Még az őszi, milánói kongresszuson, a congenitalis cholesteatomáról szóló összefoglaló előadáson elhangzott, hogy a congenitalis cholesteatoma műtéte után néha előfordul, hogy a kontrollokon hámzsák, ad absurdum hámzsák alapú cholesteatoma kialakulását lehet látni. Hát ez hogy lehet? Ezt kérdezte a prezentáció után az előadótól az egyik érdeklődő kolléga, aki akár lehettem volna én is, mert engem is érdekelt. Hiszen a congenitalis cholesteatoma nem hámzsák alapú, tök máshogy jön létre, egyfajta fejlődési rendellenességként a középfül fejlődése során a dobüregben reked elszarusodó laphám, ami hámgyöngyöt képez. De semmi köze sincs a dobhártya behúzódásához. Az előadó, Simon Francois doktor, aki az International Pediatric Otolaryngology Group (IPOG) Consensus Recommendations: Congenital Cholesteatoma egyik szerzője egyébként végül ezt nem válaszolta meg, hanem annyit mondott, hogy hát van ilyen, aztán valahogy mindenki megnyugodott, hogy akkor van ilyen, kész, irány a büfé.
Mostanság más okból, de nézegetjük a congenitalis cholesteatoma irodalmát, és kiderült, hogy ez a hámzsákos jelenség nem is annyira ritka egyébként, mint gondolnánk. Vagyis ahhoz képest, hogy nincs a szakmai fókuszban. Egy japán kutatás 6%-ra teszi az előfordulását (Risk Factors of Recurrence in Pediatric Congenital Cholesteatoma), de van olyan francia felmérés, ami szerint akár 15% is lehet az előfordulása (Congenital cholesteatoma: risk factors for residual disease and retraction pockets--a report on 117 cases). Itt 105 betegből 16-nál alakult ki a műtétet követően hámzsák, főleg a pars flaccida területén. Még egyszer, hogy lehet ez?
Egy lehetséges választ a The Endoscopic Management of Congenital Cholesteatoma című review-ban találtam erre. Ott azt írják, hogy a mastoidectomia során a mastoidüregből eltávolított nyálkahártya hiányzik a normál középfül gázcseréhez, ami megváltoztatja a nyomásviszonyokat is. Ezáltal a műtéten átesett betegek esetében könnyebben lesz negatív nyomás, ami aztán behúzza a dobhártyát. A Mastoid pneumatization in children with congenital cholesteatoma: an aspect of the formation of open-type and closed-type cholesteatoma című japán kutatásra hivatoznak, ahol azt igazolták, hogy a congenitalis cholesteatomás gyerekeknek eredendően kisebb (lesz) a mastoidüregük, mint az egészségeseknek, illetve mint a másik, nem cholesteatomás oldalon. Az a mondás, hogy vélhetően a cholesteatoma fokozza a visszatérő, egyébként a legtöbb gyereket legalább 1-2x utolérő középfülgyulladás erősségét, növeli az időtartamát, ami nem lesz jó hatással a mastoidealis nyálkahártyára már eleve. És akkor ehhez jön még a mastoidectomia.
(forrás: ENTOKEY)
A mastoidectomia utáni gázcsere változás régóta ismert (Gas Exchange Function Through the Mastoid Mucosa in Ears After Surgery), tehát ez egész hihető történet. Bennem mégis motoszkál valami. Miért nem látunk ilyen gyakran (5-15%?) hámzsákot sima (=nem cholesteatomás) mastoidectomiák után? Vagy látunk, csak nem tartjuk számon? Én nem emlékszem, hogy valaha láttam volna korábban nem cholesteatomás, de mastoidectomián átesett betegnél hámzsák kialakulását. Vagyis persze lehet, hogy mondjuk láttam egyet (az sem az volt, hehe...), de ahhoz azért elég sok beteget kontrolláltam saját magam, vagy a mestereim után, hogy csak feltűnt volna. Persze lehet, hogy az emlékezetem csal meg, sajnos az is benne van a pakliban. Vagy mi van akkor, ha a kiterjedt congenitalis cholesteatoma már önmagában is elrontja a nyomásszabályozást, csak maga a terime, a nagy hámgyöngy nem engedi a behúzódást, de aztán ahhoz még pluszban jön a mastoidectomia, és így együtt, a kiürült térbe be tud húzódni a dobhártya? Hiszen ilyen arányban -maradva az 5-15%-nál- a hámzsák alapú cholesteatomák műtétei után is sokszor újra kialakul hámzsák. Sőt, 5-15% közötti cholesteatoma recidíva aránynak bármelyik fülsebész örülne. Erre varrjunk akkor egy gombot!
