A blogról

Ön az ENT House Budapest fül- orr- gégészeti rendelő blogját olvassa. A blogon szakmai témákat boncolgatunk, betegségeket és azok kezelését ismertetjük, friss kutatásokat, ajánlásokat elemzünk, érdekes eseteket mutatunk be, elsősorban kollégáknak, másodsorban betegeknek. Fül- orr- gégészet minden mennyiségben!

 

 

Podcastünkben élőszóban is beszélgetünk szakmai kérdésekről, 10-25 perces adások formájában. A csatornánkat itt találja:

 

spotify_2.jpg

 

Természetesen az itt leírtak nem helyettesítik a vizsgálatot, csak kiegészítő jellegű információk. Ezzel kapcsolatos részletes jogi nyilatkozatunk ITT érhető el. A blog íróinak nincs kapacitása, és jogilag sem találják vállalhatónak, hogy általuk korábban nem kezelt betegeknek email-ben egészségügyi tanácsokat adjanak.

 

 

A blog írói az ENT House Budapest mukatársai:

 horvatht_otsz.jpeg

dr. Horváth Tamás Ph.D.

fül- orr- gégész

érdeklődési terület: fülsebészet

email: horvathtamas[at]enthouse.hu

(drhorvathtamas.com)

 

 vargazsuzsi_ildi.jpg

dr. Varga Zsuzsa

fül- orr- gégész

érdeklődési terület: rhinológia, otoneurológia

email: dr.zsuzsa.varga[at]gmail.com

 

 

 hiteles_egeszsegugyi_weboldal_2017_pecset.png

 



Free Page Rank Tool

Címkék

Címkefelhő

Az orvoslás pár alaptörvénye

2018.01.05. | drHorváthTamás | komment

Címkék: általános fül orr gégészet betegfelvilágosítás

A blog indulása óta foglalkoztat, hogy írjak úgy általában az orvoslásról a betegeknek, laikusoknak, szülőknek, de ez rendre elmaradt. Viszont óvodai, meg egyéb, a gyerekeimmel kapcsolatos ügyek miatt egyre több facebook csoportba kerülök be, és rájöttem, hogy nem halogathatom ezt a kérdést. Ugyanis például ezekben a facebook csoportokban napi szinten szembesülök azzal, hogy az emberek sokszor mennyire nem értik az orvoslást, a mi tevékenységünket, nagyon sok az irreális elvárás, és nagyon sok a tévképzet. Itt most nem is okvetlen konkrétan 1-1 gyógyszerről, annak hatásáról, lehetséges mellékhatásairól, vagy bizonyos műtétekről van szó, hanem elvi szinten sok minden nincs jól a fejekben. Ez egyébként nem a laikus érintettetek hibája, és talán nem is az orvosoké, bár kétségkívül kommunikálhatnánk többet és jobban is, de tény: valahol elvesznek az információk, félrecsúsznak az elvárások, amelyek nagy űrt képeznek a két fél között, ami félreértésekre adhat okot.

Ezen változtatni kell, és ennek egyik eszköze, hogy én ezeket itt most leírom. Jöjjön akkor most egy rendhagyó bejegyzés, amelyben összegyűjtöttem a leggyakrabban elhangzó kérdések és megjegyzések alapján a 3 leggyakoribb kérdéskört, amit fontosnak tartok tisztázni. Idézőjelbe odaírtam mindegyik témához 1-2 tipikus, betegek által feltett kérdést, a végére pedig pár olyan példát innen a blogról, ami a leírtakat alátámasztja. Persze azok nagyrészt szakmai bejegyzések, de hátha segítenek megérteni, miről is szól ez az egész.

1. A tutibiztos gyógyulásról

"Tehát ha megműti a fülem, soha többet nem fog folyni, és jól fogok hallani?"
vagy
"Ha beszedem ezt az antibiotikumot, akkor a hétvégére már teljesen jól leszek, ugye?"

