat az orrspray. Ezt direktben egyelőre nem sikerült bizonyítani, de ha sorra vesszük a többi lehetőséget, akkor egyből ez tűnik a legesélyesebbnek. Mert például felmerült az is, hogy az orrspray hatóanyaga retrográd úton felmegy a könnycsatornán, és így direktben csökkenti a kötőhártya gyulladását. Ez tényleg meglehetősen hihetetlen, már csak a könnycsatorna billentyűi miatt is, amik egy irányba terelik a könnyet, és csak ritkán, az orrban uralkodó nagy nyomás esetén tud visszajönni rajta bármi is (pl. vér egy Bellocq szerint történt tamponálás után). Szintén felmerült, hogy esetleg a könnycsatorna alsó pólusánál történő effektív gyulladásgátlás lehet a magyarázat, mert legalább így a conjucitivitises extra könny könnyebben tud elfolyni. Hát, azért ez is gyenge elmélet. Önmagában a könnyelvezetés javítása nem hinném, hogy javít a panaszokon. Ez szerintem kevés. Mi lehet még? Szisztémás hatás? Ezt meg el lehet vetni a mellékhatások hiánya miatt, szerencsére.

Érdekes dolog ez a naso-ocularis reflex. Mi mivel lehet még ilyen formában összekötve? Hány hasonló, általunk eddig még nem ismert reflex létezhet?

 

Pénteken megjelent a Webicinán az "Otolaryngology in social media" válogatás. Kiváló eszköz azoknak, akik napi szinten szeretnék követni a nem hivatalos fül- orr- gégészeti híreket, történéseket, de nem szeretnének mindezért különböző platformokon, közösségi oldalakon jelen lenni (twitter, facebook), és nem ismerik, vagy nincs kedvük használni az rss olvasót sem.

Külön ki szeretném emelni a mobil alkalmazás szekciót. Én mobil-fetisiszta vagyok, ez az internet jövője, vagyis már jelene. Szerencsére a mobil kezd beszivárogni a mi szakmánkba is, például már van fül- orr- gégészeti híralkalmazás is. Androidos révén rögtön ki is próbáltam például az ENT Updates alkalmazást, ami egyelőre nagyon jónak tűnik, mindenkinek csak ajánlani tudom.

Az iköböl (sinus sphenoidalis) alakja, mérete rendkívül változatos. Nagyon sok nemes képlet deformálhatja, alakíthatja a falait, például az arteria carotis interna, vagy a nervus opticus, hogy csak a legkomolyabbakat említsem.

A nagyon variábilis dolgokat szeretjük osztályozni, nem kivétel ez alól az iköböl sem. Létezik egy olyan beosztás, ami az ékcsont pneumatizáltsága alapján 3 különböző sinus sphenoidalis típust különböztet meg. A rendszert Edgar Congdon 1920-ban alkotta meg 181 iköböl vizsgálata után (azt hittem, hogy megtaláltam az eredeti közleményt ITT, de nem...).

A legritkább a legkisebb, ún. conchalis típus. Ebből ő 5%-ot talált. Ebben az esetben az ékcsont alig pneumatizált, a sinus sphenoidalis nagyon kicsi. Le is rajzoltam sagittalis metszeten, ez az:



A második típus az ún presellaris, ebből ő 23%-ot talált. Ilyenkor a sinus eléri a sellát, és lefelé az epipharynx tetejéig leér. Ezen az ábrán látszik:



A harmadik típus a leggyakoribb, az ún. sellaris vagy postsellaris, 67%-ban talált ilyet. Ekkor az iköböl a sella alá vagy akár mögé is terjed, az ékcsont kifejezetten penumatizált.
Itt látható:



Érdekes beosztás, bár egyébként fül- orr- gégészetileg nincs olyan nagy jelentősége, inkább talán a hypophysis műtéteinél érdemes róla tudni. Bár olyan szempontból mégis jó tudni, hogy egyrészt a patológia akár a sella mögé is terjedhet az üregben, másrészt egy conchalis típusú sinus esetén kisebb eséllyel tudunk komoly szövődményt okozni a fal megsértésével.

 

Az elmúlt hetekben twitteren közzétett/ olvasott szakmai hírekből, publikációkból a legfontosabbak és legérdekesebbek, egy csokorban:


Ha azt gondoljuk, hogy a beteg orra eltört, és a tört csontvégek elmozdultak egymáshoz képest, de nincs a közelben elérhető képalkotó eszköz (mert például kint vagyunk a pusztában egy nomád törzzsel), akkor hagyatkozzunk a megérzéseinkre: a beteg orra valószínüleg tényleg eltört, és reponálni kell.
Cikk ITT.

Patkánymodellben az antioxidánsok javították a csiga ellenállását a dörejártalommal szemben.
Cikk ITT.

Az előző cikkhez kapcsolódik: emberekben az antioxidáns l-n-acetyl-ciszteinnel kiegészített szteroid kezelés javította a hirtelen halláscsökkenés (SSNHL) felépülési rátáját a sima szteroidkezeléssel szemben.
Cikk ITT.

A passzív dohányzás gyermekekben csökkenti a mucociliaris aktivitást az orrban, rontja a csillószőrök működését.
Cikk ITT.

Orrtamponálás során még liqourcsorgást okozó koponyabázis sérülést is össze lehet szedni. Nyilván ez egy egyedi eset a több ezer orrtamponálás kapcsán, de sosem lehet mindenre felkészülni...
Cikk ITT.

