Számos olyan megbetegedés létezik, melynek gyógyulását jelentősen meggyorsítják a különböző, recept nélkül kapható ún. lohasztó orrcseppek. Ezek az orrcseppek jók és hasznosak! Azonban csínján kell bánni velük, mivel tartós használatuk esetén számos nem kívánt mellékhatás léphet fel. Ezek közül talán a legfontosabb a függőség. Ez azt jelenti, hogy bár a betegnek korábban sem volt jó az orrlégzése (nyilván valami miatt elkezdte az orrcseppet használni), azonban egy idő után már kizárólag csak orrcsepp használatát követően tud orrán keresztül levegőt venni. A szervezetünk ezekhez a szerekhez hozzászokhat. Extrém esetben ez a hozzászokás olyan mértékű lehet, hogy napi több üveg orrcseppet is elfogyaszthatnak a betegek!

A lohasztó orrcseppek a nyálkahártya ereit húzzák össze, ezáltal csökkentik a vérellátást. Így kevesebb folyadék tud az erekből a szövetközi résekbe filtrálódni, tehát csökken a nyálkahártya duzzanat. Ez a hatás rövid távon jó, de csak rövid távon valósul meg. Hosszú távon úgynevezett rebound (visszacsapás) effektus alakul ki, tartós szövetközi vizenyő jön létre, tehát paradox módon az orrcsepptől lesz tartósan duzzadt az orrnyálkahártya! Ezen kívül, ha nagy mennyiségben jut a keringésbe ilyen szer, az már akár a vérnyomást is befolyásolhatja.

Emiatt a lohasztó orrcseppeket legfeljebb 7-10 napig szabad használni!

Mit lehet tenni, ha valaki mégis rászokott az orrcseppre?
Természetesen van rá megoldás. De mint minden függőség megszűntetése, eleinte ez is csak átmeneti rosszabb állapot (jelen esetben rosszabb orrlégzés) mellett lesz csak megoldható. Ilyenkor az orrcseppet fokozatosan fel kell cserélni receptre kapható, az allergia és az idült orrnyálkahártya gyulladás kezelésében használatos szteroidos orrspray-re. Mivel azok hatása kevésbé drámai, mint a lohasztó orrcseppeké, ezért a betegek önmagában a szteroidos orrspray-vel ritkán elégedettek. Ezért kiegészítésképpen tengervizes sóval történő orröblítés, vagy allergia ellenes gyógyszer átmeneti szedése is szóba jöhet. Ha mindezek ellenére a betegnél továbbra is tűrhetetlenül rossz az orrlégzés, úgynevezett orrkagyló megkisebbítő műtétet lehet végezni.

Mindenki, aki valaha már volt jó alaposan megfázva, észrevehette, hogy olyankor bedugul a füle, pattog, kattog, sípol, stb. Ennek oka, hogy az orr és a fül között fizikai összeköttetés van. Ez az összekötő cső az Eustach-féle fülkürt, mely az orrgaratból (az orr leghátsó részének két oldaláról) indul, és a középfülbe vezet. Abba az üregrendszerbe, ahol a hallócsontok is vannak, és amelyet a hallójárat felé a dobhártya zár el hermetikusan a külvilágtól. A fülkürt normális helyzetében zárt, azonban naponta több százszor, nyeléskor, rágáskor, ásításkor kinyílik, és ilyenkor az orrgaratból levegő áramlik a középfülbe. A beáramló levegőt a középfül nyálkahártyája újra és újra felhasználja, ezért szükséges a gyakori pótlás. De ha a nátha okozta orrnyálkahártya duzzanat, vagy kisgyerekeknél az orrgaratban található, megnagyobbodott orrmandula miatt ez a szellőzés nem működik, a középfül nem kap levegőt, és vákuum keletkezik. Ez mintegy behúzza a dobhártyát (vagyis a külvilág nagyobb légnyomása benyomja), az megfeszül, a hallócsontok nem tudnak megfelelően mozogni. Ez dugulásérzést és fájdalmat okozhat. Sőt, ha továbbra sem megy levegő a középfülbe, akkor akár a vákuum a helyi nyálkahártyából savót is szívhat ki, ekkor jön létre a savós középfülgyulladás. Ha a savó befertőződik, akkor pedig már kész is a gennyes középfülgyulladás... Gyermekeknél ez a folyamat akár órák alatt kialakulhat.

Az alábbi videó mutatja az ép viszonyokat, a jól működő fülkürtöt.



(forrás: franchclariana - youtube.com)

Ahogy az optikai eszközzel (endoszkóp) megyünk hátra az orrban, egyszercsak eljutunk egy tágas üregig. Ez orr vége, az orrgarat, ennek két oldalán nyílik a fülkürt. A videón a beteg többször is nyel (ilyenkor megemelkedik az alul látható lágyszájpad), ekkor láthatóan jobban megnyílik a fülkürt járata.

A következő videón látható, hogy egy megnagyobbodott orrmandula, hogyan is gátolja ezt a működést. Nagyon gátolja... Olyannyira, hogy amint hátraérünk az orrgaratba, csak egy nagy, szederszerű valamit látunk, ami kitölti a teret. Emelett egyszerűen fizikai képtelenség a fül nyomását kiegyenlíteni.