1-2 órán belül ér véget Milánóban a 6. európai fül- orr- gégész és fej- nyaksebész kongresszus, ahova mi is eljöttünk tanulni (a Bajcsyból dr. Varga Zsuzsa, dr. Galántai Dorina, dr. Illés Kata, és én). Szűk 4 napon át reggel 8-tól este 6-ig párhuzamosan 17 (!) teremben zajló előadások, instrukciós kurzusok, kerekasztalok, szóval volt honnan hazahozni okosságokat. Az mindenképpen kiemelendő, hogy az ESBS 2022-höz hasonlóan itt is domináltak a keynote lecture-ök, instrukciós kurzusok, kerekasztalok, és jóval kevésbé voltak reprezentálva egyéni kutatások, esetbemutatások, legalábbis élőszóban. Poszteren viszont sok ilyen volt, hiszen száz fölött volt az e-poszterek száma, többek között a mi obliterációs meta-analízisünk is.

Egy ilyen léptékű rendezvényt a mai világban már könnyű átláthatóvá tenni, így szerencsére ez az esemény is saját, nagyon korrekt applikációt kapott, amiben be lehetett jelölni az érdekesnek ígérkező előadásokat, megjegyzést lehetett hozzá írni, értékelni, stb.:

Nagyon jó volt olyan szempontból is a szervezés, hogy az egyes fül- orr- gégészeti alterületek szekciói nem nagyon fedtek át időben. A 17 teremben mindig volt 1-1 rhinológia, fülsebészet, audiológia, fej-nyak, laryngológia, foniátria, alvásmedicina, otoneurológia, skull base, plasztika, stb., és így csak 1-2 olyan alkalom volt, amikor szerettem volna osztódni, de 1-1 kisebb szünetet leszámítva mindig volt olyan (fülsebészeti) szekció, amire érdemes volt bemennem. Persze ennek hátránya, hogy úgy telt el a kongresszus, hogy reggeltől estig csak és kizárólag fület és lateral skull base-t hallgattam, semmi mást nem láttam. De ez talán jó döntés volt, mert azért finoman szólva sem rossz kerekasztalokat hoztak össze, például endoszkóp-mikroszkóp-exoszkóp témában a blogon már sokszor emlegetett Fisch-tanítvány Thomas Linderrel, Európában az endoszkópos fülsebészetet elterjesztő Livio Presuttival, az őt talán már leköröző Daniele Marchioni-val, vagy Arunachakam Iyer-ral Skóciából:

Thomas Linder egy jópofa beosztást is hozott, hogy szerinte a "fülsebészet" milyen 3 lépcsőre osztható, amit nem muszáj mindenkinek végigjárni, de mindegyik más attitűdöt hordoz magában. Nekem különösen a "drill guy" tetszett, amiben magamra ismertem :-) :

Poszteren pedig megmutathattuk az európai kollégáknak, hogy mit kutattunk ki a mastoid obliteráció kapcsán. Ami a mastod obliterációt illeti, úgy tűnik, jó nyomon vagyunk. OK, hosszabb a műtét, el kell fúrni minden cellát, legyen az retrosigmoid vagy retrofacialis, így hosszabb az idő, de a cholesteatoma sebészetben ez már nem az a heves ellenvéleményeket kiváltó eljárás, mint ami 10-15 éve volt, hanem teljesen elfogadott, sőt egyre többen csinálják. Egyrészt lassan, de biztosan jönnek a meggyőző adatok, amit most mi a meta-analízisben foglaltunk össze az elérhető legmagasabb evidencia szinten. Másrészt pedig talán kikoptak a szcénából azok a veterán fülsebészek, akik nem hittek a non-epi DWI MRI-nek, és elutasítottak a mastoid obliterációját. Félreértés ne essék, ők kiváló, remek fülsebészek, akikre maximálisan felnézünk, ők a mestereink. De egyszerűen bizonyos új technikákhoz sokszor kizárólag generációváltáson keresztül vezet út. Ezt sem én találtam, ki, hanem a Nobel díjas Max Planck mondta: "A scientific truth does not triumph by convincing its opponents and making them see the light, but rather because its opponents eventually die and a new generation grows up that is familiar with it."

És akkor tádááám, az e-poszterünk a munka oroszlánrészét végző PhD hallgatómmal, dr. Illés Katával:

Illetve ENT House Budapest bloggers & podcasters united Varga Zsuzsival:)

Szerencsére nem először vagyok Milánóban, de azért kár, hogy világosban csak kb. 3 órát láttam a városból:

Úgy néz ki, legközelebb pedig Dublinban folytatjuk az európai kongresszuson :).