Nem rontotta a bluetooth fülhallgató a belsőfül külső szőrsejtjeinek működését -az otoakusztikus emissziót-, sem 6 órás standby üzemmódban, sem 10 percig full feltekerve.
Cikk ITT.
Apropó: még mindig folyamatban van ám a mobiltelefon káros hatásával kapcsolatos felmérés ITT! Szavazzanak/szavazzatok! 44 szavazat után egyelőre abszolút vezet a káros hatás párt.

Majdnem 2600 FESS műtéten átesett betegnél összvissz 0,04%-ban alakult ki kifejezetten súlyos szövődmény (meningitis), míg enyhének minősített szövődmény 3,1%-ban. 1% alatt volt a közepesen súlyos szövődmény rátája, pl. komolyabb vérzés, liqourcsorgás, vagy könnytömlő sérülés.
Cikk ITT.

Nem csak a gyomorsav, hanem a pepszin is okozhat epithel hyperplasiát, így akár carcinogenetikus hatása is lehet.
Cikk ITT.

A CT nem biztos, hogy elég érzékeny gégerák esetén a porcinvázió megítélésére.
Cikk ITT.

Egyáltalán nem eldöntött kérdés, hogy ha középfülgyulladás esetén a középfülben található váladékban vírus örökítőanyagot találunk, akkor az a kórokozóhoz tartozik.
Cikk ITT.

A Prussak tér a dobhártya pars flaccidája mögött elhelyezkedő, keskeny, légtartó sáv. Nevét egy orosz fülészről, Aleksander Prussak-ról kapta. Kívülről tehát a pars flaccida határolja, belülről a kalapács nyaka, alulról a kalapács rövid nyúlványa, felülről a ligamentum malleolare lateralis és a scutum. Előre és hátrafelé a ligamentum malleolare anterius és posterius határolják, amelyek olyan nyálkahártyakettőzetek, melyek mentén zajlik a térség a szellőzése, és nem biztosítanak -okvetlen- hermetikus lezárást a térségnek.


A jobb dobhártyát ábrázoló képen a Prussak tér kékkel van jelölve.

Ugyan a képen ez a középfüllel (epi- és mesotympanummal) egy több irányból is tág utakkal közlekedő térségnek néz ki, valójában nem ez a helyzet. A Prussak tér szellőzését a finn Palva és munkacsoportja 1996-ban és 2001-ben is vizsgálta, és ők több, mint 60%-ban hátsó irányból történő szellőzést találtak, előrefelé viszont vak járatot, bár ez az esetek egy kis részében pont fordított volt. Sőt, néha az atticus irányába is találtak járatot. A szellőzés azért fontos, mert így egy beláthatatlan hámzsák terjedési irányára lehet következtetni, amely nagy eséllyel pl. hátra akár az antrumba is beterjedhet. Mint ahogy azt cholesteatoma esetén látni is szoktuk.

A Prussak tér klinikai jelentőségét elsősorban pont ez, a hámzsák/cholesteatoma adja, mivel leggyakrabban erről a területről indul ki ilyen elváltozás. A klasszikus cholesteatoma keletkezési elméletnek megfelel, hogy a pars flaccida vékonyabb, mint a dobhártya többi része (pars tensa), ezért itt könnyebben tud hámzsák kialakulni, ha a dobüregben tartós negatív nyomás uralkodik. Emellett azzal, hogy a tér keskeny, és a bonyolult hallócsontláncolat sok szöglettörést biztosít egy letapadt, de még száraz hámzsáknak, a zsákból történő keratin ürülése könnyen zavart szenved, így a klasszikus keletkezési elmélet ilyen szempontból is megállhatja a helyét.

Az ENT Health blogon olvastam egy csak részben fül- orr- gégészeti, de mégis nagyon érdekes cikkről, amiben német immunológusok-epidemiológusok arról értekeztek, hogy évente hány fertőzést tekinthetünk még elfogadhatónak a gyerekeknél.

Úgy tűnik, hogy messze több fertőzést vészelnek át a legkisebbek, és ez akár 11-et is jelenthet évente a 0-2 éves korcsoportban! Ehhez képest a 3-5 évesek körében már "csak" 8, míg a 6-12 éves gyerkőcöknél maximum 4 a normális. Persze ezek csak a felső határértékek, az átlag azért barátságosabb számokat takar.

Az évente felbukkanó fertőzések átlagos értéke korcsoportok szerint:
0-2 éves kor: 3,4
3-5 éves kor: 2,3
6-12 éves kor: 1,1

Ezt jó tudni, mivel a gyermekkori fertőzések minket, fül- orr- gégészeket is érintenek, sőt. Ezek jelentős része ugyanis középfülgyulladás, nátha, orrmandulagyulladás, esetleg torok- és/vagy mandulagyulladás.

Pár napja az a megtiszteltetés ért, hogy Meskó Berci barátom interjút készített velem a Scienceroll blogján. Nyilván a személyes ismeretség árnyalja a helyzetet, de mégis jó érzés olyan nemzetközileg is elismert "internetes orvosok" mögé felsorakozni, mint a háziorvos Mike Sevilla, vagy az ortopéd orvos Howard J. Luks. Az interjú a web 2.0 kapcsán készült, és ITT olvasható teljes terjedelmében.

A mouthandthroatcancer.org oldalán találtam egy hasznos, képes útmutatót, hogyan vizsgáljuk meg saját magunkat, ha attól tartunk, hogy szájüregi- vagy garatrákunk van. Ugyan több, mint 2 éve arról írtam, hogy mennyire nem hatékony a saját magunk rákszűrése, de ott inkább arra céloztam, hogy ez nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot. Ezt továbbra is tartom, viszont egyrészt ez a vizuális segítség tényleg jónak tűnik, hatékonyabbnak, mint egy szöveges felvilágosítás, másrészt a semminél biztos jobb a saját magunkkal való törődés.