Ezekre a kérdésekre az a korrekt válasz, hogy nagyon valószínű, de nem biztos. Az orvosi munka, a gyógyítás egy bizonyos százalékos esélyt ad arra, hogy a beteg meggyógyuljon, ami sokszor gyakorlatilag közel 100%, mert például a náthából lényegében mindenki kigyógyul (bár pár ezrelékes eséllyel itt is lehet szövődmény, mondjuk arcüreg-gyulladás), míg egy fajsúlyosabb betegség esetén, pl. előrehaladott gégeráknál sajnos nem éri el az 50%-ot a felépülés esélye, hiába teszünk meg mindent. Például ha már a fülműtétet emlegettem: egy fülműtét közben felléphetnek szövődmények, később elfertőződhet a seb, a gyógyulási szakban elhalhat a dobhártyalyuk zárására behelyezett lebeny, vagy még később hegek miatt nem okvetlen mozognak majd tökéletesen jól a hallócsontok, ezért nem biztos, hogy jobban fog hallani a beteg. Vagy egy mandulagyulladás esetén lehet, hogy a beteg peches módon egy ellenálló bacit szedett össze, és az elsőként választott antibiotikum nem lesz hatékony. Vannak olyan tényezők, amiket nem, vagy csak alig tudunk befolyásolni, és csak a kezelés közben/után derül ki, hogy ezek mennyire számítottak.

Jobb esetben - szerencsére egyre inkább - rendelkezésre állnak konkrét statisztikák, és elég jól meg tudjuk mondani előre az esélyeket. Például a fülnél maradva, mondjuk egy lyukas dobhártya kapcsán tervezett fülműtétnél 1%-nál is kevesebb az esély arra, hogy a műtét közben komolyabb, az eredeti betegséghez mérhető, vagy nagyobb szövődmények lépjenek fel, viszont 90% az esély arra, hogy sikeresen bezárjuk a lyukas dobhártyát, és nem fog többet folyni a fül, egy gyulladásos gócot kiiktattunk, és mehet víz majd a beteg fülébe, ami a műtét előtt nem volt megengedett. Emellett mondjuk kb. 40% az esély arra, hogy a műtétet követően tökéletesen fog hallani az illető, 40%, hogy jobban, de nem tökéletesen, és kb. 10-20% az esély, hogy a hallása egyáltalán nem lesz jobb, sőt, esetleg egy kicsit még rosszabb is lehet. Ha mindezeket mérlegeljük, akkor az jön ki, hogy a betegek messze nagy része jobban jár, ha átesik a műtéten, bár persze mindig lesznek sikertelen esetek, akiket nem fog vígasztalni, hogy a többieknek nagyobb szerencséjük volt.

Itt a blogon leírt idevágó, szakmai példák:
A lég-csont köz nullára zárása sima dobhártya perforáció műtéte során

Antibiotikum rezisztencia 2013-ban Magyarországon

2. A gyógyítás zökkenőmentességéről, kellemességéről

"De a szteroidnak egy csomó mellékhatása lehet!"
vagy
"Ne szúrja fel a gyerek fülét, az nagyon fáj!"

Minden orvosi tevékenységnek, gyógyszernek lehet mellékhatása, szövődménye, ráadásul az orvosi beavatkozások messze nagy része finoman szólva sem kellemes. Például a fül- orr- gégészetben ilyen a fülfelszúrás, az orrtamponálás, a mandula körüli tályog megnyitása, és még sajnos hosszasan lehetne sorolni. Amikor mi orvosként valami ilyen kegyetlenkedésre vetemedünk, szebben mondva beavatkozunk, vagy valami olyan gyógyszert tervezünk adni, aminek komoly mellékhatása lehet, azt azért tesszük, mert tudjuk, hogy utána jobb lesz, és a beavatkozással járó kellemetlenség gyorsítja a gyógyulást (vagy életet ment), a gyógyszer mellékhatásának veszélye pedig a javulás várható esélyéhez képest kicsi.

