A reflux, azaz a gyomorból történő kóros sav-visszaáramlás okozta panaszokkal a betegek nagyon gyakran először fül- orr- gégészeten jelentkeznek. Ennek oka, hogy a nyelőcső felső záróizmán is esetleg átjutó gyomorsav a gégét, garatot is megmarja. A lenti ábrán látható a nyelőcső és a gége, garat viszonyai. Kékkel van megjelölve a gége, alatta a légcső, a felső piros jelölés pedig a nyelőcső (oesophagus) felső záróizma:

(forrás: http://www.cityallergy.com/GERD.htm)

Már külön megnevezés is létezik a reflux fül- orr- gégészeti betegség formájában való megnyilvánulására: laryngopharyngealis (gége-garati) reflux (LPR). Különbséget is kell tenni a tipikus belgyógyászati és a gégészeti reflux között, hiszen a betegek nem ugyanazon panaszokkal fordulnak orvoshoz. LPR esetén sokszor hiányzik a gyomorégés, viszont torokkaparás, torokfájás, gombócérzés, rekedtség, köhögés, több garati váladék igen gyakori. Amennyiben a sav még feljebb elhelyezkedő területet is megmar, akár orrgarat gyulladás, sőt, egyes kutatások szerint következményes idült arcüreg gyulladás is kialakulhat. Azt pedig már tényként lehet kezelni, hogy pl. csecsemőkorban a reflux következtében kialakult orrgarat gyulladás középfül gyulladáshoz vezethet.

Az LPR kivizsgálása során nem feltétlenül észleljük a „hagyományos”, belgyógyászati refluxnál látható eltéréseket sem. A nyelésröntgen gyakran negativ, nem mindig látható nyelőcső felmaródás, viszont az algarat pH-ja savas lesz, és a gégén gyulladásos jeleket, elsősorban vizenyőt láthatunk:

(forrás: YouTube, CityAllergy)

A vizenyőn kívül az LPR számlájára lehet írni néha, súlyosabb esetben akár gégeszűkületet is, de hangszalag csomó, vagy akár porcdegeneráció is kialakulhat.

Azonban mivel a reflux eredendően nem fül- orr- gégészeti betegség, csak ezen a területen is megnyilvánulhat, a teljes kivizsgálás nem csak egy gégészeti vizsgálatból áll. Mindenképpen gastroenterológus-belgyógyásznak kell kézbe venni az esetet.

A mastoiditis, azaz a csecsnyúlvány gyulladása általában akut középfülgyulladás szövődményeként léphet fel, ritkábban krónikus középfülgyulladás, azon belül is az ún. cholesteatomás középfülgyulladás fellángolása során alakul ki. A csecsnyúlvány a fülkagyló mögött tapintható, kidomborodó csont, mely belülről levegővel kitöltött járatrendszert, sejteket tartalmaz, és direkt összeköttetésben áll a középfül üregével.

Mastoiditis esetén a gyulladás a középfülből a csecsnyúlványba is beterjed, és ott gennygyülem alakul ki. A csecsnyúlvány gyulladása veszélyes állapot, mivel ilyen esetben a gyulladás könnyen továbbterjedhet a központi idegrendszerre, és a belsőfülre (egyensúlyközpontra) is.

Manapság, a korszerű antibiotikum érában a mastoiditisek száma jelentősen lecsökkent. Ennek ellenére mindig körültekintően kell kezelni, és ami szintén nagyon fontos, kontrollálni a középfülgyulladást, mivel néha az antibiotikumok csak elmaszkolják a gyulladást, elfedik a tüneteket, de a betegség továbbra is ott lappang!

(forrás: http://www.entsurgery.uk.com/inc/mastoiditis.jpg)

A mastoiditis kezelése műtéti, méghozzá sürgős műtét! A műtét során az egyébként levegővel, jelen esetben általában gennyel teli csecsnyúlványt feltárjuk, és egy egységes üregrendszert alakítunk ki a csecsnyúlványban, mely széles átmenettel kell, hogy közlekedjen a középfüllel. Emellett antibiotikus kezelés is okvetlenül szükséges.

(forrás: http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Head_olfactory_nerve.jpg)

Az orrbetegségek egyik tipikus tünete a szaglásprobléma, amely lehet csökkent szaglás (hyposmia), vagy teljesen gátolt szaglás (anosmia). Ez a tünet mind az akut (nátha, akut melléküreg gyulladás), mind a krónikus orrbetegségekben (allergia, krónikus melléküreg gyulladás, orrpolip) előfordulhat. Míg az akut betegségeket szinte mindig gyógyszerrel, a krónikus betegségeket sokszor csak műtéttel tudjuk gyógyítani. A korszerű műtét ilyen esetben az endoszkópos melléküreg műtét (FESS), melyről már számos alkalommal esett szó ebben a blogban (http://tr.im/niEP, http://tr.im/niEi, http://tr.im/niEw).

Nemrégiben szó esett a FESS műtét során esetlegesen előforduló, szemmel kapcsolatos szövődményekről (http://tr.im/mYkI), még korábban pedig a műtét előtt szükséges alapos CT elemzésről (http://tr.im/mYlf). Mindezek alapján látható, hogy a FESS műtétet rendkívül fontos szervek/képletek kímélése mellett kell elvégezni, tehát ez a beavatkozás komoly odafigyelést és kellő gyakorlatot igényel.

A magyar betegekről nincs mért információnk, tudtommal nem készült ez ügyben eddig felmérés. A gyakorlat azt mutatja, hogy a betegek általában igénylik a részletes felvilágosítást, bár néha előfordul, hogy valaki azt mondja, ő az egészről inkább nem is akar tudni, csak legyen túl rajta, ha már egyszer úgyis meg kell csinálni a műtétet...

Bár a felmérések nem magyar betegek közreműködésével készültek, remélem, hogy a szövődmények átlagosnál részletesebb taglalása itt a blogban hasonló elvárásokat elégít ki hazánkban is!