A mastoiditis, azaz a csecsnyúlvány gyulladása általában akut középfülgyulladás szövődményeként léphet fel, ritkábban krónikus középfülgyulladás, azon belül is az ún. cholesteatomás középfülgyulladás fellángolása során alakul ki. A csecsnyúlvány a fülkagyló mögött tapintható, kidomborodó csont, mely belülről levegővel kitöltött járatrendszert, sejteket tartalmaz, és direkt összeköttetésben áll a középfül üregével.

Mastoiditis esetén a gyulladás a középfülből a csecsnyúlványba is beterjed, és ott gennygyülem alakul ki. A csecsnyúlvány gyulladása veszélyes állapot, mivel ilyen esetben a gyulladás könnyen továbbterjedhet a központi idegrendszerre, és a belsőfülre (egyensúlyközpontra) is.

Manapság, a korszerű antibiotikum érában a mastoiditisek száma jelentősen lecsökkent. Ennek ellenére mindig körültekintően kell kezelni, és ami szintén nagyon fontos, kontrollálni a középfülgyulladást, mivel néha az antibiotikumok csak elmaszkolják a gyulladást, elfedik a tüneteket, de a betegség továbbra is ott lappang!

(forrás: http://www.entsurgery.uk.com/inc/mastoiditis.jpg)

A mastoiditis kezelése műtéti, méghozzá sürgős műtét! A műtét során az egyébként levegővel, jelen esetben általában gennyel teli csecsnyúlványt feltárjuk, és egy egységes üregrendszert alakítunk ki a csecsnyúlványban, mely széles átmenettel kell, hogy közlekedjen a középfüllel. Emellett antibiotikus kezelés is okvetlenül szükséges.

(forrás: http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Head_olfactory_nerve.jpg)

Az orrbetegségek egyik tipikus tünete a szaglásprobléma, amely lehet csökkent szaglás (hyposmia), vagy teljesen gátolt szaglás (anosmia). Ez a tünet mind az akut (nátha, akut melléküreg gyulladás), mind a krónikus orrbetegségekben (allergia, krónikus melléküreg gyulladás, orrpolip) előfordulhat. Míg az akut betegségeket szinte mindig gyógyszerrel, a krónikus betegségeket sokszor csak műtéttel tudjuk gyógyítani. A korszerű műtét ilyen esetben az endoszkópos melléküreg műtét (FESS), melyről már számos alkalommal esett szó ebben a blogban (http://tr.im/niEP, http://tr.im/niEi, http://tr.im/niEw).

Nemrégiben szó esett a FESS műtét során esetlegesen előforduló, szemmel kapcsolatos szövődményekről (http://tr.im/mYkI), még korábban pedig a műtét előtt szükséges alapos CT elemzésről (http://tr.im/mYlf). Mindezek alapján látható, hogy a FESS műtétet rendkívül fontos szervek/képletek kímélése mellett kell elvégezni, tehát ez a beavatkozás komoly odafigyelést és kellő gyakorlatot igényel.

A magyar betegekről nincs mért információnk, tudtommal nem készült ez ügyben eddig felmérés. A gyakorlat azt mutatja, hogy a betegek általában igénylik a részletes felvilágosítást, bár néha előfordul, hogy valaki azt mondja, ő az egészről inkább nem is akar tudni, csak legyen túl rajta, ha már egyszer úgyis meg kell csinálni a műtétet...

Bár a felmérések nem magyar betegek közreműködésével készültek, remélem, hogy a szövődmények átlagosnál részletesebb taglalása itt a blogban hasonló elvárásokat elégít ki hazánkban is!

Az arc és a mimikai izomzat mozgató idegének bénulása szinte mindig egyoldali. A beteg általában első jelként azt érzi, hogy egyik oldalon a szájzug mozgása elmarad, ezért nem tud rendesen inni, kifolyik a szájából a folyadék. Szintén gátolt lesz a szemzárás is, nem megy a homlokráncolás, a csücsörítés, vagy az arcfelfújás sem. Az azonnali orvoshoz fordulást sokszor azonban csak a tükörben látható, vagy a környezet által is jelzett arc-asszimetria váltja ki.

Az arcideg bénulása számos ok miatt jöhet létre. Mivel a belsőfülön, a középfülön és a fültőmirigyen is áthalad, ezek (súlyos) megbetegedése adott esetben kiválthatja a kórképet. Azonban az arcideg bénulásnak van egy nagy csoportja, az úgynevezett Bell-paresis, azaz az ismeretlen eredetű bénulása, mely elsősorban a 40-es években járó emberekeket érintheti, gyakrabban fordul elő cukorbetegeknél, és más neurológiai tünetekkel nem jár. A betegség órák alatt alakul ki. Korábban semmiféle igazolt magyarázatot nem tudtunk adni a betegség kialakulására, a hivatalos latin elnevezés a mai napig is az "idiopathias facialis paresis". Márpedig akkor mondjuk valamire, hogy idiopathias, ha fogalmunk sincs az okról. Szerencsére az utóbbi időben már körvonalazódik a kiváltó tényező: úgy véljük, hogy nagy valószínűséggel ilyenkor az arcideg vírusfertőzés következtében bénul le. Az első számú víruscélpont jelenleg a Herpes vírus I-es típusa, de szóba került más Herpes vírus is. Számos cikk született a vírusok szerepe mellett, melyek elsősorban laborvizsgálatok során észlelt eltéréseken alapultak. Ennek természetesen a kezelésben van jelentősége, hiszen eddig gyakorlatilag csak szteroidot tudtunk adni, más gyógyszert nem. Szerencsére legalább a szteroidtól jelentős javulást, az esetek döntő többségében teljes felépülést tudtunk elérni.

De mit tudunk biztosan a vírusok szerepéről?
Nemrégiben rangos újságokban jelentek meg cikkek, melyek szerint a vírusellenes szerek nem gyorsítják meg a felépülést (http://tr.im/mmnq , http://tr.im/mmnv). Svájci tudósok nem találták egyértelmű különbséget a betegekben és az egészségesekben fellelhető vírus DNS mennyiségét összehasonlítva (http://tr.im/mmp4). Egy kínai kutatócsoport pedig egyenesen elveti a vírus teóriát, szerintük baktériumok állnak a háttérben (http://tr.im/mmol).

Most kinek higgyünk? Vélhetően itt is az arany középút fog érvényesülni: a betegek egy részében vírus okozza a bajt, másoknál pedig marad a "továbbra sem tudjuk"...