Tudjuk, hogy fáj a fülfelszúrás, de utána sokkal gyorsabban meggyógyul a fül, ráadásul meg lehet előzni mondjuk egy agyhártyagyulladást. Tudjuk, hogy lehetnek komoly mellékhatásai a szteroidnak, de az nagyon ritkán fordul elő, viszont egy csomó betegségnél az az egyetlen ténylegesen hatékony gyógyszeres kezelési lehetőség (pl. orrpolip). Természetesen úgy ajánljuk a betegeknek a kezelési lehetőségeket, hogy a lehető legkíméletesebben, legkevesebb mellékhatással tudjuk megoldani a problémát. Adott helyzetben azért javasoljuk a fülfelszúrást, mert éppen ott, akkor, arra az állapotra nem tudunk kevésbé kíméleteset, vagy azért adjuk a szteroidot az orrpolipra, mert nincs más gyógyszer a tarsolyunkban. Tudjuk, hogy ezek nem jók, nem kellemesek, potenciálisan veszélyesek, de nem tudunk jobb alternatívát arra, hogy javítsunk a panaszokon. Ha lenne egyszerűbb, kevésbé fájdalmas, kevesebb lehetséges mellékhatással járó kezelés, nyilván azt javasolnánk.

Itt a blogon leírt idevágó, szakmai példák:
Modern emberkínzás: A hátsó orrvérzés Bellocq szerinti tamponálása
Középfülgyulladás okozta agyhártyagyulladás
A fülfelszúrás lehetséges szövődményei


3. A megfelelő kezelések kiválasztásáról

"Az, jó, ha az antibiotikum helyett infrázok arcüreggyulladásnál?"

Az orvosoknak azokat a gyógymódokat, gyógyszereket, műtéteket kell ajánlani, amiről több különböző, egymástól független kutatás során, tudományos megközelítésből, statisztikailag bebizonyították, hogy hatékony az adott betegség, panasz kezelésére, és a várható kockázat, mellékhatás, szövődmény esélye pedig jóval kisebb, mint amilyen eséllyel javítanak a beteg állapotán (bizonyítékon alapuló orvoslás - evidence based medicine). Illetve ajánlhatunk régóta ismert, bevált gyógyszereket (pl. antibiotikumok, láz- és fájdalomcsillapítók, gyulladásgátlók, stb.), vagy műtéteket, amikről régről egyértelműen tudjuk, hogy hatásosak. Nem lenne etikus olyan kezelést javasolni a betegnek, amiről nem bizonyosodott be egyértelműen, alapos tudományos bevizsgálás során, hogy hatásos, hiszen az egészségéről van szó. Természetesen vannak olyan helyzetek, amikor az orvostudomány gondban van, és nem tud mit kezdeni egy adott betegséggel, panasszal. Ilyen esetekben érthető, ha a betegek olyan gyógyszert, eljárást is ki szeretnének próbálni, amiről nincsenek bizonyítékok, de azért nem tudunk felelősséget vállalni, és a betegnek tudnia kell, hogy valójában magán kísérletezik. Ez a kísérletezés egy ártalmatlan betegség (pl. nátha) esetén kevésbé probléma, de fajsúlyos, az időben elkezdett megfelelő kezelés nélkül akár halálos betegség (pl. rosszindulatú daganatok) esetén akár a beteg életébe is kerülhet.

Mindenkinek szíve joga a saját egészségével rendelkezni, és bármivel próbálkozni, csak legyen tisztában azzal, hogy mit csinál és milyen következményei lehetnek.

Itt a blogon leírt idevágó, szakmai példák:
Mivel kezeljük a náthát: evidenciák

A blogbejegyzés létrejöttében Matics Katától, online egészség-kommunikációs szakértőtől, az Intima.hu nőgyógyászati portál vezetőjétől kaptam inputot és segítséget. Nem mellesleg Kata az EgészségKommandóban alapítótársam.

süti beállítások módosítása