A cholesteatoma destruktív betegségként pusztítja a csontot, és ebbe beletartozik az labyrinthblokk is. Szép lassan ívjárat fistulát is tud okozni, ami sokszor szédüléses panaszokhoz vezethet, bár nem mindig. Viszont figyelni kell rá, mert ha óvatlanul szaladunk bele, akkor szenzorinurális halláskárosodást tudunk mi magunk okozni a perilymphatér indokolatlan piszkálásával, pláne a hártyás labyrinth megsértésével. A jelenség, szövődmény nem is ritka, a szakirodalom 6-8%-ra teszi az előfordulását (Lateral semicircular canal fistula in cholesteatoma: diagnosis and management), bár vannak, akik még gyakrabban figyelték meg, pl. Sanna a cholesteatomák 12,9%-ában (Management of the labyrinthine fistula in cholesteatoma surgery), Palva még gyakrabban, 18,5%-ban (Treatment of labyrinthine fistula). Ez utóbbi számok azért a Gauss görbe vége.

A dolog aktualitását az adja, hogy most operáltunk egy beteget, akinél nagyon szépen demonstrálható a fistula. Egyébként a betegnek semmilyen szédüléses panasza nem volt, régóta rosszul hall (vezetéses halláscsökkenés), és kb. 2 éve visszatérően folyik a füle. Ennek hátterében egy kicsi, de beláthatatlan atticusöblöt igazoltunk. Ide kapcsolódik, hogy nem véletlenül írtam 2 éve a Nem a méret a lényeg - kis hámöböl mögött nagy cholesteatoma bejegyzést, mivel itt is ez volt a helyzet: egy kicsi, ártalmatlannak kinéző atticusöböl mögött egy nagy, az ívjáratot is destruáló cholesteatomát találtunk. Mivel a képalkotó alapján elég erős volt a gyanú az ívjárat fistulára (=arra készültünk, hogy lesz), ezért fistula próbákat nem végeztünk, amik egyébként Gerlinger Professzor Úr könyvében kiválóan le vannak írva.

Szóval a beteg preoperatív CT-je már felvetette az ívjárat dehiszcencia lehetőségét. A nyíl mutatja, hogy a lateralis ívjárat csontborítás nélkülivé vált az oticus kapszulában:

A műtétet Kálmán Judit kolléganőmmel csináltuk (vagyis főleg ő), akit én ideig-óráig próbáltam hátráltatni a műtétben, de nem sikerült megakadályoznom a sikeres beavatkozást :). Az elég alulpneumatizált mastoidüregben egy nem kicsi cholesteatomát találtunk, ami a perifokális granulációval lényegében az egész antrumot kitöltötte:

Óvatosan elvettük a cholesteatomát, a fistula feltételezett helyén körbevágtuk a mátrixot, és lennhagytuk. Szinte minden más műtéti teendőt megcsináltunk, végül visszatérve az ívjáratra, leemelve a mátrixot, alatta megtaláltuk a csont-dehiszcenciát:

A fistulát mi a Dornhoffer & Milewski féle stádiumbeosztás szerint I-esnek ítéltük, azaz az endosteum még megvolt. II-es akkor lenne, ha a perilymphatér is érintett lenne, III-as pedig, ha a hártyás labyrinthot, az endolympha térséget is involválná a folyamat. Olyan is van, hogy II/a, amikor a perilymphatér megnyílik, de nem történik effektív manipuláció a folyadékkal, míg II/b, ha szívóval, vagy bárhogy, de belezavarunk a perilymphába.

Miután szanáltuk a cholesteatomát, az atticust egy cavum conchae porccal lezártuk a mesotympanon felé, hogy obliterálhassuk az üreget (a nyíl a függőleges állású porclemezre mutat):

A porcon túl, egy nagy temporalis fasciával zártuk le hermetikusan az atticust, és egyúttal ez ment az ívjáratra is:

Végül a fúrás során nyert saját csontporral töltöttük fel az atticust és a mastoidüreget (BOT = Bony Obliteration Technique). Az alábbi fotón még csak az antrum szintjéig töltöttük fel az üreget: